Lassan november közepe, a plázák és az áruházak karácsonyihangulat-üzemmódba váltottak, hiába a húsz fok, minden az ünnepekről szól, azaz a szupermarketekben is óriási csokimikuláshalmokon kell átverekedni magunkat, hogy eljussunk a tejig, kenyérig, csirkemellig. Elképesztő a választék a csokimiki tematikában, a gyártók egymásra licitálva próbálják felhívni magukra a figyelmet a legcsavarosabb dizájnmegoldásokkal, úgy, hogy persze az alapvető elvárásokat egyik sem meri megszegni. (Van azért pár kivétel, mindjárt mutatjuk.) Minden tiszteletünk azoké a szülőké, akik képesek gyorsan és hatékonyan dönteni, hogy mekkora és milyen Mikulásra ébredjen a gyerek egy szűk hónap múlva. Mi nem is tudtunk dönteni,
megvettük hát mindet.
Jó, nem mindet, de igyekeztünk a népszerűbb és a kevésbé ismert, de a piacot attól még elárasztó gyártók kínálatából minden fontosabb darabot kiválasztani, hogy nagyjából lefedjük a 2018-as csokimikulás-piacot. Az alábbiakban rendhagyó teszt következik: lefotóztuk őket teljes pompájukban, majd megnyúzva is, az így született képpárokat pedig interaktív csúszkás formátumban tálaljuk. Rendkívül vicces ugyanis összehasonlítani, mit álmodtak meg a formatervezők, a grafikusok (többnyire láthatóan egymástól függetlenül), és hogy a végeredmény mennyire (nem) klappol. Kellemes szórakozást, illetve előre is gyomorideg- és agyérgörcsmentes ünnepeket minden kedves olvasónknak!
1995
Az első versenyzőnk legfeljebb azzal tűnik ki a tömegből, hogy mennyire szokásos. Ez persze jelenthet jót is, ha valaki például a rendszerváltás környékén-után volt csokimikulás-kompatibilis korban, és nosztalgiával gondol vissza a kilencvenes évek jellegzetes formatervezői és grafikai megoldásaira. A kisbolti no name kategóriában, ár-érték arányban verhetetlen Nicole Choco közepes méretű dolgozata igazi default csokimiki: mangaszerű, mániásan csillogó szemek, határozott alsó ajak, teli zsák, csillag, minden. Az alufólia alatt pedig egy meglepően szépen és a grafikához egészen hasonlóan kidolgozott testet találunk, legfeljebb a tekintet lehetne okosabb és kifejezőbb, illetve a plüssmacit hiányoljuk még. Maga a matéria pedig természetesen kakaós bevonó, nyilván a retró faktort erősítendő.
Egy kemény félév a Roxfortban
A Lindt elvárhatóan elegáns megoldása több meglepetést tartogat. A legnagyobb persze az, hogy be merték vállalni a mentazöldet, ami egyfelől érthető (mégiscsak ez az After Eight védjegye), de ez így azért mégiscsak majdnem szentségtörés a pirosruha-fetisiszta csokimikulás-piacon. Ám nemcsak ettől ez a legkevésbé Télapó-szerű Télapó, hanem a szigorú csatos táskájától is, amelynek hála inkább tűnik utazó ügynöknek, esetleg rég nem látott ismerőseit MLM-termékmintákkal traktáló „területi képviselőnek”, mint jóságos ajándékosztó szentnek, bár utóbbi kettő a piramisjátékokban érdekeltek szerint egy és ugyanaz. A brit zászlós esernyő (?!) még a táskánál is zavarba ejtőbb, az arcát látva pedig a fentiek után sokkal előbb asszociálunk a Roxfort-igazgató Dumbledore professzorra (főleg az első két filmből, amikor még Richard Harris alakította), mint a Mikulásra.
Levetkőztetve is némi csalódást éreztünk: bár az öntőforma igényes, a két Télapónak sok köze nincs egymáshoz, sehol a táska, az esernyő helyén közhelyes csengőt találunk, szóval hiába célozták be a prémium kategóriát, ez így mégsem presztízscsoki!
Let The Bodies Hit The Floor
És el is érkeztünk az igazán formabontó, kemény cucchoz, a KitKat brand kedvéért megálmodott Mikulás-mutáció maga a kúlság, vagyis az, ahogy a Nestlé marketingesei a kúlságot képzelik. Klasszikus on-ears füles, amely az öreg sulis hatást erősítendő még csak nem is bluetooth, hanem hagyományos vezetékes! Nem tudni, mihez csatlakozik, hiszen azt Mikulásunk a zsebében szorongatja, de valamiért gyanús, hogy nem okosteló, még csak nem is iPod, inkább egy discman, sőt (reméljük) walkman. A lazán fűzött deszkás cipő (rákerestünk: a sárga cipőfűző azt jelenti, a viselője antirasszista, megnyugodtunk!) azt sugallja, hogy itt bizony old school hiphopról, esetleg az ezredfordulón népszerű, rapet és fémzenét vegyítő nu metalról lesz szó, főleg hogy egy-egy kemény nap után mi is pont ilyen ernyedt arccal és csukott szemmel üvöltetjük a Body Countot meg a Public Enemyt, netán a Limp Bizkitet.
A fenti két csokit – a Lindt-félét meg ezt – egyébként nem véletlenül raktuk egymás alá: tessék csak megnézni mindkettőt levetkőztetve, hogy fény derüljön a csokimikulás-kartellek egyik mocskos kis titkára! HOPPÁRÉ!
Psz! Tesa, nem kell valami?
Valami félrement a Milka grafikusai és terméktervezői közti kör-e-mailekben, hiszen egész más pillanatot örökít meg a levetkőztetett és a sztaniolos Mikulásuk. Csupaszon egy kissé pszichotikus tekintetű, de azért ártalmatlan (és csodásan kidolgozott szakállú) bácsival szembesülünk, akinek éppen esnek ki az ajándékok a kezéből, felöltözve azonban egy kacsintó és a gyerekeket szó szerint hallgatásra intő, gyanús fószer a Milka Télapója, aki mintha rossz fát tett volna a tűzre, és most arra próbálja rávenni áldozatát, hogy ez legyen az ő titkuk. Vagy éppen beetető herbálcsomagot oszt, ki tudja. A lényeg, hogy olyan az egész, mint akiről a szülők beszélnek egymás közt: egy gyanús öregember a környéken, nem tudják, kell-e tőle tartani, de azért jobb szólni a gyereknek, hogy kerülje el, ha szembejön.
Disney on Ice
Szintén Nicole Choco, az alsó középkategória királya, amely szó szerint klasszikus megjelenésével hívja fel magára a figyelmet – igen, itt tartunk, ma már az egyszerű, régies Mikulás a feltűnő anomália a fogyasztói társadalom mételyében! De hagyjuk is a régenmindenjobbvoltozást, inkább gyönyörködjünk a harmincas-negyvenes évek Disney-figuráit idéző vonásokban, tekintetben és arckifejezésekben, plusz az összetett, már-már rokokós jelenetben, amit ez a csoki megörökít, könyvestül, csillagostul, macistul, sőt az aljára még egy karácsonyfás, havas, jeges idill is kifért, itt már a dimenziók és a méretarányok nem számítanak, inkább ókori, jelképes dombormű ez, mint bármi más! Külön figyelmet érdemel a meztelen verzió, amely még a Disney-vonalvezetésnél is archaizálóbb: szinte folklorisztikus, rituális tárgy ez a Mikulás, fafaragás, amit a rontás, az ártó szellemek elűzése végett tesznek az ablakba. Tegyük oda mi is, ne legyen szívünk megenni!
Basszus, ez ma van?
Nem a legeredetibb és nem is a legszebb Mikulás a listán a Nico harmadik versenyzője, de az biztos, hogy ezt sajnáljuk a leginkább. Nem is tudjuk, miért, de az egész figura olyan hatást kelt, mintha most ébredt volna, vagy most döbbent volna rá, hogy ma jön a Télapó (tehát ő), és félálomban össze kéne szednie magát. Esetleg most szembesítették vele, hogy frissítenie kellett volna az adatkezelési szabályzatát, mert így, a GDPR után az egész jó- és rosszgyerek-lista nemcsak elavult, de használata ebben a formában illegális is. Vagy ez mind, ebben a sorrendben. És ezen bizony a kézben félszegen szorongatott, gombszemű plüssmackó sem segít.
Kicsomagolva némileg jobb a helyzet, a Mikulás láthatóan képben van, bár kissé törékeny, tessék vigyázni! Cserébe ez legalább igazi tejcsokiból van, igaz, „növényi zsírok hozzáadásával” készült.
I’m too old for this shit
Semmi másra nem tudunk gondolni, ha ránézünk erre a szegény, meggyötört Tibi-féle manifesztációra, mint Danny Glover legendás mondatára a Halálos fegyverből. A lemondó tekintet, a szemkontakt hiánya, a pirospozsgás, enyhén püffedt arc és a borvirágos orr bizony arra utal, hogy a munkahelyi stresszt évek óta némi itókázással oldja ez a Mikulás, „csak az íze kedvéért”, természetesen, és „egyébként is bármikor le tudná tenni a poharat”, csak hát olyan jól esik az embernek időnként egy-egy korty, na. Szóval ő az az arc, aki lenyomja a szeretet ünnepét a családdal meg minden, de az fix, hogy 25-én délután már kéri is a szokásost a panel földszintjébe integrált talponállójában. Nem mintha ítélkezni akarnánk, sőt egy kicsit meg is értjük, mi sem bírnánk józanul, ha teletömnék a testünket robbanó cukorkákkal. A sztaniolon túl jól látható, hogy a formatervezők előzékenyen a grafikusi team fantáziájára bízták a legtöbb vizuális elemet, csak azt nem értjük, mi az a két dudor az orra mellett. Nagyon reméljük, hogy szemüveg akart lenni.
Ez egy Kinder csoki
…és ezzel nagyjából el is mondtunk mindent. Ahogy a nyuszis körben, Mikulás-témában is a Kinder nyert, felhasználóbarát, szép csomagolás, csodás összhang a borítás és a csokiforma közt, maga a test pedig természetesen a szokásos dupla rétegű Kinder-cucc, legfeljebb a lecsupaszított figura arca gyanús kissé, konkrétan pont annyira oroszlánfóka, mint ember, de annyi baj legyen!
Illetve itt van még ez a dolog is
Nem tudunk mit mondani.
