Mindig is fröccsös voltam, jóval azelőtt, hogy divat lett volna levendulát morzsolni a rozéba. Köszönhető ez talán annak, hogy gyerekkoromban az alvégi Ződtakony (Gyöngyvirág eszpresszó) mellett laktunk, és a lakhandi kocsmában, mint a helyi társasági események színhelyén, is jelentékeny időt töltöttem. Ott pedig kisfröccsöt vagy nagyfröccsöt ittak. Pont.
Én is, nekem a fehér szőlőmárka volt a fröccsöm. Hosszú évek magánya következett, csak falusi kocsmákban tudtam laza természetességgel inteni, „egy hosszúlépést kérek”, hogy aztán hátradőlve, arcomat a nap felé fordítva, élvezettel hallgassam a szóda sivalkodását. Aztán egyszer csak fenszi lett fröccsözni, ki tudja, talán eljönnek azok az idők is, mikor szexi lesz újra kézzel enni a hamburgert is, és nem hoznak hozzá kést meg villát. A bundás kenyeret meg sem említem. Aki késsel és villával eszi, abba kár.
Érdekes módon a fröccs téli párja, a forralt bor sosem állt közel hozzám. Régebben, november utolsó napjaiban, mikor a nyirkos-taknyos időben ellilult ujjakkal hazaértem, és a fürdőkádban elkapott a karácsonyi hangulat – ami abban csúcsosodott ki, hogy előszedtem az összes karácsonyi díszt, belegabalyodtam az izzósorba, a lejátszóból pedig a rápápámpám üvöltött –, csináltam forralt bort, aztán decemberben még egyszer talán, de az utolsó kortyoknál már úgy éreztem, mintha kinyaltam volna egy mézes bödönt Micimackóval a jobbomon.
És persze ott volt a rengeteg, borzalmasabbnál borzalmasabb forralt bor, amit az adventi vásárokon, gasztropiknikeken meg ki tudja, milyen téli rendezvényeken hoztak kedves mosollyal és itattak meg velem. Ezek arra voltak jók, hogy meggyőződjek arról, a forralt bort számtalan módon lehet elcseszni, és arra, hogy szénné égessem a szájpadlásom.
A forralt borral kapcsolatban ugyanis makacsul tartja magát két hiedelem. Az egyik, hogy tűzforrón kell kínálni, a másik, hogy minél édesebb-fűszeresebb kell, hogy legyen, attól forralt bor.
Nos, nem ezektől lesz az. Ha valaki jó forralt bort akar inni, álljon neki otthon. Fogjunk két üveg Frittmann Ezerjót, abból jó lesz, az egy gyümölcsös, könnyű, reduktív bor. (Van fahordós Ezerjójuk is, ha feltétlenül abból akartok pancsolni, áldásom rá.)
A recept persze nem úgy folytatódik, hogy akkor most tépjétek fel a forralt bor fűszerkeveréket, gyöngyöztessétek a borral, oszt igyátok meg, mert ha már forralt bort akartok, tényleg érdemes az ízekkel kísérletezni. Elrontani nem lehet, legfeljebb kortyolgatás közben azt érzitek, hogy hiányzik belőle valami, vagy azt, hogy ebből nem kellett volna beletenni. De a tél hosszú, szóval érdemes többször hozzáfogni.
Vegyünk két egész fahéjrudat, 10-12 szegfűszeget, 4-6 csillagánizst, egy vaníliarudat, amit hosszában szétvágtunk és két deci bort. Több fűszer nem kell, legyen ez az alap. Kezdjétek el felfőzni a fűszereket a borral, nem kell őrült módon forralni, csak szépen gyöngyözzön. Öt-hat perc múlva hozzá lehet önteni a bort és szép lassan felmelegíteni. Amikor gyöngyözni kezd, zárjuk el a tüzet. A forralt bor nem szabad forralni, főzögetni, mert oda lesz belőle az alkohol. Vegyünk egy bögrét vagy egy szép üvegpoharat, tegyünk bele egy szelet almát, csorgassunk rá egy teáskanál mézet, és merjük rá a bort. Kész.
Ha olyan borra esik a választásotok, amiben a citrusos jegyek jelen vannak, alma helyett egy szelet citromot (lime-ot) tegyetek a bögre vagy a pohár aljára.
Forralt bort lehet vörösborból is csinálni – jó választás egy Frittmann Kékfrankos, és még mielőtt bárki meggyanúsítana, nem állok rokoni kapcsolatban a Frittmann testvérekkel, azért ajánlom ezeket, mert ezek kipróbált, jó borok –, ebben az esetben lehet vadulni a fűszerezéssel is, kerülhet bele egész fekete bors, pici gyömbér, babérlevél, frissen reszelt szerecsendió is.
Azt hiszem, a fűszerezésnél ugyanaz a szabály, mint a szendvicskrémeknél: a kevesebb több. Nem kell mindent belerakni. Van, aki rak cukrot is a forralt borba, én soha nem rakok, de nekem vannak más furcsaságaim is, ezt nem kell készpénznek venni: aki azt akarja, hogy összeragadjon a szája, cukrozzon hát. A lényeg, hogy ne forraljatok, akkor nagy baj nem történhet.
Apró trükk: azt a poharat, amiben a forralt bort felszolgálom, előtte felmelegítem. Forró vizet töltök bele, várok egy-két percet, kiöntöm, szárazra törlöm és az így felmelegített pohárba töltöm, így nem hűl ki olyan hamar.
