A karácsonyi zabálásoknak – nem, nem lehet szebben megfogalmazni – még nincs vége, én meg – kimondani is szörnyű – elfeledkeztem a krumpliról. A krumpli barátunk a bajban, támaszunk a gondban, gyóntatópapunk és cinkosunk, titkos szerelmünk, aki mindig szépnek lát minket, és pukizhatunk a jelenlétében, akkor is csodálattal tekint ránk.
A krumpli kikerülhetetlen, nem lehet róla nem beszélni, sőt muszáj. A krumplipürén túl vagyunk, ezt esszük a rántott húshoz és a szeletben sült kacsamájhoz is, krumplinak kell, hogy legyen a terülj asztalkámon, különben mardos minket a hiány, jobban, mintha Kevin nélkül teltek volna az ünnepek.
Karácsony van, és az is marad, szóval az ipari majonézben fuldokló, tojással súlyosbított majonézes krumplisalátáról most nagyvonalúan elfordítjuk a tekintetünket, és elegáns krumpliról beszélünk, higgyétek el, lehet ilyet, egy királynő a disznóól ganézása előtt és közben is az, nekem aztán elhihetitek.
Kezdjük tehát a kiflikrumplival, máris sokkal jobban mutatunk, mint II. Erzsébet az aranyozott zongora előtt. A kifliburgonya fantasztikus alapanyag, nem lehet csak úgy lekrumplizni. Még akkor is valami arisztokratikus eleganciát kölcsönöz a két ünnep közti ebédnek, ha nyuszis mamuszban, trottyos mackóalsóban tesszük az asztalra.
A kiflikrumpli hasonló hozzám, melegfront előtti napokon: jobb békén hagyni, mindenki jobban jár. Nem kell agyonfűszerezni, nem kell csicsázni, hagyni kell úgy, ahogy van, önmaga fényében tündökölni. Ez a jóízű burgonya megérdemli a csendes tiszteletet.
Szóval csináljunk belőle sváb krumplisalátát. Egyszerű, jól néz ki, jól hangzik, és ki a francnak van kedve a Nagy Konyhai Virítások után konyhatündérkedni, mikor szuszogva dögölhetünk a kanapén? Na ugye. Mellette szól, hogy lehet főétel is, eddig úgyis húst hússal ettünk.
Fotó: thinkstock
Hozzávalók: 1 kg főzni való krumpli, 2,5 deci húslé (húsleves a legjobb, de lehet csirkealaplé vagy zöldségalaplé), hagyma (eredetileg egy közepes fej vöröshagyma, de nyugodtan használjatok lila vagy fehér hagymát, sőt újhagymát vagy pórét, amit szerettek), egy-két gerezd zúzott fokhagyma, 4-5 evőkanál ecet (amilyet szerettek), egy kis porcukor, só, bors. Lehet tenni bele egy kisebb legyalult uborkát (fürtöst), ha ez nincs, elhagyható.
A krumplit héjában megfőzzük, majd meghámozzuk és karikára vágjuk, egy mélyebb tálba rétegezzük, borsozzuk-sózzuk, szórjuk közé a zúzott fokhagymát. (A krumpli sok sót vesz fel!) Öntsük hozzá a meleg húslét. (Nem kell az egészet, nem az a cél, hogy álljon benne a krumpli, hanem az, hogy „átfényesedjen” tőle.) Végül adjuk hozzá a cukorral elkevert ecetet, forgassuk át, majd tegyük a hűtőbe fél órára.
Ez így kiváló köret, de ha baconchipset, kolbászchipset keverünk közé, egytálételként is mehet az asztalra. Szilveszterkor adjuk a virsli mellé, ahhoz is nagyon jó lesz.
A kiflikrumpli akkor is jó lesz, ha csak megfőzzük, megpucoljuk, felkarikázzuk, meglocsoljuk egy pici olívaolajjal, morzsolunk közé egy kis ricottát vagy túrót, és megszórjuk valamilyen friss zöldfűszerrel, amit szeretünk. (Pici citromhéj a tetején csodákat tesz.)
Ha valamilyen oknál fogva még nincs eleged abból, hogy a tűzhely előtt strázsálsz, és valami igazi durvát akarsz, akkor szépen kézen fogod Heston Blumenthalt, és megsütöd a csőben sült burgonyáját. Eltartott kisujjal: Gratin dauphinois.
Vegyél elő egy hőálló tálat, ami legalább öt centi mély, és körülbelül 25 x 15-ös. Aztán a többi hozzávalót: egy kiló piros héjú krumplit, 400 ml tejet (lehet kicsit több, kicsit kevesebb, amennyit a krumpli felvesz, és nem, nem megyek a francba), 200 ml tejszínt, 75 g vajat, 1-2 gerezd fokhagymát, 3-4 darab babérlevelet, egy csokor friss kakukkfüvet (elhagyható), sót, borsot, reszelt szerecsendiót.
A tejet lábosba öntjük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a zöldfűszereket. Közepes lángon felforraljuk, majd kis lángon öt percig főzzük, ezután hűlni hagyjuk, így a tej beszívja a fokhagyma és a zöldfűszerek ízét. Ha kissé meghűlt, kiszedjük a zöldfűszereket.
A meghámozott krumplit olyan vékonyra szeleteljük, amilyen vékonyra csak tudjuk. A fűszeres tejben közepes lángon gyöngyözve főzni kezdjük. Néhány perc múlva a tej besűrűsödik a keményítőtől, ne ijedjetek meg, ekkor kell hozzáadni a tejszínt és a vajat. Óvatosan összekeverjük, majd sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk a szerecsendiót is.
A krumplit átöntjük a hőálló tálba. Fontos, hogy minél laposabb legyen, ezért óvatosan le is nyomkodjuk. Körülbelül fél centi vastagon álljon rajta a folyadék. A tálat lefedjük alufóliával, és négy órára az előmelegített, 120 fokos sütőbe toljuk. Kb. háromnegyed óránként egy spatulával lenyomkodjuk a krumplit. Közben nézzünk filmet.
Végül levesszük az alufóliát, és meggrillezzük az ételt, hogy a krumpli piros, ropogós kérget kapjon.
A négy óra sütés ne riasszon meg senkit, ez a krumpliétel kivételesen akkor a legjobb, ha újra melegítjük. Ha előző nap készítjük, a grillezést elhagyjuk, cserébe ráteszünk az alufóliára egy nehezéket. (Féltégla, mittomén, legyetek kreatívak.) A krumpli magába szívja az összes folyadékot. Tálalás előtt a sütőben átmelegítjük és rágrillezünk. (Az újramelegítést jóval alacsonyabb hőfokon csináljuk, mint a sütést, különben a szeletek szétválnak!)
Ha így csinálod, a krumpli belül krémes, kívül ropogós és édeskés lesz a fokhagymától. A tejtől a krumpli könnyű lesz.
Hedonisták és azok, akik öt kilónál kevesebbet híztak az ünnepek alatt, szórhatnak a krumplirétegek közé és a tetejére cheddart is. Meg is lehet bolondulni, és lehet adni hozzá szalonnát, gombát, sonkát vagy amit akartok. Így lesz egy főételetek.
A nevét három pálinka után a legviccesebb gyakorolni. Így egy kicsit veszít az eleganciájából is.
Na, akkor nyugodt vagyok, semmi nem maradt ki az ünneplősdiből. Egyszerűen fantasztikus vagyok.
Aú, a lencse!
