Habár az egyszerű, húsz perc alatt kész ételektől mindig rendkívül hatékonynak érzem magam (ez is megvan, még sincs este), a sokáig és hosszan készülő ételek, mint például egy korrektül kivitelezett bableves, egyszerűen lenyűgöznek. Most képzeljétek, hogy reagálnék egy száznapos tojásra!
Valójában nincs az az étel, ami önmagában olyan masszív és tökéletes elégedettségérzéssel lenne képes eltölteni, mint egy jó kolbászos, csülkös bableves. Egy ilyen után az ember hátradől, lazán a hasára helyezett kezekkel a távolba mered, majd az élmény konklúziójaként kiböki: tulajdonképpen elégedett az életével.
Ami tökéletesen érthető is, sőt, egyenes következménye és arányos hála mindazért a fáradozásért, ami ezt az állapotot megelőzte.
Bableves nem készül ötletszerűen. Vagyis igen, de csak úgy, hogy legyen bableves az ebéd holnapután, és semmiképpen sem úgy, hogy legyen az ma. Egy tisztességes bablevest ugyanis majdnem huszonnégy óra elkészíteni (tudom, tudom, semmi az, valójában megvan öt óra alatt, de te nyilván a Holdig is tudsz egy rövidebb utat).
Először is elgondolkozunk, hogy a legnagyobb fazekunk képes-e befogadni olyan mennyiségű alapanyagot, plusz vizet, aminél már érdemes belekezdeni az egészbe. Ha erre a kérdésre határozott igennel tudunk válaszolni, akkor nekivágunk, és elindulunk bevásárolni. Veszünk egy füstölt csülköt, és, ha már a hentesnél vagyunk, veszünk egy szál füstölt kolbászt is. Lehetőleg azt a fajtát, amit ismerünk, vagy hagynak megkóstolni és finom. Ekkora ételnél már nem bízzuk a véletlenre.
Ez itt ugyan egy sült csülök, de olyan gyönyörű, hogy nem tudtuk nem megmutatni. (Fotó: Pixabay)
Aztán elmegyünk a zöldségeshez is, és veszünk száraz tarkababot, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, fokhagymát és vöröshagymát. Felteszem, babérlevél, fekete bors, zsír (olaj), liszt, só és tejföl van otthon.
Ha megvagyunk a bevásárlással, még mindig nem kezdünk el főzni, mert jelen állapotukban le fognak győzni minket az alapanyagok: előbb kifárasztjuk őket. A babot (nagyjából 20 dekát, de ha szép, nagy fazekad van, lehet fél kiló is, én a kisujjamat sem szoktam mozdítani ez alatt a mennyiség alatt), szóval, a babot beletesszük egy nagy tálba, megmossuk, majd beáztatjuk. Óriásira fog dagadni, nagyjából háromszorosára, így méretezzük a tálat, meg a vizet!
Tulajdonképpen a bableves minden részlete szemet gyönyörkedtető. (Fotó: Pixabay)
Ugyanezt csináljuk a csülökkel is, beáztatjuk, így kezesebb lesz, könnyebben megadja majd magát a fazékban, és a túl sok só is kiázik belőle.
Ezzel el is telik az éjszaka. Ha ebédre szánjuk a bablevest, akkor másnap korán reggel, mondjuk, hétkor felkelünk, és tiszta vízben feltesszük főni a csülköt. Lefedjük, gyorsan felforraljuk, majd takarékra vesszük. Ha ez megvan, nyugodtan visszafekhetünk, és alhatunk tovább még két-három órát.
Ennyi idő alatt már szinte meg is fő a csülök, de nem baj, ha nem teljesen. Most hozzáöntjük a babot, amiről előtte leöntöttük az áztatóvizet. Meghámozzuk a gyökérzöldségeket, felvágjuk (én karikákra szoktam, de ha te a hasábokban hiszel, ki nem zökkentenélek), és azt is hozzáadjuk.
Most jönnek a fűszerek. Mivel a csülök sósságára már nem számíthatunk, tehetünk bele sót bőven. Kell még hozzá babérlevél és fekete bors, meg vagy három gerezd fokhagyma. Van, aki teatojásba zárja, én nem szoktam.
Felkarikázzuk a kolbászt, azt is beletesszük a levesbe, és főzzük, főzzük rendületlenül. Úgy másfél óra múlva már érdemes kihalászni belőle egy-két szem babot, hogy megtudjuk, mi a helyzet, de légy türelmes! A bablevesben a bab nem lehet al dente, hanem puha.
Amikor minden megpuhult, még mindig nem vagyunk készen. Először is kihalásszuk a csülköt és egy deszkára tesszük hűlni. Azután elkészítjük a rántást. Apróra vágunk egy fej vöröshagymát, zsírt (olajat) hevítünk egy serpenyőben, rádobjuk a lisztet és a hagymát, és lassú tűzön kevergetjük, amíg szép, egyenletes barna nem lesz. Amikor kész, lehúzzuk a tűzről, adunk hozzá egy kiskanál pirospaprikát, majd felöntjük kevés hideg vízzel, elkeverjük és belekeverjük a levesbe.
A zöldség jó lesz hasábokra vágva is. (Fotó: Pixabay)
Még mindig nincs kész. Veszünk egy pohár tejfölt, tálba öntjük, adunk hozzá egy merőkanállal a forró levesből, habverővel simára keverjük, mehet bele a fazékba.
Mostanra kihűlt a csülök. Falatnyi darabokra vágjuk, a bőréből és a csontjából megtartjuk a kutya karácsonyát. A húst visszatesszük a levesbe.
Most már kész vagyunk, elzárhatjuk a gázt. Kivéve, ha nokedliket vagy csipetkét is szeretnél a levesbe, mert akkor még azzal is lesz egy kis feladat. A megfelelő arányok: 10 deka liszthez egy tojás, és némi só. Ezt jól összegyúrjuk, és tetszés szerinti méretűre csipkedjük, bele egyenesen a forró levesbe. Ha nokedlit szeretnénk, akkor még vizet is adunk hozzá és azzal együtt keverjük ki a tésztát, majd beleszaggatjuk deszkáról késsel, bögréből kiskanállal, vagy rendesen, nokedliszaggatóval. Ez plusz tíz perc főzést követel még, de mit nekünk idő és tér! Ja, igen, ha eddig is tele volt a fazék, akkor inkább ne tegyünk bele nokedlit, mert az is dagad.
És így néz ki a konyhámban. (Fotó: Belső Olga)
Hát, ezzel meg is volnánk. Tálaláskor adjunk mellé még tejfölt és apróra vágott vöröshagymát. Ugye mondanom sem kell, hogy másodikfélére nemigen lesz szükség aznap?
Tegyük még hozzá, hogy a húsvéti sonka fagyasztóból kivett maradékából is nagyon finom bablevest lehet főzni. Sőt, ha egyáltalán nem akarsz húst enni, akkor is főzzél nyugodtan bablevest csülök meg kolbász nélkül. Úgy is finom lesz.
