A szalagos fánk nálunk a farsanghoz kötődik érzelmileg, de mivel ma már senki se tudja, hogy pontosan mettől meddig tart a farsangi időszak, maradjunk abban, hogy egészen addig szoktunk fánkot sütni, amíg hideg van, és jól esnek a nehéz, zsíros, kelt tésztás sütemények.
Egyébként elárulom, a farsang vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig tart, ami idén március 6-ra esik, nyilván szerdára. Onnantól kezdve böjt van egészen húsvétig, ami elég nehezen összeegyeztethető a fánkhoz lélekben kapcsolódó dőzsöléssel, de csak ha törődünk az ilyesmivel, különben nem.
Hagyományos, farsangi fánkot sütni nem egyszerű, sokáig tart, és olajszagú lesz még a fürdőszobai kilépő is.
Éppen ezért tipikus nagyisütemény, bár én nagyinak készültem egész életemben, szóval tőlem nem áll távol az ilyesmi, legfeljebb időben. Ennek ellenére évente pontosan egy alkalommal vagyok hajlandó farsangi fánkot sütni, de azt elmaradhatatlanul és rituálisan.
Szerencsére azonban vannak a fánknak jóval egyszerűbb változatai is, ezeket az egyszerűség kedvéért szintén a fánk szóval illetik, régen meg úgy hívták, hogy égetett tészta, ami arra utal, hogy azokat is forró olajban kell kisütni, és van benne liszt, minden további hasonlóságot azonban hiába keresünk. Ezeknek a recepteknek ugyanakkor kétségtelenül van létjogosultságuk: próbáltál már egy 30 fős osztálynak a péntek délben kezdődő farsangi bálra fánkot sütni? Na, például olyankor.
Praktikus okokból tehát most háromféle fánkrecept is következik, az első, a hagyományos szalagos fánk, amit legalább fél napig tart elkészíteni, és így is csak annyi lesz belőle, hogy egy négytagú család még úgy, forrón be is falja. Aztán meg jön a gyomorfájás, én megmondtam.
A második recept a félórás, amerikai verzió lesz, ami nem kelt tészta, és még csak formázni sem kell – ebből lehet belátható időn belül egy egész iskolai osztályt megetetni. És lesz még a túrófánkrecept, ami pláne nem fánk, még annyira sem, mint az előző, viszont megvan az a jóleső érzésünk vele kapcsolatban, hogy mégiscsak főleg fehérjét ettünk, és nem szénhidrátot. Merő önáltatás, most szólok, de attól még az is finom süti.
Farsangi fánk
A szalagos fánk készítésének megadjuk a módját. Kutyát-macskát kizárjuk, kezet mosunk (mondjuk az minden konyhai művelet előtt erősen ajánlott), a hajunkat kendővel hátrakötjük, patyolat kötényt veszünk. Kipakoljuk a hozzávalókat és bedagasztjuk a tésztát: két deci langyos tejben elmorzsolunk fél kocka élesztőt, belekeverünk két púpos evőkanál cukrot is, és felfuttatjuk.
Közben kimérünk fél kiló lisztet, keverünk bele pici sót. Szétválasztunk négy tojást, csak a sárgájára lesz szükség, és megolvasztunk 6 deka vajat. Ha felfutott az élesztő, a liszt közepébe lyukat fúrunk és beleöntjük, majd hozzáadjuk a tojássárgájákat, az olvasztott vajat és vaníliát is valamilyen formában, összedolgozzuk.
Nincs mese, dagasztani kell egy ideig, amíg teljesen sima tésztát nem kapunk. Géppel is lehet. Ha ez megtörtént, letakarjuk, és langyos helyen duplájára kelesztjük. Ekkor lisztezett deszkára borítjuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és fánkszaggatóval vagy pohárral köröket szaggatunk belőle, majd letakarjuk, és újra megkelesztjük. Ennek ez a módja, a formázott kelt tésztákat kétszer kell keleszteni, a fánkot meg pláne.
Ha megvan, jó bő olajat forrósítunk, a fánkok közepére az ujjunkkal határozott mélyedést fúrunk (úgyis összenő), és kisütjük őket. Az olaj hőmérséklete fontos: ha nem elég forró, akkor megszívja magát a fánk, ha túl forró, akkor a külseje sötétre sül, míg belül nyers marad. A csendesen habzó, bő olaj a barátunk.
A fánksütés metódusa a következő: először egy kenyérmorzsával ellenőrizzük, hogy megfelelő-e az olaj hőmérséklete: ha igen, rögtön feljön az olaj tetejére. A fánkokat fejjel lefelé tesszük az olajba, időnként megemeljük kicsit és alápislantunk, hogy áll a színe. Amikor szép aranysárga, akkor megfordítjuk, és a másik oldalukat is megsütjük. Ha kész, lecsöpögtetjük és papírtörlővel leitatjuk. Igény szerint porcukorral meghintve tálaljuk, a lyukba pedig lekvár kerül, de hát az ilyesmit ugyebár mondani sem kell, annyira otthonos érzés.
Félórás fánk
A recept úgy kezdődik, hogy olajat forrósítunk. Ebből következik, hogy a tésztát 3 percig tart összeállítani nagyjából. Kell bele két tojás, egy pohár kefir, két púpos evőkanál cukor, csipetnyi só, vanília és fél csomag sütőpor. Ezeket habverővel gyorsan homogénre keverjük, majd belekeverünk 20 deka lisztet.
Ennyi idő alatt az olajunk minden bizonnyal készen is áll. Előveszünk egy evőkanalat, és azzal kanalazzuk a forró olajba a tésztát, ami mindenféle csodálatos alakot vesz föl, lesz benne emberi szív az összes erével, kisegér, hóember és körte, szóval roppant szórakoztató elfoglaltság kisütni, tényleg. Ráadásul meg is fordítja magát, gondolom, mikor hol keletkezik benne több forró hő, azt a felét fordítja fölfelé.
Ha tetszik a színe, kiszedjük, papírtörlőn leitatjuk, porcukrozzuk és kezdődhet a lakoma. Egyébként tényleg fél óra alatt készült el a 35 darab, bár én ennyi idő alatt be is fotóztam nektek egy szép, körte alakút, tessék.
Túrófánk
Egy normál, családi adaghoz szükségünk lesz 25 deka tehéntúróra, amit botmixerrel vagy késes robotgéppel homogénre törünk. Ha nincs, villával is jó. Hozzákeverünk
1 deci tejfölt,
2 tojást,
1 teáskanál sütőport,
2 evőkanál cukrot,
1 csipet sót
25 dkg lisztet,
és belereszeljük egy citrom héját is.
Amikor jól összeállt, feltesszük az olajat forrósodni, majd nedves kézzel kisebb golyókat formálunk a masszából, hamar kitapasztalható az ideális méret. Ha kész az olaj (lásd a szalagos fánknál), kisütjük benne a túrófánkokat.
Végül pedig kötelező jelleggel jön hozzá a porcukor és a lekvár. Neked melyikhez támadt kedved?