Úgy vagyok én a szörppel, mint az emberiség az alkohollal: rendkívüli kreativitással gyakorlatilag bármiből képes vagyok előállítani. Egyébként motivált is vagyok, mert mennyire menő már bárkinek a kezébe nyomni egy csatos üveg házi szörpkülönlegességet: tessék, kóstoljátok meg – és ebben a dramaturgiai pillanatban kiejtek a számon valami növénynevet a szamócától a levenduláig, esetleg kettő keverékét, mondván, abból van, én csináltam.
Szörpöt gyártani roppant hálás feladat: kevés meló, nagy siker, ráadásul, ugye, mint említettem, mindig van otthon repiajándék, és van mivel megkínálni a vendégeket. Ipari üdítőket, lekvárokat már rég nem veszek, leszoktatott róla a kertem meg az éghajlatváltozás.
Igaz, a fenyőrügyből készült szörpöt és lekvárt pár évvel ezelőttig még én sem láttam jönni. Egészen addig, amíg a soproni barátnőm, aki szintén nagy szörp- és lekvár-előállító, egy erdei sétánk alkalmával meg nem jegyezte, hogy abból is lehet. Ezen én annyira megdöbbentem, hogy leesett állal benyögtem: mifelénk, itt, az Alföldön, sajnos nincs fenyő. Azóta remélem, hogy nem néz teljesen hülyének, valamiféle fenyő ugyanis mindenhol nő, például a mi saját kertünk közepén is trónol egy hatalmas, csak abban a pillanatban ezt a tényt valahogy figyelmen kívül hagytam.
Pont jókor szólunk
Külön jó hír, hogy így, a tavasz közepén éppen itt az idő, rügyezik a fenyő, úgyhogy a medvehagyma után a következő aktualitásként be is jelentem a fenyőrügyszezont. Megéri kimenni az erdőbe (az erdőbe MINDIG érdemes kimenni!), és szedni egy kosárnyit. Igaz, nem olyan instant öröm, mint a medvehagymás vajas kenyér, mert valamennyit tényleg dolgozni kell vele, cserébe viszont készíthetünk belőle szörpöt, lekvárt és köhögés elleni szirupot is, és mind sokáig eltartható.
Itt a fenyőrügyszezon!
Gyerekkoromban egyébként mindig pákász akartam lenni, mint a Szaffiban Cafrinka anyó. Gondoltam, beköltözöm valami otthonos mocsárba, gyűjtök mocsári teknőst, fogok halat, szedek gombát, meg lesz egy kecském is, ami majd tejet ad, én meg különböző csodálatos sajtokat készítek, és ezzel tökéletesen el is leszek életem végéig.
Nem lettem pákász (szürpríz), de még ma is irigylem azt a nénit a piacon, aki mindig azt árulja, amit éppen az erdő ad. Fenyőrügy azonban még nála sincs, amit éppen itt az ideje tehát bevonni a gasztronómiába mint értékes alapanyagot. Tegyük trendivé a fenyőrügyet!
Legegyszerűbb menet: a szörp
A fenyőrügyszörpöt nagyjából ugyanúgy kell készíteni, mint az összes többi fűszerszörpöt. Szedünk egy jó nagy adag friss, világoszöld fenyőhajtást, megmossuk, és beáztatjuk egy fazék vízbe. Másnap felforraljuk, adunk hozzá cukrot (5 liter vízhez két kilót), belefacsarjuk két citrom levét, és utánadobjuk a héját is az íze kedvéért. Teszünk bele citromsavat is ízlés szerint, ami tovább savanyítja, egyben az eltarthatóságáról is gondoskodik. Hígítva kóstolgatjuk, beállítjuk az ízét.
Ha felforrt, átszűrjük, nem a mosogatóba, mint a tésztát, hanem ellenkezőleg: víz marad, sűrűje megy. Az így hátramaradt szörpöt még forrón üvegekbe töltjük. Ha sok lett, és azt akarjuk, hogy elálljon, dunsztoljuk, majd mehet a kamrapolcra. Ha rögtön meg szeretnénk inni, akkor kihűtjük, és a hűtőszekrényben tároljuk.
A kissé fanyar ízű fenyőrügyszörp (fotó: istock)
Különleges ízvilág
Akkor most megpróbálok beszélni egy kicsit a fenyőrügyszörp ízéről, innen szép nyerni. Könnyű lenne rövidre zárni a kérdést azzal, hogy fenyőíze van, de ez nem lenne egészen igaz. Ezért készül fenyőrügyből, és nem öreg, sötétzöld fenyőtűkből. A zsenge, világoszöld hajtásoknak ugyanis még nincs olyan masszív, tolakodó gyantaízük, ahogy illat alapján elképzeljük – nagyjából úgy viszonyulnak a tűlevélhez, mint a bárány húsa a birkáéhoz: ott a buké, de inkább csak érintőlegesen, utalásszinten.
Mindenesetre kissé fanyar ízű szörpöt kapunk, de nem kell megijedni, mert ha jobban megnézzük a receptet, tulajdonképpen ízesített limonádéról beszélünk (mégsem kerül belőle fél liter ezerkétszáz forintba, mint a vendéglátóhelyeken). Aki szereti a jeges teát, minden bizonnyal ezt is szeretni fogja.
Fenyőszirup sütire és köhögésre
Ezt a receptet már az erdélyi származású barátnőmtől tanultam, igaz, ők nem sütire csorgatják, hanem ebben az állapotában köhögést csillapítanak vele. A fenyőszirup úgy készül, hogy egy nagy befőttes üvegben 2 centinként rétegezzük a fenyőrügyet és a cukrot, lefedjük, és hagyjuk, hogy összeessen. Amikor hely lesz az üvegben, kitöltjük további réteg cukorral és fenyőrüggyel, így keletkezik a szirup, amit kétféleképpen is tovább lehet fejleszteni.
Fotó: istock
Az egyik út, ha felhígítjuk, felfőzzük, és citromot teszünk bele, majd üvegekbe szűrjük – ez így egy macerásabb, de intenzívebb ízű fenyőrügyszörp lesz.
De lehet belőle lekvárt is készíteni. A lekvár nem kivonat, abban benne van a rügy szőröstül-bőröstül, vagyis úgy készül, hogy belenyomják az üvegbe a botmixert, és pépesítik. Szintén jót tesz az ízének egy kis citromlé. Felhasználásig érdemes hűtőben tárolni, ha viszont túl sok lett, és el akarjuk tartani, nedves dunsztba kell tenni.
Magabiztos befőzők tartósítószer nélkül is próbálkozhatnak, nagy kockázat nincs a dologban, a potenciális nyereségért viszont megéri. Főleg azoknak, akik szeretnek kísérletezni a konyhában.
