Ígértük, hogy szólunk, amikor megérkezik az eperszezon, és tessék, meg is tesszük:

most.

Azt, hogy mikor jön el a szezon, két dologból lehet biztosan és tévedhetetlenül tudni: az egyik az, hogy kimegyek a kertbe, és megnézem. Akkor van szezon, amikor érik a szamóca, ez ilyen egyszerű. De mivel ugyebár nincs mindenkinek kertje, benne szamócával, a másik csalhatatlan jel az, amikor a piacon ezer forint környékére vagy az alá esik a termés ára, és mindenki azt árulja.

A szupermarketekben megjelenő, félig fehér, dobozos eper 1600-ért nem jelent szezont, ahogy az sem, hogy az újságok hirtelen tele lesznek epressüti-receptekkel. Ezek csupán a türelmetlen várakozásunk lenyomatai, mert hát, lássuk be, az eper az egyik legszexibb és legfinomabb gyümölcs. Lédús, illatos, nem kell kimagozni, meghámozni, ráadásul szív alakja van – nem csoda, hogy egész évben ezt a pár hetet várjuk.

Mondjuk, pont ez az, amiért olyan gyakran beleesünk a csapdába, és szezont kiáltunk, amikor még javában a görög epret árulják itthon aranyárban, de hát most már minden rendben, megnyugodhatunk, ez már tényleg az eperszezon. Vagy szamóca, de ebbe most ne menjünk bele, lényeg, hogy végre igazi, napon érett, illatos gyümölcsöt ehetünk.

Kezdődhet a befőzés

Most érdemes lelkileg ráhangolódni a befőzésre is. Azt, gondolom, senkinek sem kell megindokolni, hogy miért jó, ha van otthon néhány üveg szamócadzsem, és a kezdők megnyugtatására mondom: elkészíteni is végtelenül egyszerű.

A szamócadzsemet ugyanis csak néhány percig kell főzni, mivel egyáltalán nem az a cél, hogy nyúlós, sűrű legyen, mint a szilvalekvár, ami tényleg egy hosszadalmas folyamat és haladó szint, ellentétben az eperdzsemmel.

Kicsumázzuk a bogyókat. Egy tálba vizet engedünk, beleteszünk egy-két marék bogyót, majd átszedjük egy másik tál vízbe. Ez a szamóca mosásának a legkíméletesebb, egyben legcélravezetőbb módja: nem fog a vízsugártól sérülni, és az esetleg rátapadt homoktól (igen, földben terem) is biztosan megszabadítjuk így.

Darabokra vágjuk, betesszük egy fazékba, aminek az aljára a biztonság kedvéért öntünk egy kevés vizet, és közepes lángon főzni kezdjük. Néhány perc múlva a gyümölcs elkezdi kiereszteni a levét. Ekkor hozzáadhatjuk a cukrot, egy kiló eperhez 20 deka bőven elég is lesz.

Most jön a fűszerezés, ami egyáltalán nem kötelező, viszont aki nem szeret megállni az alapoknál, az most nyugodtan kibontakozhat. Csavarhatunk bele citromlevet, és utánadobhatjuk a héját is. Löttyinthetünk bele vaníliakivonatot. Most virágzik a levendula, a bodza és az akác is, ezeknek az aromája is jól áll az epernek. (Akácból csak a fehéret használjuk!). Tehetsz bele mentalevelet, rózsaborsot vagy amit kigondolsz, de hagyhatod fűszerezés nélkül is, úgy is finom.

Sok dzsem? Vagy kevés dzsem és szörp?

Ha ezzel is megvagyunk, akkor döntést kell hoznunk: egy nagyobb üveg dzsemet szeretnénk, vagy egy kicsi üveg dzsemet, mellé pedig szörpöt is? Ha az előbbi megoldást választjuk, vagyis nem csinálunk szörpöt, és benne hagyjuk az összes levet, akkor szükségünk lesz valamire, ami besűríti a dzsemet. Ez praktikusan az almapektin, ami, fájdalom, leginkább csak bioboltokban kapható.

A pektin egy természetes sűrítőanyag, amely úgy hat, hogy magába szívja a vizet, megduzzad, és így sűrűbb, zselésebb lesz a dzsem. A pektinnel már nem kell főzni, elég, ha egyet rottyan, viszont csomósodásra hajlamos. A megoldás az, hogy a cukorból egy keveset elkeverünk a pektinnel, és a főzés végén keverjük a dzsembe.

Van egyébként pektin a boltban kapható befőzőcukrokban is, ám azok általában egyéb tartósítószereket is tartalmaznak. Ezzel kapcsolatban ismét döntést kell hozni: ha azt szeretnénk, hogy tiszta, tartósítószermentes dzsemünk legyen, annak semmi akadálya, mert a dzsem pusztán a hőkezeléstől is eláll a polcon, ugyanakkor felbontás után már sürgősen el kell fogyasztani, különben megromlik. Vagy tehetünk bele tartósítószert (tartósítószeres cukrot), és akkor felbontás után is bírja még hetekig. Csak akkor minek dolgoztam vele otthon, amikor vegyszeres dzsemet a boltban is lehet kapni?

Jobb, ha szörp is készül

A legjobb megoldás ezért szerintem az, ha egy palackba merjük a gyümölcs kifőtt levét, majd kidunsztoljuk, és már kész is a tartós, vegyszermentes szamócaszörp. Ebben az esetben egy kiló szamócából egy 3 decis üvegnyi dzsem marad, ami megdöbbentően kevésnek tűnik, viszont nem kell hozzá pektint adni, hiszen a levét eltávolítottuk. Ha akarod, belenyomhatod a botmixert, de szerintem szépek a darabok az eperdzsemben.

Ez a mennyiség egy négytagú családnak egy evésre el is fogy, így a tartósítószer kérdés nem is kérdés többé.

Befőzéskor természetesen nagyon fontos, hogy tiszta, steril üvegeket és tetőket használjunk. Akinek van, annak a mosogatógép ezt megoldja, de az is jó, ha félig töltjük a kimosott üveget vízzel, és mikróban rotyogtatjuk pár percig, a tetőket pedig a tűzhelyen, vízben kifőzzük.

A forró dzsemet ezekbe a tiszta üvegekbe merjük, lezárjuk. Gondoskodjunk róla, hogy a tetők tényleg jól zárjanak! Ezután pár percre fejre állítjuk az üvegeket, hogy a tetőt is biztosan sterilizálja a forró tartalom, és a biztonság kedvéért újságpapírba csomagoljuk, majd párnák, paplanok között kidunsztoljuk.

A dunszt kibontása örömünnep lesz. Pár nap múlva kész az eperdzsem és a szörp, kezdődhetnek a nagy palacsintapartik és szörpözések. Persze az sem baj, ha marad belőle télre is.