Néhány évvel ezelőtt a Váci utca környéke még egészen más világ volt, mint most. Az átlag magyar nem is ábrándozott arról, hogy az Erzsébet híd és a Vörösmarty tér közötti szakaszon sétálgatva kinyissa a pénztárcáját, mivel a különböző szuvenír- és divatáruüzletek kínálata a közepesen tehetős nyugati turistát célozta meg igen borsos áraival, a hazai közönség csak nézelődni járt ebbe a városrészbe. Aztán szép lassan megváltoztak a dolgok, ahogy a legismertebb fast fashion márkák ide telepítették főhadiszállásukat. Ma már nem luxus a Vörösmarty térre menni, ha a ruhatárunkat akarjuk frissíteni, és ha a bevásárlókörúton megéhezünk, akkor sem csak sajtburger vagy méregdrága magyaros(nak szánt) éttermek kínálata közül választhatunk – szerencsére.
Ezt használtuk ki a minap mi is. Miután beszereztük a tavaszi outfitünk új elemeit, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a Vapiano mostanában sokat emlegetett, év elején nyílt éttermét, ami a régi Luxus Áruház helyére költözött. Mivel a férjem és én is rajongunk az olasz konyháért, egyértelmű volt, hogy igyekszünk minél több ételtípust megkóstolni. De ne szaladjunk annyira előre, érdemes előbb pár szót ejteni az enteriőrről, ugyanis már ahogy belépünk az étterembe, látható, hogy ez a hely más, mint a lánc többi tagja. Ami rögtön szembetűnik, az a tekintélyes belmagasság: a nagy, tágas térnek hála eloszlanak az illatok, nem telepednek rá azonnal a vendég érzékszerveire.
Rögtön a bejáratnál három érintőképernyős rendelési pont foglal helyet: aki szeret pötyögni, és a rendelését tésztatípustól extra feltétig maga összeállítani, az itt megteheti.
Ha szeretsz pötyögni, ezt is bírni fogod (Fotó: Szentes Adél)
Aki azonban az emberi erőforrásban jobban hisz, jobbra, az étterem munkatársainál is leadhatja a rendelését. Mi jó barátságot ápolunk a kütyükkel, úgyhogy szépen végigtapogattuk a digitális étlapot, és magunk állítottuk össze a rendelést: egy tenger gyümölcsei tésztát, egy Toscana pizzát és a szezonalitás barátaiként egy, az étlapon ideiglenesen állomásozó spárgás vegyes salátát választottunk. Miután leadtuk a rendelést, egy rezgő-csipogó készüléket kaptunk, ami az étel elkészültekor jelzi a vendégnek, hogy a látványkonyhához fáradhat a kívánt fogásokért.
Mi úgy döntöttünk, az emeleten foglalunk helyet, ahova babakocsisok és mozgáskorlátozottak lifttel is feljuthatnak természetesen. De még mielőtt elfoglaltuk volna fent a helyünket, nem tudtuk nem megcsodálni a hatalmas zöldfalat, amit a konyhával szemben emeltek. És a hatalmas jelző nem újságírói túlzás: egy 18 négyzetméteres falszakaszon kígyóznak a jól ápolt, üde zöld növények, amitől a vendégek még otthonosabban érezhetik magukat az étteremben.
Földszinttől emeletig ér a buja zöld fal (Fotó: Szentes Adél)
Szerencsénk volt: az emeleten éppen volt még egy üres asztal az ablak mellett. Azt ugyan nem mondhatjuk sajnos, hogy innen csodáltuk volna a Vörösmarty téren zajló életet, a környék ugyanis most éppen katasztrófa sújtotta övezethez hasonlatos: a zajló felújítások megfosztják a vendégeket a panorámától. Mint az étteremmenedzsertől megtudtuk, az építkezés az ígéretek szerint augusztusra véget ér, és akkor már minden bizonnyal remek lesz a panoráma. Addig pedig kárpótolja a vendégeket az ízélmény.
Erre nekünk sem kellett sokat várni: tíz percen belül elkészült az általunk rendelt összes étel, pedig az étteremben elég sokan voltak. A gusztusos, levél alakú tányérban érkező tészta mérsékelt étvágyúaknak egy bő adag, bélpoklosaknak inkább a pizzát ajánlanánk vagy egy finom salátát a tészta mellé. Elégedetten konstatáltuk, hogy a tenger gyümölcsei igen jó minőségűek a konyhán: méretes scampik trónoltak az épp megfelelő állagúra főtt papardelle tetején. A pizza szintén rendben volt: vékony tészta, gazdag feltét, nem spóroltak sem a paradicsomszósszal, sem a sajttal, azt pedig külön értékeljük a Vapianóban, hogy az asztalon álló friss fűszernövényekből is csipkedhet az ételhez, aki úgy kívánja. A legkellemesebb élményt a saláta jelentette, valószínűleg azért, mert így, tavasz végén járva már rendesen ki voltunk éhezve a friss zöldségekre, a roppanós salátára, és főleg a spárgára, aminek oly rövid a szezonja, hogy muszáj minden pillanatát kihasználni.
Ennyi étel bőven elég volt arra, hogy az órákon át tartó bevásárlókörút okozta kalóriaveszteséget pótoljuk, az volt a terv, hogy már csak egy-egy pohár bort fogyasztunk el, ám a hűtőben kérkedő desszertek végül az akaraterőnknél erősebbnek bizonyultak. Egy epres mascarponekrémre és egy citromtortára esett a választásunk. Előbbi hozta a megszokott színvonalat, az utóbbi viszont üdítő fanyarságával még emlékezetesebb élményt nyújtott, nagy hiba lett volna kihagyni.
Egy fontos dologról nem volt még szó: az italokról. Ebben a tekintetben ez az étterem különbözik a 30 országban működő láncnak nemcsak a budapesti, hanem az összes többi tagjától is, ugyanis egy hangulatos borbár is helyet kapott itt. Ez egyrészt azért örvendetes, mert az ember az ebédjéhez, vacsorájához minőségi olasz és magyar borok, proseccók közül is választhat, másrészt pedig annak is alternatívát jelent ez a hely, aki csak pár pohár italra szeretne betérni, lazulni egy kicsit.
Ha csak pár pohár borra és egy jó beszélgetésre vágysz (Fotó: Szentes Adél)
Összességében azt mondhatjuk, nagyon meg voltunk elégedve mindennel. Bátran ajánljuk a helyet mindenkinek, aki éttermi környezetben szeretne gyorsan olasz finomságokhoz jutni. Az árak nem csillagászatiak, gyorsétteremnél kicsit drágább, fehér abroszos helynél olcsóbb itt jóllakni. A saláták 1300 és 2500 forint között mozognak, tésztát és pizzát 2-3 ezer forintért rendelhetünk, desszertet pedig ezer forint alatt, 250 és 850 forintos áron kaphatunk.
Egyetlen negatívumként a téren zajló építkezést tudjuk említeni, de a gasztronómiai élmény sikeresen elterelte a figyelmünket erről a kellemetlenségről, és egészen biztos, hogy vissza fogunk még térni.
Szponzorált tartalom
