Nemrég a gyerek lefülelte a boltban, hogy lehet dobozos madártejet kapni, és azonnal igénye is támadt rá, vegyünk! Dehogy veszünk, mutasd, fiam! Jesszusom, ennek hosszabb az összetevőlistája, mint a Háború és béke, miközben az angolkrémhez összesen három dolog kell: tej, tojás meg cukor. Plusz a fűszer. Anyád vagyok, hazamegyünk, főzök neked igazit.
Ebben meg is egyeztünk, érezte a gyerek, hogy jó vásárt csinált, mert ha dobozosat kapna, azt hazáig benyakalná, és volt madártej, nincs madártej, ellenben ha én nekiállok, akkor abból belakunk, és még holnapra is marad.
A madártejben többek között az a jó, hogy különösebben be sem kell hozzá vásárolni: tej, tojás meg cukor van otthon, a vaníliarúd meg manapság nagyobb luxus, mint a tiszta levegő, szóval jó lesz a vaníliakivonat is. Persze mint mindennek, ennek is meg lehet adni a módját: kapirgálós (urbánus nevén: boldog) tyúk tojásából, háztól vagy házitej-automatából vásárolt teljes tejből és nyilván egy egész vaníliarúdból is lehet készíteni, de szerintem az ilyesmin kár lenne fennakadni, főzze mindenki abból, ami van otthon. Jó lesz.
Mert hát a madártejben állítólag pont az a szép, hogy könnyű, és elvileg pillanatok alatt elkészül, habár ha erre bazírozunk, keserűen csalódni fogunk. A krém, az valóban megvan gyorsan. A szűk keresztmetszet a tojáshabfelhő, mert azt egyenként kell kifőzni vaníliás tejben, ami alatt háromszor megbánjuk, hogy egyáltalán nekiálltunk (legközelebb jó lesz a dobozos is). Én viszont természetesen ennek tudatában (ellenére) vállaltam be, hogy a délutáni program madártejfőzés lesz.
Az volt ugyanis az ördögi tervem, hogy kap mindenki egy darab felhőt, az összesen négy, egy menetben meg is van, a többi tojásfehérjét meg lefagyasztom, volt, nincs.
Na most, ehhez képest a kifőtt habok úgy jártak, mintha egyenesen egy feneketlen kútba dobáltam volna őket, vagy mintha palacsintát sütöttem volna: valahogy nem akart telni a tál. Ahogy kifőtt egy, a gyerekek már ették is, pedig hol volt még hozzá a krém! Sehol.
Gyönyörű madártej: lágy, krémes és kívánatos (Fotó: Belső Olga)
Így történt, hogy az összes tojásfehérjéből habfelhő lett, a tervezett húsz perc helyett pedig másfél órán keresztül álltam a tűzhely mellett. Nem baj, pont ennek van itt az ideje, kimenni úgysem lehet, mert mindig esik az eső, viszont legalább biztos nem romlik meg a madártej addig, amíg kihűl annyira, hogy betehessem a hűtőbe. Meg éppen szamócát is lehet tenni a tetejére, szóval most főzzetek madártejet!
Hozzávalók
- 1 l teljes tej (vagy legalább 3,5%-os)
- 5 tojás
- 15 dkg cukor
- 1 vaníliarúd vagy 2 ek. vaníliakivonat
Elkészítés
- Vastag talpú edényben dolgozunk, nem szeretnénk ugyanis, ha odakapna. A tejet felforraljuk, közben szétválasztjuk a tojásokat.
- A fehérjéket egy tálban laza habbá verjük, majd hozzáadunk két evőkanálnyit a cukorból, és azzal keményre verjük.
- A forró tejhez is adunk egy evőkanál cukrot, és belekaparjuk a vanília magját, a hüvelyt pedig belehelyezzük a vaníliakivonatos üvegünkbe. Ha vaníliakivonatot használunk, azt szintén most adjuk a tejhez.
- A lassan forró tejben kifőzzük a felhőket. Evőkanállal beleszaggatunk annyi galuskát, amennyi lazán elfér a fazékban. Vigyázat, meg fognak dagadni, és még meg is kell őket fordítani, szóval hagyjunk nekik elegendő helyet!
- A hab megfordításához sok szerencsét kívánunk. A legegyszerűbb módja, hogy evőkanállal kiemeljük a félig főtt felhőt, majd ráborítunk egy másik evőkanalat, megfordítjuk, és visszatesszük, hogy a másik oldala is megfőjön. A tejen úszva nem fogjuk tudni átbillenteni a másik oldalára, úgy viselkednek ugyanis, mint egy bója vagy egy keljfeljancsi. Nagyjából két perc kell mind a két felének, majd kiszedjük, és mehet a következő adag hab a tejbe.
- Ha készen vagyunk a habbal (ez mintegy másfél óra múlva fog bekövetkezni, de nem muszáj ám kifőzni az összest, csak szólok), akkor jöhet a tejbe a tojássárgája. A sárgájákat alaposan kikeverjük a maradék cukorral, majd lassan belecsorgatjuk a forró tejbe, ugyanabba, amiben kifőztük a felhőket. Kezünkbe veszünk egy kézi habverőt, és folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik a krém.
- Hallottam már olyanról, hogy időnként becsomósodik a madártej. Hát azt semmiképpen sem szeretnénk, ilyenkor jó barátunk a botmixer, ami pikk-pakk megoldja a problémát.
- Végül pedig fogjuk a madártejünket, és szűrőn át tálba vagy kancsóba töltjük (utóbbi nagy segítség a tálaláskor), majd alaposan lehűtjük. Kis tálkákban szervírozzuk, tetején habfelhővel.
