A miso paszta nem más, mint fermentált, sárga szójababból készült püré. Amellett, hogy a belőle készült leves nagyon is finom, főleg a japán konyha kedvelőinek kihagyhatatlan, jótékony hatással van nemcsak az étvágyunkra, de emésztésünkre is, és a koleszterinszintet rendbe vágja.
Szója vagy miso?
A miso paszta tehát mutatja a szója minden előnyét: fehérjében gazdag, B12-vitaminforrás, és erősíti az immunrendszert. A megfőtt és pürésített szójababhoz árpát vagy búzát, sót és rizst kevernek. Az eltérő arányok bekeverése miatt a miso pasztának számos variációja létezik, melyek színben és ízben is eltérnek egymástól. Némi halalaplé, tengeri alga és miso paszta hozzáadásával készül a miso leves is, melynek íze így elég karakteres és intenzív lesz.
Miso, az életelixír
Egy japán tudományos kutatás felfedte, hogy a miso rendszeres fogyasztása olyan krónikus megbetegedések megelőzésében játszik szerepet, mint a daganatok vagy a magas vérnyomás. Egy olyan komplett alapanyagról van ugyanis szó, amely tartalmazza az összes esszenciális aminosavat, melyet a szervezetünk nem képes szintetizálni, illetve a B-komplex vitaminokat, melyek elengedhetetlenek a sejtek anyagcseréjéhez.
Ezekenkívül magas a kalcium-, magnézium- és vastartalma, A-vitaminban gazdag, természetes antioxidáns.
Mikor ne együnk misót?
Ha valaki allergiás a szójára vagy a belőle készült élelmiszerekre, akkor teljesen tiltólistás a miso paszta, illetve a belőle készült más étel. Magas nátriumtartalma miatt erőteljes a vízmegkötő hatása, ezért módjával érdemes csak fogyasztani a pasztát, vagy levesként, vízben feloldva.
