Úgy vagyok én a palacsintával, mint Gollam az Egy Gyűrűvel: egyszerre gyűlölöm és imádom. Gyűlölöm, mert hülyeségnek tartom – liszt, szóda, tojás, tej, mi ez, csiriz? –, táplálni alig táplál, cserébe viszont hizlal, és imádom, mert nem elég, hogy az előbbiek ellenére mégsem tudok neki soha ellenállni, de vesztemre a gyerekek is állandóan palacsintát követelnek, én meg állhatok a tűzhely mellett roskadásig, viszont legalább mindig megeszik, sőt palacsintába csomagolva még rendes tápanyagot is képesek magukhoz venni. A gyerekétkeztetést aznapra ki is pipálhatjuk, juhé.
Emiatt tisztelni is megtanultam a palacsintát. Az egyetlen étel, amit még soha, semmilyen körülmények között nem kellett kidobni, mert mindig elfogyott.
Olyan nincs, hogy valaki nem szereti a palacsintát; mégis, melyik palacsintát ne szeretné? A palacsinta tehát határozottan nem csiriz, hanem egy őssejt, ami bármivé átalakítható.
Ehetjük lekvárral, ez ugye a klasszikus megoldás, aztán kakaóval, fahéjas cukorral, újabban Nutellával. A túrós palacsinta viszont már egy szofisztikáltabb műfaj, azt nem csak úgy leveszi a polcról az ember, hanem el kell készíteni, lesz is recept alább.
Fotó: iStock
Ha pedig szintet lépünk, megérkezünk a Gundel- meg a csúsztatott palacsintákhoz, de persze a klasszikusokon túl is van élet bőven, mutatunk majd olyat is.
Aztán ott vannak a sós palacsinták, a hortobágyi húsos meg az olasz scrippelle m’busse, ami úgy hangzik, mintha valami majomagyvelő-étel lenne, pedig nem az, hanem parmezános palacsinta, forró húslevessel nyakon öntve. Kóstoltam, finom, időnként be is dobom itthon, nincs tiltakozás.
Ebből is látszik, hogy szinte minden nemzetnek megvan a maga palacsintaféléje. Az én személyes kedvencem az, amit Párizsban ettünk (crèpes), a Bretagne-ból származó vendéglátónk kínált meg vele, és alkoholos, mindjárt rá is térünk, de előbb nézzük az alap-palacsintareceptet, ami állítólag létezik. Bizony, vannak emberek, akik recept szerint sütnek palacsintát, és be kell, hogy lássam, működik, mert próbáltam – habár őszintén szólva én magamtól soha nem vesztegetném az időmet arra, hogy palacsintához méricskéljem a hozzávalókat.
A klasszikus palacsintatészta következik
Végy valamennyi lisztet, töltsd egy tálba. Keverj bele kevés sót, cukrot ne, mert le fog ragadni. Én szóltam. Csinálj középre egy lyukat, üssél bele tojásokat, úgy kettőt-hármat, de lehet négyet is, ha sok a liszt. Most jön a tej meg a habverő. A tejet lassan elkezdjük csorgatni a tojásokra, közben a habverővel középről kifelé haladva belekeverjük a lisztet. Nem mint az őrült, az egészet, hanem mindig csak a lyuk széléről vesszük, úgy haladunk. Aztán, amikor már belekerült annyi tej, hogy nagyjából az összes lisztet felvette, jöhet a szóda, amivel felhígítjuk… hogy is mondjam… palacsintatészta sűrűségűre. Ez a módja annak, hogy ne legyen csomós a palacsintatészta.
Oké, megkegyelmezek, tessék a szabatos recept.
Hozzávalók (kevés palacsintához)
- 20 dkg liszt
- 2 tojás
- csipet só
- 2,5 dl tej
- annyi szóda, amennyi kell
- kb. fél dl olaj
(Aki nem eszik tojást, nyugodtan kihagyhatja a masszából, a lisztben lévő keményítő is eléggé összefogja a palacsintát. Kipróbáltam, működik.)
Ha megvan a tészta, még nincs egészen nyert ügyünk, mert ki is kell sütni, de előbb a városi legenda szerint pihentetni kell.
Nos, ha rengeteg időd van, pihentesd nyugodtan, ki tilthatná meg, de akkor is palacsinta lesz belőle, ha rögtön nekiugrasz.
Menet közben persze sűrűsödni fog a tészta, mert a liszt megduzzad, ilyenkor teszünk bele még egy kis szódát.
Sütés előtt persze nem árt némi olajat is csorgatni a palacsintatésztába, ezzel a húzással elég sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, de persze ha te az ecsettel serpenyőolajozás híve vagy minden egyes palacsinta előtt, hát csináld.
Fotó: iStock
A palacsintasütésnek is van technikája
Az első és legfontosabb dolog, az nem a palacsintasütő, mivel palacsintát nagyjából bármiben lehet sütni, hanem hogy az a „bármi” elég forró legyen – az sem baj, ha füstöl kicsit. Kiolajozzuk. Ha még nem forrósodott fel eléggé a serpenyő, fájdalom, a palacsinta le fog tapadni.
Ki kell tapasztalni, hogy mennyi masszát kell a merőkanállal a palacsintasütőbe csorgatni, hogy a megfelelő vastagságot kapjuk, ez a harmadik palacsintától már menni fog, onnantól kezdve meg rutinná válik a megszokott eszközökkel.
Hogy mikor kell megfordítani a palacsintát? Azt onnan tudjuk, hogy a teteje már nem nedves, megszilárdult, a széle pedig felpöndörödött, és ha megrázzuk, mozog, már nincs letapadva. Én szimultán két palacsintasütővel dolgozom, amivel eléggé megnövelem az esélyét, hogy még éjfél előtt összegyűljön annyi palacsinta, amivel jóllakik a család, szóval figyelni kell. Palacsintasütés közben nem nézegethetünk cicás videókat és nem olvashatunk regényt, koncentrálunk. Legfeljebb bepakoljuk a mosogatógépet, mert azt bármikor örömmel abba tudjuk hagyni.
A palacsintafordítással kapcsolatos zsonglőrmutatványokra most nem térnék ki, ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy lenyűgözzük a gyereket az ügyességünkkel, egyébiránt jó lesz azt lapáttal is átfordítani a B oldalra.
Klasszikus túrós palacsinta
Igazi klasszikus, finom, szaftos, krémes, citromos-vaníliás ízű. Fogadjunk, hogy nyeltél egy hatalmasat! A bátrak ütnek bele egy tojássárgáját is, én a nyers tojás használatát nem szoktam forszírozni.
Hozzávalók (kb. 4 palacsintába)
- 25 dkg (fél)zsíros tehéntúró
- 1-2 evőkanál cukor, ízlés szerint
- fél citrom reszelt héja
- vanília (vaníliás porcukor, vaníliakivonat vagy igazi vaníliarúd kikapart magja, végső esetben vaníliás cukor)
- 1 evőkanál tejföl a megfelelő állaghoz
Elkészítés
A túrót villával összetörjük, és hozzákeverjük a többi hozzávalót, majd a palacsintákba töltjük. Ha sok időnk van, tegyük be a sütőbe, hogy megmelegedjen, ha nincs, mikrózva is jó, de mindenképpen melegen tálaljuk!
Bretagne-i palacsinta
Francia, tehát nyilván vaj van benne, meg konyak.
Hozzávalók
- vaj
- cukor
- őrölt fahéj
- konyak
Elkészítés
A forró palacsintát megkenjük vajjal, hagyjuk, hogy ráolvadjon. Ezután vékonyan megszórjuk kristálycukorral és őrölt fahéjjal, majd meglocsoljuk konyakkal. Feltekerjük, a két végét fölfelé tartva (nehogy kifolyjon belőle) megesszük. A gyerekek nem kapnak.
Csúsztatott palacsinta
Csúsztatott palacsinta. Úgy két percet élt, utána felfalták (Fotó: Belső Olga)
A csúsztatott palacsinta lényege, hogy a palacsintákból tortát építünk, és mindegyik lap közé becsempészünk valami finomságot. Mondhatni, ez a palacsinták szabadfogású flódnija. Tölthetünk bele vaníliakrémet, nutellát, lekvárt, máktölteléket, diótölteléket, csokit, meg ami még az eszünkbe jut. Személyes kedvencem a diós-kakaós csúsztatott palacsinta, ami a következőképpen készül.
Hozzávalók (kb. 20 palacsintához, vagy ahogy sikerül)
A diótöltelékhez
- 30 dkg darált dió
- 10 dkg cukor
- 1 marék mazsola
- 1 citrom reszelt héja
- csipetnyi fahéj
- 1 db alma reszelve
- kevés meleg tej
A kakaós töltelékhez
- 10 dkg instant kakaópor
- annyi tej, hogy sűrű, kenhető állagú legyen
Elkészítés
Először a töltelékeket készítjük el: összekeverjük a hozzávalókat. Az első kisült palacsintát egy tányérra csúsztatjuk, megkenjük a diós töltelékkel, majd beborítjuk a következő palacsintával. Erre a kakaós töltelék kerül, ami úgyis megfolyósodik a melegtől és az olajtól,
de annál jobb, mert az nagyon buja, amikor csorog a csoki, az íze pedig belediffundál a palacsintába. Ezt addig folytatjuk, amíg tart a palacsintából.
Ha a kakaótöltelék elfogy, készítünk újat, ha a dió van fogytán, akkor több kakaós réteget készítünk, mint diósat. A tetejére kakaókrém kerül, amit megszórunk dióval, majd felszeleteljük a tortánkat, és úgy fogyasztjuk.
Gesztenyés-almás palacsinta
Az receptnek számít, hogy egy kocka fagyasztott gesztenyemasszát kiolvasztunk, villával összetörjük, és hozzákeverünk két savanykás almát lereszelve? Mindenesetre isteni finom!
Vaníliás-barackos palacsinta
Sokan a rövidebb utat választják, és képesek vaníliás pudingport használni, ami keményítőből és aromákból áll, és ami óhatatlanul kihozza belőlem az állatot gasztrosznobot. Készítsünk rendes vaníliakrémet!
Fotó: istock
Hozzávalók
- 3 dl tej
- 2 tojás sárgája
- 2 evőkanál cukor
- vanília (vaníliás porcukor, vaníliakivonat vagy rendes vanília, legvégső esetben kristályvanillin)
- 1 csapott evőkanál liszt
- barack, a kedvenc fajtánkból
Elkészítés
Elkezdünk lassú tűzön melegíteni 2 dl tejet a cukorral és a vaníliával. Közben egy másik tálban elkeverjük a tojások sárgáját a liszttel és a maradék tejjel, majd beleöntjük a meleg tejbe, és addig főzzük kevergetés mellett, amíg be nem sűrűsödik. Ezt a vaníliakrémet kenjük a palacsintákra, megrakjuk barackszeletekkel, összehajtjuk, és lelkesen elfogyasztjuk.
