Hétvégi menü: mediterrán barangolás következik

Belső Olga | 2019. Szeptember 13.
Hétvégén egy ízletes és gazdag minestrone levessel kezdünk. Szombaton rögtön ugrunk az édességre: császármorzsa lesz, de előkészítjük a csevapcsicsát is, amit vasárnap sütünk meg.

A hétvégi menüt ezúttal kissé furfangosabban készítjük. Szombaton főzünk egy hatalmas fazék minestrone levest, ami azért jó, mert gyakorlatilag válogatás nélkül beletehetjük az ősz szinte összes csodálatos zöldségét, vagy nem, vagy csak amit kedvünk van. Nem kell izgulni, mindenképpen finom lesz. Ezt szombaton egy laza császármorzsa követi, amihez felpattintunk egy üveg sárgabaracklekvárt, majd így megerősödve előkészítjük a csevapcsicsát, amit csak vasárnap fogunk kisütni, mert érnie kell egy éjszakát, meg különben is, ott van másodikfélének a finom császármorzsa. Jót fogunk enni megint, ígérem.

Minestrone leves

A minestrone levesnek körülbelül annyira van kőbevésett receptje, mint a lecsónak: semennyire, viszont az egyik legfinomabb leves a világon, szerény véleményem szerint. Nemcsak Itália különböző tájain készítik más- és másféleképpen, hanem fazékról fazékra változik a recept. Ez egyébként nem is lehet másképp, ha jobban belegondolunk a hozzávalók listájába, ami eléggé hosszúra is nyúlhat, de lehet kurta is, attól függően, hogy épp mi van a kamrában.

Azt azért nyugodtan elmondhatjuk, hogy valamiféle hagyma kelleni fog, általában répa, petrezselyem, zeller is van benne, és paradicsom is valamilyen formában, valamint cukkini az állaga kedvéért, és káposzta, mert az adja az édességét. Tesznek még bele általában babot és tésztafélét meg parmezánt is, a többi hozzávaló viszont teljességgel opcionális, habár ha jobban belegondolunk, ezek is. Lényeg, hogy sok-sok apróra vágott zöldség legyen benne, ilyenkor válik kiváló barátunkká a konyhai robotgép. Tekintsük tehát ezt a receptet egy kiindulópontnak, és variáld kedvedre – meg a lehetőségekhez igazítva.

Minestrone leves. Pont olyan finom, amilyen gusztusos (Fotó: Sós Borbála)

Hozzávalók

Elkészítés

  1. Veszünk egy nagy levegőt, és felaprítjuk a zöldségeket. Próbáljunk mindennek téglalap formát adni, nem kell túl vékonynak lennie, nagyjából fél-egy centi széles darabokban jó lesz, a kemény zöldségek lehetnek kisebbek, a puhák meg nagyobbak.
  2. A hagymát apróra vágjuk, és megdinszteljük az olajon. Rádobjuk a csíkokra darabolt gyökereket és időnként megkevergetve hagyjuk, hogy egy kicsit lesüljenek. Adunk hozzá szerecsendiót és borsot.
  3. Amikor már nincs bátorságunk tovább pirítani, hozzáadjuk a többi kemény zöldséget, gyökereket, káposztát, stb., amiknek sokáig kell főni. Felöntjük vízzel, sózzuk. Hozzáadjuk a paradicsomot (nem kell túl sokat, vagyis ízlés szerint), és dobhatunk bele kemény parmezándarabokat is. Lassú tűzön főzzük legalább fél órán át.
  4. Ekkor hozzáadjuk a puha zöldségeket, mint pl. a cukkinit, a borsót, stb., meg a bazsalikomot, babkonzervet (ha szárazbabot használunk, előző este be kell áztatni és az elején kell a fazékba tenni) és a tésztát, és tovább főzzük, amíg kész nem lesz.
  5. Tálaláskor parmezánt reszelünk a tetejére és kezdődhet a lakoma.

Császármorzsa

Ha császármorzsáról van szó, általában I. Ferenc József császárt szokták behozni a képbe, de én nem fogom, hanem sokkal inkább a nyáron eltett sárgabaracklekvárt. Azt hiszem, ez sokkal helyénvalóbb gondolattársítás: nincs császármorzsa baracklekvár nélkül. A kettő együtt viszont úgy jó, ahogy van.

Császármorzsa baracklekvárral. Mi mással? (Fotó: Sós Borbála)

Hozzávalók

Elkészítés

  1. Először kimérjük a száraz hozzávalókat és egy tálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk a vajat és nyakon öntjük a meleg tejjel, összekeverjük. A tej melegétől a vaj is megolvad és a búzadara is megduzzad.
  2. Hozzádobunk egy marék mazsolát, majd elkezdjük szétválasztani a tojásokat, közben a búzadara is dolgozik, megszívja magát a tejjel. A tojások sárgáját beledolgozzuk a masszába a sóval és a vaníliával együtt.
  3. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és ezt is beledolgozzuk a masszába a szokásos módon: a harmadát beletörjük, ne sajnáljuk, majd az így fellazított masszába óvatosan beleforgatjuk a többi tojáshabot. Ez így már egy jó nagy adag tészta, elhisszük, hogy jól fog lakni vele a család.
  4. Serpenyőben kevés vajat olvasztunk és beleöntjük a massza felét-harmadát. Kevergetés közben addig sütjük, amíg császármorzsa nem lesz belőle. Fakanállal segítünk a masszának felvenni a morzsaállagot, és nem esünk kétségbe, amikor itt-ott kissé odakap, mert az úgy finom. Majd a többi masszát is megsütjük.
  5. A tányéron megporcukrozzuk, teszünk a tetejére sárgabaracklekvárt, és boldogan felfaljuk.

Csevapcsicsa

Csevapcsicsát szombaton nem tudunk enni, mert sajnos a húsnak egy éjszakát érnie kell, de semmi baj. Ha aznap bekeverjük, vasárnapra összeérik, megsütjük és megesszük a maradék minestrone leves után. Hagyományosan ugyebár grillezni szokás, de ha az időjárás úgy alakul, akkor nyugodtan be lehet tolni a sütőbe, sőt, serpenyőben is ki lehet sütni. Lényeg, hogy legyen hozzá ajvár, hagyma meg friss kenyér, más nem is kell. 

Csevapcsicsa (Fotó: istock)

Hozzávalók

Elkészítés

  1. A húsoknak igen pépesnek kell lenniük, ezért daráltassuk le kétszer is a hentessel, vagy küldjük be otthon még egyszer a darált húst a késes vágóba. Tegyünk bele másfél teáskanál sót, frissen őrölt borsot és a szódabikarbónát, keverjük jól össze, formáljunk belőle kis kolbászkákat és hagyjuk érni egy éjszakán át.
  2. Másnap elővesszük, és grillen (sütőben, vaslapon, serpenyőben, ami adódik éppen) kisütjük.
  3. A tányéron adunk hozzá legalább egy fél, szeletekre vágott vöröshagymát, ajvárt és friss kenyeret vagy pitát. Az ajvárnak nem muszáj házi készítésűnek lennie, kiváló minőségűeket lehet kapni készen is.

Jó étvágyat hozzá!

Exit mobile version