A tiramisu igen hálás édesség: nem kell vele sokat bindzsizni, még sütni sem kell, a végén viszont mindenki emelkedett hangulatba kerül tőle. Mondjuk, ezt nem is bízza a véletlenre, a tiramisuban minden benne van, ami a jó hangulatért felelős, kivéve a zenét: kávé, alkohol, egy csomó cukor és zsír, de hát az isten szerelmére, sütiről beszélünk, nem zöldsalátáról. Bőven megéri.
Persze, csak akkor, ha jól készítjük el, habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy igen nehéz elrontani. Az egyik ilyen pont, ahol dőlhet a koncepció, ha nem jó alapanyagokat használunk, de nem kell megijedni. Semmi szükség rá, hogy elzarándokolj a napfényes Itáliába, de még az sem éri meg, hogy valami delikáteszben, csillió pénzért vegyél valami különleges mascarponét. Pont olyan jó lesz az aldis is, lényeg, hogy mascarpone legyen, nem más, és zsíros, nem light.
Ugyanez vonatkozik a piskótára is, a jó tiramisupiskótán savoiardi felirat díszeleg, a tetején meg némi extra cukor, amitől ugyan szerintem simán el lehet tekinteni, az állagától és a formájától viszont nem.
Tiramisu rusztikusan (Fotó: iStock)
A következő fontos szempont a kávé. Igaz, ezzel egyszerű dolgunk van: nyilván mindenkinek az a legjobb kávé, amit otthon használ, különben nem azt venné, ugyebár. Szóval, ezt a kérdést meg is oldottuk egy huszárvágással, kivéve persze, ha kisgyerekek is lesznek a tiramisu környékén. Ebben az esetben bajban vagyunk, de nemcsak a kávé miatt.
Elterjedt, bár hagyományosnak semmiképp sem mondható, hogy a tiramisuba valami jóféle alkoholt is belecsempészünk, csak az íze kedvéért, úgy egy-két decit. Felét a mascarpone krémbe, felét a kávéhoz, hogy kiegyenlített legyen a helyzet. Ez a jófajta alkohol jellemzően barna rum vagy Amaretto Disaronno, egy keserűmandula-ízű likőr. Én, a magam részéről mind a kettőt pártolom, megvásárlásukat jó befektetésnek tartom, mivel a rum további szuper sütemények (és Cuba Librék) hozzávalója lehet, az Amarettót pedig nyáron rá lehet tölteni a vaníliafagyira, amitől a leghétköznapibb dobozos fajta is mesés édességgé változik egy pillanat alatt, meg is van a desszert. Már ha kitart addig.
De hát, ott még sajnos nem tartunk, ezért jobb híján élvezzük a telet, meg azt, hogy nem punnyad meg rögtön minden alapanyag, amint elővesszük a hűtőből. Ezt egyébként különösen a tojásra értem, a tiramisu krémjében ugyanis, fájdalom, nyers tojások laknak, és később sem fognak megsülni, hanem úgy maradnak. Ha ez a körülmény téged is aggódással tölt el, akkor van egy jó hírem: mutatunk tojásmentes, sőt, kávé- és alkoholmentes tiramisu receptet is alant. De azért legyünk tisztában vele, hogy amíg a tojásmentesség szerintem semmit sem változtat az élvezeti értéken, az alkoholmentesség már igen, a kávé kihagyásával pedig szerintem egy másik édességet kapunk, nevezzük epermisunak. Szeretni fogjátok azt is, sőt, bármilyen már bogyós gyümölcsöt is használhatsz, fagyasztva bőven fellelhetők egész évben.
Első lépésként tehát el kell döntenünk, hogy milyen tiramisut szeretnénk készíteni. Van ugyebár a mindent bele verzió felnőtteknek, ilyenkor nem kéretjük magunkat, hanem egyszer élünk! felkiáltással beleteszünk kávét, alkoholt, nyers tojást, mindent.
Első lépésként szétválasztunk két tojást, és ha fenntartásaink vannak, akkor a tojássárgákat öt deka cukorral elkeverve, gőz fölött, habverővel sebesen csapkodva, csípősre forrósítjuk, hogy elpusztuljanak a kórokozók. Hagyjuk kihűlni. Ez az óvintézkedés alkalmas arra, hogy megnyugtassa az idegeinket, másra azonban nem, mivel a tojásfehérjéket úgyis nyersen fogjuk hozzáadni a krémhez, másképp ugyanis nem lehet habbá verni. Szóval, végül is ez a bekezdés teljességgel fölösleges volt, felejtsd is el nyugodtan.
Tehát, a valóságban a tiramisu készítés azzal kezdődik, hogy lefőzünk vagy négy deci kávét, ennyit tutira magába fog szívni a savoiardi. Teszünk bele szűk egy deci barna rumot vagy Amarettót, amelyiknek az ízét érezni szeretnénk a sütiben.
A tetejére keserű kakaópor kerül (Fotó: iStock)
Ezután nekilátunk a krémnek: veszünk fél kiló mascarponét a zsíros fajtából, kikeverjük két tojássárgájával, öt deka cukorral, majd ehhez is hozzáadunk szűk egy deci amarettót vagy barna rumot. Itt már nincs mese, ugyanazt az alkoholt kell használni, amit a kávéba is tettünk. Löttyentünk hozzá egy kis vaníliakivonatot, de használhatsz más vaníliát is, jól elkeverjük.
A két tojásfehérjénkhez adunk még kettőt (tudtad, hogy a tojásfehérje kiválóan bírja a fagyasztást?), öt deka cukorral kemény habbá verjük, majd hozzáforgatjuk a krémhez.
És akkor nagyjából kész is vagyunk, ami hátra van, az az ügyes kezek szakkör. Fogjuk a savoiardit, egymás után belemártjuk egy pillanatra a kávéba, és ezzel az ízesített piskótával kirakjuk a tál alját. Ahol kell, méretre szabjuk, nem hagyunk ki helyet. Ha megvan, eloszlatjuk a tetején a krém felét, majd nekiállunk a második emeletnek, amit a krém másik felével zárunk le. Ezen a ponton nem győzünk csodálkozni, hogy úristen, hát ennyi volt az egész, tíz perc alatt kész a világ egyik legfinomabb sütije? Igen, ennyi volt. Illetve hűteni kell még vagy négy órán át, hogy összeálljon szeletelhetőre, majd a tetejét keserű kakaóporral, teaszűrőn át meghintve tálaljuk.
Most jönnek a „mentes” változatok
Cukormentes tiramisu nincs, ne is kívánd. Van viszont tojásmentes, ha neked sem fér bele egy hét vendégeskedés a Szent László fertőző osztályán, szalmonella okán. Ebben az esetben a tojásokat 2 deci tejszínből vert tejszínhabbal helyettesítjük, minden más megy az eredeti recept szerint, lásd fent. Természetesen a nyers tojás egyáltalán nem jelent automatikusan fertőzést, ahogy például egy erdei séta sem vonja maga után automatikusan a kullancs-encephalitist, de jobb félni, mint megijedni.
Ha gyerekek is vannak a láthatáron, akkor már komolyabb átalakításokra van szüksége a tiramisunak. Az alkoholt ebben az esetben kapásból dobjuk, természetesen, azt viszont el kell dönteni, hogy a kávéhoz ragaszkodunk-e, illetve megbecstelenítjük-e a tiramisut koffeinmentessel, vagy inkább átnyergelünk egy testvérműfajra: az epermisura. Én az utóbbit javaslom, ami persze akkor is jó választás, ha nincs gyerek, akkor viszont nyugodtan tegyünk bele alkoholt, el nem rontja.
Epermisu (Fotó: Pixabay)
Az epermisu krémje tehát a szokásos fél kiló mascarponéból, 2 tojássárgájából és négy fehérjéből vert habból (vagy 2 deci tejszínből vert tejszínhabból) és 10 deka cukorból áll, valamint némi vaníliából. Keverhetünk bele egy pohár görög joghurtot is, hogy savanykásabb legyen, ha vannak ilyen igényeink, de pár csepp citromlé is megteszi a magáét.
A piskótákat ebben az esetben tejbe mártogatjuk és elhisszük, hogy mire összeérik, átveszi a krém és a szamóca ízét. Ha nincs gyerek, a tejbe löttyintünk egy kis rumot, de a limoncelló is jó választás lehet, ha szeretjük a citrom-szamóca ízkombinációt.
Az eljárás a továbbiakban a szokásos, azzal a különbséggel, hogy a rétegek közé szórhatunk darabokra vágott epret.
Ha pedig unod már a kockaformát, készíthetsz tiramisu pohárdesszertet, vagy használhatsz kapcsos tortaformát is, és a végén kiderül, hogy ez az ékegyszerű édesség az egyik legjobban variálható süti a világon. Azért szeretjük, többek közt, mert ennek ellenére sem sikerült még soha elrontani.
