Vannak a világon kicsi, közepes és nagy problémák (a bajokat most nem tárgyaljuk), ezek között helyezkedik el valahol az, amikor moly költözik a konyhába. Kis probléma, ha csak egy félig üres lisztes zacskó árválkodik otthon, mert azt kidobjuk, és volt fennforgás, nincs fennforgás.
Ez már azonnali intézkedést követel (Fotó: iStock)
Közepes, ha a spejz ugyan tele van kajával, de sikerült még időben észbe kapni és kihajítani a gócot, mielőtt elharapózott volna a probléma.
Ha viszont beköltöztek a dögök, és megdézsmálták a szezámmagot, beszőtték a kókuszreszeléket, elmajszolták a kekszeket, és tanyát vertek a quinoában, na, az már határozottan szívás kategória.
Nemcsak azért, mert ezekre az élelmiszerekre mind keresztet vethetünk, és küldhetjük egyenesen a kukába, hanem mert nemcsak drága, de időigényes is újra feltölteni egy kifinomult szárazélelmiszer-raktárt. Ráadásul ha ezek a nyamvadt kis lepkék tényleg otthon érzik magukat a kamrában, ember legyen a talpán, aki rájuk talál, és végleg ki tudja őket tessékelni.
Vannak még – azt hiszem, soha nem halványuló – emlékeim életünknek abból az időszakából, amikor hiába csináltam bármit, minden ajtónyitáskor kiröppent pár molylepke a szekrényből, de olyan szemtelenül, hogy majd levitte a fülem. Kipakoltam a szekrényt huszonötször, átnéztem, átforgattam mindent, és ami egy cseppet is gyanús volt, ment azonnal a kukába. Megsemmisültek ott öt éve tologatott fűszerkeverékek (nem olyan nagy kár értük), aranyárban vásárolt bio mandulalisztek (azért már igen), és elért a vasárnapi ebédek végzete, amikor hirtelen hopp, kiderült, hogy nincs itthon többé használható zsemlemorzsa a panírozáshoz, de minden hiába, mégsem tudtam pontot tenni az ügy végére.
Egészen addig, amíg egyszer csak véletlenül meg nem találtam a molyfészket a kardamommagban. Na, erre aztán tényleg nem számítottam, mondjuk nem is igen nézegettem előtte.
Tessék, itt a megoldás a kajamoly ellen
Természetesen ahol a probléma, ott a megoldás is előbb-utóbb eljön, ez után a kaland után ugyanis elhatároztam: nincs az az isten, hogy én még egyszer ilyen helyzetbe malmozzam magam. De mit lehet tenni?
Vegyszerek kizárva az élelmiszerek közelében, a szerencsében meg, hogy is mondjam, nem volt okom többé bízni, úgyhogy bevetettem a szuper trükköt, a nagyágyút, az élősködők atombombáját: a fagyasztást.
Moly ugyanis úgy lesz a házban, mint az ebola Nyugat-Európában: behurcolják. A molyt konkrétan a gyanútlan háziasszonyok viszik be a lakásba az ártatlannak tűnő bevásárlásokkal.
A megoldás pedig a következő: bármilyen száraz élelmiszer érkezik a lakásba, az első útja a fagyasztóba vezet, ahol eltölt minimum egy napot.
Ha volt is benne moly vagy pete, a mínusz 18 fokos karantént semmiképpen sem élheti túl, és csak ezután kerül a kaja a helyére, a konyhaszekrénybe vagy a kamrapolcra. Jegyezzük meg: nincs biztonságos, molymentes száraz élelmiszer, csak szerencse van. Vagy nincs.
Némi nehezítés a dologban, hogy nulladik lépésként az otthon fellelhető összes száraz élelmiszert és fűszert egyszerre kell beküldeni a fagyasztóba, mintegy fertőtlenítésként, hogy egy moly se maradjon életben.
Ezt a módszert több, korábban már pórul járt ismerősöm is tesztelte, és egybehangzó állításunk szerint tökéletesen működik. Egy ellensége van csak: a fegyelem lazulása, de ha betartjuk a 24 órás fagyasztást, többé nem kerül moly az élelmiszereink közé.
Sok sikert a kipróbálásához!