Hétvégi menü: Karcagi Ferdinánd őpufisága mindenkit levesz a lábáról

A január nem tartozik a kedvenceim közé, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam, nehogy véletlen elvegyem tőle azoknak a kedvét, akik viszont – számomra teljesen érthetetlen módon – szeretik. Van azért néhány dolog, ami ilyenkor is fel tud villanyozni, az egyik ilyen a jó étel, azon belül is a meleg levesek, az illatos, fűszeres húsok és saláták és a dagi kelt tészták. „Segíts magadon, Isten is megsegít” alapon főzzünk akkor ilyeneket!

Lágy, meleg spenótkrémlevessel indítjuk a menüt, amit finom, gesztenyés-narancsos pulykamelltekercs követ. Ez utóbbihoz egy nagyon ütős bulgursalátát készítünk, mindenképpen próbáljátok ki, nagyon megéri, a lime-ot meg tessék beletenni, mert ott a helye! A desszert pedig Karcagi Ferdinánd lesz, ami egy pufi kelt tészta csigákból álló, ropogós karamellel bevont csoda. Szerencsére magától bevonódik, nekünk ezzel külön semmi dolgunk. Kezdjük is!

Spenótkrémleves

Mit szoktatok főzni a fagyasztott spenótkockából? Fogadjunk, hogy főzeléket, esetleg néha tésztára teszitek, vagy beletöltitek szintén fagyasztva vásárolt leveles tésztába. Ennél azért sokkal jobb ötletünk is van: főzzünk belőle egy csodás krémlevest! Egyáltalán nem olyan lesz, mint egy híg spenótfőzelék, sokkal inkább olyan, mint egy lágy, krémes, meleg és finom leves.

Hozzávalók

• 1 fej vöröshagyma
• 4 dkg vaj
• 1 tégla fagyasztott spenót (pépes)
• 3 szem közepes krumpli
• fél liter szárnyasalaplé (vagy víz)
• másfél liter víz 
• 2 dl tejföl
• 1 dl tejszín
• só és bors ízlés szerint

Elkészítés

1. Apróra vágjuk a hagymát, és megdinszteljük a vajon. Közben megpucoljuk a krumplit, kockára vágjuk, és ha kész a hagyma, a fazékba tesszük.
2. Felöntjük a folyadékkal, beletesszük a fagyasztott spenótot, és addig főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul. Sózzuk, borsozzuk.
3. Ekkor lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a tejfölt és a tejszínt, és botmixerrel simára turmixoljuk.

Tálaláskor a tetejére morzsolhatunk fetasajtot, de anélkül is nagyon finom.

Narancsos-rozmaringos-gesztenyés pulykamell 

Ezt a receptet Mautner Zsófia Gyere velem főzni! Slambuctól bambuszig című szakácskönyvében találtam, és mivel a karácsony érzése nem múlik el csak úgy a naptári napokkal, reméltem, hogy a narancshéj és a gesztenye íze visszahozza majd a csendes, gyertyafényes esték érzését ezeken a csúf, januári napokon. Habár az eredeti recept csupán zöldsalátát javasol köretként, mivel vendégeket vártunk, inkább egy illatos, fűszeres bulgursalátát készítettem a húshoz, ami magában is simán megállja a helyét, annyira finom.

Hozzávalók

• 3 zsemle
• 4 ek. olívaolaj
• 1 ek. kacsazsír
• 2 nagy vöröshagyma
• 4 dl langyos tej
• 1 tojás
• 20 dkg sült gesztenye (én alutasakos, főtt gesztenyét használtam)
• 1 narancs reszelt héja
• fél ág rozmaring (a szárított is megteszi)
• só, bors
• 1 kg pulykamellfilé

Elkészítés

1. A zsemléket kockára vágjuk, meglocsoljuk az olívaolajjal, összeforgatjuk, és szétterítjük egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezen. 200 fokos sütőben, kb. 15 perc alatt megpirítjuk.
2. Közben felvágjuk a hagymát, és a kacsazsíron üvegesre dinszteljük. A pirított zsemlekockát beletesszük egy tálba, ráöntjük a tejet, és hagyjuk kicsit állni, hogy megszívja magát, addig durvára vágjuk a gesztenyét. Ekkor kinyomkodjuk a zsemléből a tejet, hozzáadjuk a tojást, a gesztenyét, a dinsztelt hagymát, a rozmaringot, és belereszeljük a narancs héját, sózzuk, borsozzuk, és jól összekeverjük.
3. Most fogjuk a pulykamellfilét, és egy vágódeszkán úgy elvágjuk, hogy ki tudjuk nyitni. Minél nagyobbra sikerül széthajtani, annál jobb. Kiklopfoljuk, hogy egy igen terebélyes, ám lapos hússzeletet kapjunk. Sózzuk. Az alsó részére egy csíkban elrendezzük a tölteléket (szerintem ez egy húshoz túl sok töltelék, de csinálhatunk belőle pár gombócot is, amiket a hús mellett megsütünk), majd felgöngyöljük a húst, mint egy rétest. Alufóliába csomagoljuk, és beküldjük a 180 fokos sütőbe, nagyjából 45 percre.
4. Amikor lejárt az ideje, kicsomagoljuk a húst, megkenjük kacsazsírral, nehogy kiszáradjon, és rágrillezünk, hogy a teteje szép pirosasra süljön.

Bulgursaláta

Ez a saláta a hagyományos tabbouleh rokona, és olyan elképesztően finom, hogy érdemes belőle egyszerre nagyon-nagyon sokat csinálni, mondjuk dupla adagot. El fog fogyni, nálunk mindenki ilyet akart enni reggelire, ebédre, uzsonnára és vacsorára.

Hozzávalók

• 1 bögre bulgur
• 2 bögre víz
• 2 csokor zöldpetrezselyem
• 1 kis fej lilahagyma
• 1 lime héja és leve
• 5 szem koktélparadicsom
• 1 késhegynyi gyömbér
• 5 ek. olívaolaj
• 10 dkg diákcsemege (mazsola, aszalt gyümölcsök és diófélék vegyesen)

Elkészítés

1. A bulgurt kétszeres mennyiségű vízben, lassú tűzön megpároljuk, mintha rizst főznénk.
2. Közben felvágjuk a hagymát apróra, a petrezselymet durvára, a koktélparadicsomokat négyfelé. Egy tálba tesszük, ráreszeljük a lime héját, majd belefacsarjuk a levét. Belekeverjük a többi hozzávalót is.
3. Amikor a bulgur megpuhult, kissé lehűtjük, majd szintén beletesszük a tálba, jól összekeverjük. Már csak türelemre van szükségünk, amíg jól összeérnek az ízek. Ez jó esetben pár óra, ha van annyi időnk. Ha nincs, akkor nincs mit tenni, rögtön enni kell, legfeljebb a maradék érik össze csak. 

Karcagi Ferdinánd

Télen itt a nehéz, kelt tészták ideje. Kár is lenne tiltakozni, valamit ilyenkor is csinálni kell, és mivel a kertben nem lehet molyolni, programot csinálni meg túl hideg van, tessék, lehet sütni. Ezt a receptet szintén Mautner Zsófiánál találtam, simán Ferdinándként, ám egy karcagi ismerősöm rámutatott, hogy teljes nevén Karcagi Ferdinánd lesz az, így, csupa nagy kezdőbetűvel. Utánanéztem, és tényleg: a korabeli feljegyzések szerint először 1923-ban tálalták fel Karcagon egy lakodalomban, innentől a karcagiak magukénak tekintették ezt a kalácsot. Az is kiderült, hogy a tűzálló tál, amiben sütni kell, úri huncutság, eredetileg ugyanis másfél literes, zománcos lábasokban készül a Ferdinánd. Belül csupa foszlós tészta, kívül ropogós karamellréteg, amit a kicsurgó vajas cukornak köszönhetünk, tehát nem egy diétás süti, azt be kell látni, viszont kétségkívül van értelme ezzel foglalkozni januárban. 

Hozzávalók

• 1+1,5 dl tej
• 1 tk. cukor
• 2 és fél dkg élesztő elmorzsolva
• 50 dkg liszt
• 1 kk. só
• 3 tojássárgája
• 5 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez

• 18 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 18 dkg porcukor
• 1 rúd vanília kikapart magja vagy 1 ek. vaníliakivonat
• 10 dkg mazsola
• 1 dl rum vagy narancslikőr

A tetejére

• 5 dkg kristálycukor
• 2 dl tejszín

Elkészítés

1. Meglangyosítunk 1 deci tejet, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt. Jól elkeverjük (én a rugós tejhabosítóval szoktam, annál hatékonyabb eszközt jelenleg nem ismerek), majd békén hagyjuk, hogy felfusson.
2. Közben kimérjük a többi hozzávalót. Ha van robotgépünk, akkor a táljába teszünk mindent, és rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Letakarjuk, egy órán át hagyjuk kelni.
3. Amikor duplájára kelt a tészta, kiterítjük egy lisztezett deszkára, átgyúrjuk, és kinyújtjuk egy 30×40 centiméteres négyzetre. A vajat és a cukrot habosra keverjük, majd hozzákeverjük a mazsolát, a vaníliát és a rumot is. Ezzel a krémmel megkenjük a tésztát, hogy mindenhová jusson.
4. A téglalap felénk eső oldalát elkezdjük felcsavarni, mint egy bejglit, középig megyünk vele, majd a tőlünk távolabb eső oldal felől is elkezdjük feltekerni, hogy középen találkozzanak a tekercsek. Itt elvágjuk, hogy két tekercset kapjunk.
5. A tekercseket kb. 6 centiméteres csigákra vágjuk, és beleállítjuk két darab kivajazott, kerek sütőformába vagy egy másfél literes lábasba. Nem kell, hogy összeérjenek, még kelni fognak. Letakarjuk, szintén kelesztjük vagy fél órát.
6. 190 fokos sütőbe toljuk, és 20 percig sütjük. Közben összekeverjük a cukrot a tejszínnel. 20 perc sülés után kivesszük a Ferdinándokat a sütőből, és meglocsoljuk a tejszínes mixtúrával. Felvesszük a hőmérsékletet 220 fokra, és még 20 percig sütjük. Ekkor óvatosan kivesszük, és rögtön kiborítjuk egy tálra. Az alja kerül felülre, amit bevon a ropogós karamellréteg.

Jó étvágyat az ebédhez!