„Leveses” család vagyunk: majdnem minden héten készítek levest, legyen az húsleves, zöldségleves, pirospaprikától színt kapó bableves. Számunkra a hideg gyümölcsleves nem ez a kategória, az inkább desszertnek készül. Egyébként soha nem gondoltam volna, mégis igaz: hogy mi, magyarok a húslevest is millió módon készítjük, és egyértelműen mindenki a tuti receptet dédelgeti otthon. Mondhatjuk azt is, hogy „ahány ház, annyi szokás”, de ez igazán elcsépelt volna.
Eközben itt van már a 21. század, igazi, háztáji, tanyasi jószággal (csirkével, kacsával, sertéssel, marhával) a városi ember nem feltétlenül találkozik könnyen, a zöldségekhez nem mindig jutunk hozzá frissen, hiszen ki tudja, mennyi ideig álltak a bevásárlóközpontok polcain, ráadásul tele vagyunk olyan kényelmi dologgal, amik megkönnyítik az életünket, cserébe egyértelműen módosítják az ízélményt. Fűszerkeverékek, porok, granulátumok, különböző fura nevű sófajták bűvkörében ember legyen a talpán, aki eligazodik.
Éppen ezért talán az az ízélmény, ami gyerekkorunkból egy életen át a szánkban maradt a nagyi híres húslevesével, már lehet, hogy soha nem köszön vissza. Ezt vallja a Katarzis blog bloggere is, aki leírja azt: a mai húslevesek feltehetően már nem ugyanazok, mint amik anno készültek nagyszüleink piros pöttyös fazekában.
A finom húsleves készítésének viszont akkor is vannak íratlan szabályai és trükkjei, ha közben szalad az idő és változnak a korok, ezért mutatjuk bloggerünk bejegyzését, amelynek címe: „A finom húsleves titkai”.
Kiemelt kép: MTI / Vajda János