A stefánia vagdalt egy tök jó étel. Persze, már az is beszédes, hogy ezt le kell szögezni, mert ez azt jelenti, hogy valahol, menet közben elcsúszott a renoméja. Nem baj, most kiegyengetjük.
A stefánia vagdalt érthetőbben egyben sült fasírt, és még csak azt sem mondhatnánk, hogy a lusta háziasszony fasírtja, csak mert nem kell egyenként kisütni a húsgolyókat. Ez a forma, tekintsünk rá úgy, hogy egy új minőség lehetőségét rejti magában, pontosabban a stefánia rejthet magában valamit. Jellemzően főtt tojást szoktak beledolgozni, de láttam én már spárgával és sajttal töltve is, csak akkor már nem stefánia, legalábbis a név eredete szerint nem.
A stefánia vagdalt Stefánia, belga királyi hercegnőről kapta a nevét, aki 1900-ban ment feleségül – rangon alul – a magyar Lónyay Elemér grófhoz. Stefániának ezért le kellett mondania a rangjáról, cserében viszont egy csomó remek ételkompozíciót talált ki, melyek máig őrzik az emlékét. Ezeknek közös pontja, hogy főtt tojás van bennük.
Tehát, mint már említettem, a stefánia vagdalt egy remek étel, aki nem így gondol rá, annak valami gyerekkori trauma állhat a háttérben, ami minden bizonnyal összefüggésbe hozható a közétkeztetésben eltöltött évekkel. A helyzet azonban az, hogy ez nem a stefánia vagdalt hibája,
bármilyen ételt el lehet borzalmasan rontani, de csodát is lehet vele művelni,
például azáltal, hogy keresünk hozzá egy normális receptet, majd betartjuk, de főleg nem toljuk el az arányokat a drága alapanyagoktól az olcsók irányába. Magyarul: nem akarjuk a húst zsemlével helyettesíteni. Valamennyi persze kell bele, különben kemény lesz a vagdalt. De hát, ne is beszéljünk róla többet, hogy hogy lehet rossz stefániát sütni, inkább arról, hogy mitől lesz jó.
Finom stefánia vagdalt jó darált húsból készül
Erre rögtön, kórusban rá is vághatjuk, hogy az alapanyagtól, bingó. A stefánia vagdalt alapanyaga a darált hús, méghozzá sertésből, még közelebbről dagadóból. Sőt, frissen darált dagadóból. Oké, én is ezen a Földön élek, tudom, hogy mennyivel egyszerűbb kikapni a hipermarket hűtőpultjából a műanyagdobozba csomagolt darált húst, meg azt is, hogy momentán nem olyan időket élünk, hogy az ember szívesen rohangáljon henteshez, pékhez, zöldségeshez. De azért, majd ha kitisztul felettünk az ég, mégis érdemes lesz keresni egy megbízható és precíz hentest, aki azt tesz a darálóba, amit szeretnénk, amire ráböktünk a pultban. Külön jó pont, ha a mi húsunk előtt kinyomja, ami az előző vevő után a darálóban maradt, hogy ne keveredjen a miénkkel.
Stefánia vagdalt (A szerő fotója)
Innentől kezdve túl sok meglepetés már nem érhet minket. A stefániába ugyanazokat a hozzávalókat kell beletenni, mint a sima fasírtba: darált húst, tejbe áztatott zsemlét (na jó, kenyeret), nyers tojást, dinsztelt hagymát, sót, fokhagymát, piros paprikát. Aki szereti, tehet bele köménymagot is, de nem muszáj, a borssal meg érdemes csínyján bánni, mert túlhasználva hajlamos elnyomni bármilyen étel valódi ízét, és akkor most finoman fogalmaztam.
Még a sütéssel sem kell megküzdeni, szinte magától jó lesz, úgyhogy, ha földrengésszerű trükköt vártál, akkor csalódni fogsz. Akinek van, az használjon nyugodtan őzgerinc formát, mert szép lesz tőle a stefánia formája. Ha nincs, akkor értelemszerűen tepsit használunk és kézzel építjük a masszából a hidat a tojások fölé – már ha szándékunkban áll tojást is sütni bele. Én amondó vagyok, hogy el nem rontja, de ha te valami mást tennél bele, vagy semmit, az is jó döntés lehet adott esetben.
A stefánia vagdalt szeleteket végül ehetjük főzelékhez, ez a csodás, retró és / vagy napközis megoldás. Készíthetünk hozzá krumplit, rizst, vagy más köretet, de szendvicsben is remekül megállja a helyét, ha a hétvégére kirándulást tervezünk a természet lágy ölére.
Stefánia vagdalt
Hozzávalók
- 3 + 2 db tojás
- fél kg sertés dagadó, lehetőség szerint frissen darálva
- 1 db szikkadt zsemle vagy 1 szelet szikkadt kenyér
- 1 dl tej
- 2 ek. olaj
- 1 fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 tk. só
- 1 tk. fűszerpaprika
- 3 ek. zsemlemorzsa
Rátesszük a tojásokat, én persze rögtön dupla adagot készítettem (A szerő fotója)
Elkészítés
- Először megfőzünk 3 tojást, ezeket rejtjük a stefániába. Forrástól számítva 10 percig főzzük sós vízben, majd hideg vizet öntünk rá és megpucoljuk.
- Közben elkészítjük a stefánia masszáját. A hagymát apróra vágjuk és az olajon megdinszteljük. A zsemlét vagy kenyeret kis kockákra aprítjuk, ráöntjük a tejet, hagyjuk, hogy megszívja magát. Ha a kenyérnek túl masszív a héja, inkább vágjuk le, nem kenyérbe szeretnénk ugyanis harapni, hanem húsba.
- Tegyük egy nagyobb tálba a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, szórjuk rá a fűszerpaprikát, nyomjuk bele a fokhagymát. Mehet bele a két nyers tojás is.
- Amikor kész a hagyma, szintén átöntjük a tálba, a zsemléből pedig kinyomkodjuk a tejet és úgy tesszük a masszához. Legvégül tegyük bele csak a zsemlemorzsát, különben csomós lesz. Gyúrjuk össze az egészet a kezünkkel, de jó alaposan!
- Ha van őzgerincformánk, akkor vajazzuk ki, szórjuk meg zsemlemorzsával. Ha nincs, akkor egy tepsibe terítsünk sütőpapírt.
- Először csináljuk meg a stefánia alapját: a húsos massza nagyjából harmadából alakítsunk ki egy téglalapot, vagy béleljük ki a forma alját. Ültessük rá a megpucolt főtt tojásokat és a maradék hússal fedjük be. Tepsiben a legegyszerűbben úgy tudjuk ezt megcsinálni, ha tenyérnyi, lapos darabokat formálunk, amit ráborítunk a tojásra, majd végül összegyurmázzuk, hogy alagút formát kapjunk.
Beborítjuk a hússal, készre formázzuk (A szerő fotója)
- Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tepsit vagy az őzgerinc formát fedjük le alufóliával, majd toljuk be a sütőbe a stefániát. Süssük egy órán át lefedve, majd vegyük le róla az alufóliát és süssük még annyi ideig, amíg gusztusos, sült-pirosas nem lesz a teteje. Nem fog kiszáradni, azért dolgoztunk dagadóból.
A kész stefánia vagdaltat felszeleteljük, tálra rendezzük és gyönyörködünk a művünkben egy kicsit, majd megesszük.
