Ez a húsleves most a szívem csücske és jó példája annak, hogy idővel mennyit változik az ember. Gyerekkoromban a világból ki lehetett kergetni a húsos gyümölcslevesekkel. Az egrest sem értékeltem túl nagyra. Az utóbbi években nagyon megnőtt az egres ázsiója a szememben: éretten olyan finom, szinte már egzotikus ízű gyümölcsünk. Olyan rövid ideig áll a rendelkezésünkre, szinte csak falusi portákon terem, érdemes lecsapni rá!
Húsleves. Fotó: Unsplash
A hús és gyümölcs ellentétet azzal oldottam fel magamban, hogy gyümölcsmártással vagy salátában nagyon is szeretem ezt a kombót.
Ez a recept Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvében található meg eredetileg. Kedvenc recepteskönyvem korszerűsített változatát Mautner Zsófi álmodta újra. Én pedig jó szívvel lapozgtom mindkettőt.
Az eredeti Kövi Pál receptben kenyérszeletekre tálalják a levest, én ezt elhagytam. Meg voltam győződve, hogy a cukor fölösleges ebbe a levesbe, furának is találtam. De be kellett látnom, hogy anélkül élvezhetetlenül savanyú lett volna. Nyugi, ez így sem lett egy édes leves!
Ha kíváncsi vagy a receptre, kattints tovább Tétova Ínyenc oldalára!
