“Krisna kaját” nagyjából 22 éve ettem először a Szigeten, és diáklányként, őszintén szólva nem a kulturális vagy kulináris érdeklődés vezetett, hanem mert ingyen adták, vagyis adományért, szóval még pont belefért a költségvetésünkbe. Később, már újságíróként összebarátkoztam a magyarországi “krisnások” (pontosabban a Magyarországi Krisna-tudatú hívők Közösségének) egyik vezetőjével és gyakran ettünk is együtt. Nekem, lelkes mindenevőként nagyjából mindegy volt, hogy hova ülünk be, őt viszont szigorú vallási elvek kötötték az étkezésben is: nem evett húst és nem ivott alkoholt.
Az egyik ilyen közös vacsoránk alkalmával a társaságunkban lévő egyik srác megkérdezte, hogy miért pöcköli a tányér szélére a hagymát, amire azt válaszolta, hogy azért, mert izgatószernek minősül. A srác csak pislogott kettőt, majd kibökte: a tej meg mirigyváladék, és?
Ezen a poénon még most is röhögünk családilag, azután néhány évvel ezelőtt elmentünk Somogyvámosra, a Krisna-völgybe, ahol végre a gyerekek is ehettek Krisna kaját (szerintetek hányszor lőtték el közben a mirigyváladékos poént?). Nem akartuk elhinni, de szinte fényesre nyalták a padlizsánnal, csicseriborsóval, rizzsel, friss sajttal és egyéb – más körülmények között, gyanús, így természetesen kerülendő élelmiszerek közé tartozó – ételekkel bőven megrakott tányérjukat. Biztosan éhesek voltak – gondoltuk a férjemmel. Aham, mind a ketten egyszerre, egy órával a kiadós reggeli után.
Idén is elmentünk Somogyvámosra, de már nem csak négyen, hanem jó sokan, és most már nem szaporítanám a szót, de a dolog vége megint az lett, hogy a bódítóan fűszeres, indiai ételekkel megrakott tányérok nemcsak, hogy kiürültek, és utána is még párszor vissza kellett térni az étterembe, mert még nem kóstoltunk meg mindent.
Na, ezen a ponton döntöttem úgy, hogy éppen időszerű elsajátítani néhány receptjüket, ami rendkívül praktikusan az indiai, védikus táplálkozás magyarországi körülményekre optimalizált változata. Nem volt nehéz dolgom egyébként, mert a shopban lehetett kapni szakácskönyvet és fűszereket is.
Az alapok gasztronómiai szempontból roppant egyszerűek: nem esznek húst, zöldséget és hüvelyeseket viszont annál többet, a szent tehénnek pedig a három ajándékát: a vajat (ghít), sajtot és joghurtot szintén lelkesen fogyasztják.
Sokféle zöldséget használnak, de a legfontosabb, és az étel lelke a fűszereik, amik szerencsére viszonylag könnyen beszerezhetők: koriander, római kömény, bors, babérlevél, csípős zöldpaprika, gyömbér és kurkuma. A fekete kömény, meg a hing nevű, itthon ördöggyökérként (sem) ismert fűszer viszont nagy rejtőzködő, ezekhez tényleg nem könnyű hozzájutni. Én az előbbit indiai ötfűszerkeverékben találtam, jó lesz, utóbbit meg hagymapótlónak használják, de mivel én, a krisnásokkal ellentétben, eszem hagymát, hamar túltettem magam a hing hiányán és hagymával helyettesítettem a hagymahelyettesítő fűszert.
A fűszereket nem úgy használják, mint mi, hogy beleszórják az ételbe, hanem először mindig megpirítják, általában ghíben van növényi olajon, esetleg száraz serpenyőben kipattogtatják. Ettől az egész lakást elönti az isteni fűszerillat, de úgy, hogy az ember rögtön szerelmes lesz a saját főztjébe, és legszívesebben mást sem csinálna egész nap.
Csicseriborsó dahl, spenótos rizs, zöldborsó sült házi sajttal, paradicsomszószban és paradicsom chutney. (A szerző fotója)
Azért hozzátenném, hogy ha nincs kedved ghít, vagyis tisztított vajat készíteni, (ami úgy megy, hogy addig melegítjük a vajat, amíg el nem párolog belőle az összes víz, közben időnként lehabozzuk), megteszi a sima vaj is. Megtisztul az magától is a serpenyőben, melegítés közben.
Egy jól megkomponált tálon többféle étel is szerepel, minden bizonnyal van rajta valami dahl-féle, ami hüvelyesből készült, sűrű levesféle. Van rajta valami zöldséges-sajtos étel, lehet, hogy van rajta valami sült zöldséges étel, valami kenyérféle és rizs, meg persze az elmaradhatatlan chutney, ami leginkább egy elképesztően fűszeres és csípős lekvárra hasonlít. Ez így egy teljes értékű táplálkozás.
Panír, vagyis friss házi sajt
Alapvető indiai étel-alapanyag és borzasztó egyszerű elkészíteni, az eljárás a következő: felforralunk egy liter tejet, és amikor már forró, beleöntünk pár evőkanál citromlevet vagy kb. negyedannyi citromsavat. Ettől rögtön kicsapódik egy szivacsos túróréteg. Ha a folyadék még tejes, melegítsük tovább és öntsünk bele még savanyítóanyagot, de ha már tiszta, zöldes savóban úszik a túró, akkor jók vagyunk, lehúzhatjuk a tűzről.
Ilyen lett a friss házi sajtom (A szerző fotója)
Kibélelünk egy szűrőt egy textilpelenkával vagy egy laza szövésű konyharuhával, rátesszük egy fazékra, amiben felfogjuk a savót (erre még szükség lesz később) és átöntjük bele a fazék tartalmát. A ruha négy sarkát összekötjük és felakasztjuk a mosogató fölé lecsöpögni. Menet közben kicsit megnyomkodjuk, mint amikor homokgombócot formálunk, hogy sűrűbb legyen. Egy óra csepegés elég is neki, hogy sajttá álljon össze. Ezt a sajtot egy csomó ételbe belefőzhetjük, de remekül bírja a sütést is.
Spenótos rizs
Szintén nagyon fűszeres rizs, szinte alig van köze az általunk megszokott körethez.
Készül a spenótos rizs, mandula helyett, nem olyan autentikus módon fenyőmaggal (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 1 bögre hosszú szemű rizs
- 2 bögre víz
- 20 dkg friss spenót
- 1 ek. ghí (vagy vaj)
- 1,5 tk. só
- 1 tk. őrölt koriander
- 2 babérlevél
- 100 g pirított mandula
- 1 csipet őrölt feketebors
Elkészítés
- A spenótleveleket forró vízben megfonnyasztjuk és apróra vágjuk. Felforrósítjuk a ghít, megpirítjuk benne az őrölt koriandert és a babérlevelet, elalélunk az illatától.
- Beleöntjük a megmosott rizst, kissé megpirítjuk, majd felöntjük a vízzel. Sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a spenótot, lefedjük és alacsony tűzön kb. 15 percig pároljuk.
- Közben megpirítjuk a mandulát, amikor letelt a 15 perc, belekeverjük és még 5 percig pároljuk, kész. (A képen fenyőmag van, de ez ne tévesszen meg senkit, pestoszezon van, ezért ez volt otthon, de így is finom lett.)
Csicseriborsó dahl
A dahl egy sűrű, fűszeres levesféle, ami valamiféle hüvelyesből készül és nagyon-nagyon finom. Millióféleképpen elkészíthető indiai étel (mint a leves), itt egy recept, amiben korántsem autentikus módon hagymát használtam, viszont tényleg nagyon finom lett:
Hozzávalók
- 1 nagy doboz csicseriborsókonzerv, a leve nélkül
- 3 evőkanál ghí (vaj)
- 1 közepes fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- fél ujjnyi gyömbér
- 2 babérlevél
- 2 tk. indiai ötfűszerkeverék (mustármag, görögszéna, fekete kömény, római kömény, édeskömény)
- néhány tekerés színes bors
- 1 tk. kurkuma
Elkészítés
- Meghámozzuk a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért és apróra vágjuk, majd vajon elkezdjük dinsztelni. Amikor már majdnem kész, beletesszük a fűszereket is és ezzel is pirítjuk egy darabig, amíg el nem önt mindent a fűszerillat.
- Beletesszük a fazékba a leszűrt csicseriborsót, felengedjük annyi vízzel, hogy kényelmesen ellepje, lefedjük és addig főzzük, amíg teljesen meg nem puhul.
- Ekkor krumplinyomóval vagy villával összetörjük, megkóstoljuk, hogy elég sós-e és kész is vagyunk.
Zöldborsó és házi sajt paradicsommártásban
Bevallom, nagyon izgultam, hogy a házi sajt, amit egy órával azelőtt rittyentettem, tényleg alkalmas-e arra, hogy forró olajban kisüssem, azt hittem, szét fog esni és csúfos kudarc lesz a vége, de nem, minden rendben volt. Az ebből a tanulság, hogy amit több ezer éve meg tudnak főzni, az valóban működő recept.
A kockára vágott házi sajtot olajban kisütjük, majd fűszeres savóban megpácoljuk. Elsőre furcsa, de nagyon finom (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 20 dkg házi sajt (vagy amennyi lett az 1 liter tejből)
- olaj a sütéshez
- 4 kk. só
- 2,5 kk. kurkuma
- 3 dl savó (ez a sajtból csorgott ki)
- fél kk. római kömény
- 1 db erős zöldpaprika
- 1 kk. friss gyömbér
- 1 fej hagyma (eredetileg ¼ kk. hing)
- 500 g zöldborsó
- 1,5 dl víz
- 6 db paradicsom (vagy hámozott paradicsom konzerv, de szezon van!)
- fél citrom leve
- 1 kk. garam masala
Elkészítés
- A házi sajtot 1,5 cm-es kockákra vágjuk és olajban aranybarnára sütjük. Közben a savóba belekeverünk 2 kk. sót és a kurkuma felét. A megsült sajtkockákat lecsepegtetjük és beletesszük a fűszeres savóba.
- Most jön a borsó: 2 ek. ghít vagy vajat felforrósítunk, megdinszteljük benne az apróra vágott hagymát, és amikor már majdnem jó, beletesszük a római köményt, az apróra vágott zöldpaprikát és a lereszelt gyömbért.
- Amikor a római kömény megpuhult, beleszórjuk a kurkumát is, megkeverjük és mehet bele a zöldborsó. Ráöntjük a vizet, lefedjük és alacsony tűzön hagyjuk megfőni.
- Végül meghámozzuk a paradicsomokat (keresztet vágunk az aljába és forró vízbe mártjuk, így könnyen ledobja a héját), apróra vágjuk és még 5 percig ezzel is főzzük a borsót.
- Közvetlenül tálalás előtt belefacsarjuk a citromlevet, sózzuk és belekeverjük a garam masalát. De ha más masalával (indiai fűszerkeverékkel) helyettesíted, akkor is jó lesz.
Paradicsom chutney
Éppen paradicsomszezon van, érdemes nagyobb adagot főzni ebből az édes-fűszeres mártásból és eltenni belőle későbbre is.
Hozzávalók
- 8 paradicsom
- 4 ek. víz
- 2 ek. ghí vagy vaj
- 2 kk. fekete mustármag
- 2-3 finomra vágott erős zöldpaprika
- 5 szegfűszeg
- 2 babérlevél
- 1 db 5 cm hosszú fahéjrúd
- 1 kk. római kömény
- 2 kk. őrölt koriander
- 1 ek. gyömbér lereszelve
- 1 fej hagyma (eredetileg 1 csipetnyi hing)
- 1 kk. só
- 4 ek. cukor
Elkészítés
- A paradicsomokat meghámozzuk (héjukat bemetsszük majd forró vízbe mártjuk, így már könnyen adja magát), leturmixoljuk.
- A fekete mustármagot kipattogtatjuk a ghíben vagy olajban, rátesszük az apróra vágott hagymát, megdinszteljük, majd jöhetnek a fűszerek, amivel további egy percig pirítjuk.
- Most belekeverjük a paradicsompürét, sózzuk, lefedjük és 20-30 percig főzzük.
- Végül beletesszük a cukrot is és még öt percig forraljuk, hogy besűrűsödjön.
Az eredeti receptek, (amiket kicsit átszabtam) a Mindennapi indiai ételek című, Krisna-völgyi kiadványban jelentek meg. Működnek, imádtuk.
