Ebéd fél óra alatt: illatos mentás lencseleves

Lencsét sokan csak újév napján szoktak enni, azt is leginkább az anyagi helyzetük jobbra fordulása érdekében, babonából, nem pedig azért, mert valóban kívánják. Pedig a lencse egyébként egy finom étel, mármint nyilván akkor, ha jól van elkészítve, de hát így van ez mindennel, a marhafelsáltól a mazsoláig.

Na, tessék, már helyben is vagyunk, pedig csak egy kicsit később akartam ráfordulni a receptre, így viszont elárultam magam: a mazsola és a lencse simán megférnek egy tálban, sőt kimondottan jó barátok, legalábbis a tapasztalatom szerint mindenki nagyon örül, amikor rábukkan egy-egy dagira hízott, édes kis mazsolaszemre a lencselevesében.

Menta, citromhéj, paradicsom

Természetesen nem a hagyományos, magyaros lencselevesről lesz most szó, hanem egy sokkal kifinomultabb ízvilágról, ami leginkább az arab ételekéhez hasonlít, de nyugalom, a legkülönlegesebb hozzávalója a római kömény, ami az élelmiszerdiszkontok állandó kínálatához tartozik ma már, és azt kell hogy mondjam, hogy szerencsére, mert elképesztően finom ételeket lehet vele készíteni. Például lencsét.

Ebben a nagyon-nagyon kiadós levesben emellett még

csupa olyan illatos fűszerek szerepelnek, amiket a legtöbbször édes ételekben szoktunk használni, és ez adja az egésznek a bukéját.

Mentalevél, citromhéj és paradicsompüré jön még bele, na meg a már említett mazsola. 

Mesék a piacról: Lencse – avagy a bőség rejtett ára

Egyébként a lencse szerintem egy félreértésnek köszönheti a viszonylagos népszerűtlenségét: mivel hüvelyes, mint a bab, ezért nyilván sokáig kell főzni, konzervben meg nem lehet kapni. Nos, nem, mert a lencse valójában nagyjából 20 perc alatt fő meg a száraz állapotától számolva, innen nézve meg a lencsekonzerv olyan lenne, mintha főtt rizst lehetne kapni pléhdobozban.

Átválogatni viszont mindenképpen tanácsos a lencsét

– tapasztaltam meg fiatal háziasszony koromban, amikor az egyik barátnőm szó szerint majdnem otthagyta a fogát, mivel egy kavicsra harapott az újévi lencsefőzelékben. A Budapesten tanuló, palesztin orvostanhallgató barátja pedig mélyen a szemembe nézett, és olyan hangsúllyal mondta, hogy az anyukája át szokta válogatni a lencsét, mintha a sós vízzel gargarizálás torokgyulladásra gyakorolt jótékony hatásáról akarna meggyőzni épp. Lemértem: öt perc alatt válogattam át fél kiló lencsét, a fogorvos ennél sokkal tovább tart. 

Illatos lencseleves

Mentás lencseleves (A szerző fotója)

Hozzávalók

• 50 dkg száraz lencse
• víz
• 1 bio leveskocka
• 3 tk. só
• 1 dl passzírozott paradicsom (a többit jégkocka tartóba töltöm és lefagyasztom későbbi felhasználásra)
• 10 friss mentalevél (vagy 1 tk. szárított)
• 1 citrom héja lereszelve
• 1 tk. római kömény
• 1 marék mazsola
• 3 gerezd fokhagyma
• 3 ek. olaj
• 1 ek. liszt

Elkészítés

1. A lencsét átválogatjuk, nehogy kavics vagy más, oda nem való dolog legyen benne. Megmossuk, majd feltesszük főni annyi vízben, amennyi ellepi, meg még két ujjnyiban. Sózzuk, beletesszük a bio (nátrium-glutamát és egyéb furcsa hozzávaló nélkül készült) leveskockát és a passzírozott paradicsomot.
2. Tíz percig lefedve főzzük, majd hozzáadjuk az apróra vágott mentalevelet, a mazsolát, a citromhéjat (legyen friss, a szárított nem finom), a római köményt és a fokhagymagerezdeket apróra vágva vagy zúzva. Addig főzzük, amíg meg nem puhul a lencse.
3. Ekkor az olajból és a lisztből világos rántást készítünk, felengedjük hideg vízzel és beletöltjük a levesbe. Egyet rottyan, és kész is.
4. Barna kenyérrel fogyasztva szinte teljes értékű fehérjét nyerhetünk belőle, úgyhogy aznap is gyengéden megsimogattuk a Földet, már ami a létezésünk karbonlábnyomát illeti, mégis jót ettünk. Igazi win-win szituáció.