Óriási vita robbant ki minap a közösségi oldalakon, amikor a debreceni macskás kávézó közzétette, hogy bevezeti a nyolcéves korhatárt, azaz nyolc évnél fiatalabb gyereket nem engednek be többé. Az indok az, hogy egy kislány ledobta az egyik macskát az emeletről, és a szülők nem tettek ellene semmit. Felhorgadt erre az internetes kommentelők haragja, és szidják a tulajdonost, mint a bokrot, mert minek nyit macskás kávézót az, aki nem bírja, ha a gyerekek nyúzzák a macskákat? És mit képzel, hiszen a gyerekekből él, a macskákat pedig marketingeszköznek tartja csak.
Állatkínzás lenne a macskás kávézó?
A leggyakrabban olvasott vélemény az, hogy ezek a macskás (és egyéb állatokat tartó) kávézók az állatkínzás határát súrolják, hiszen ezernyi kéz tapogatja szegény cicákat hétről hétre. Ez akár még igaz is lehetne, de megfelelő szakértelemmel irányított helyen ez nem fordulhat elő, a jól működő macskás kávézókban cserélik is az állatokat, illetve éberen ügyelnek arra, hogy a házirendet betartassák a vendégekkel.
Az pedig egyszerűen tévhit, hogy azért jöttek volna létre ezek a macskás kávézók, mert a gyerekeket akarják bevonzani: a valódi ok inkább az, hogy már számtalan kutatásban bizonyították a háziállatok stresszoldó hatását, ezért remek dolog összekapcsolni a macskákat és kávézókat, hiszen egyenként is megnyugszunk tőlük, hát még ha együtt élvezhetjük a társaságukat. Nem reklámozni akarom egyik helyet sem, csak érdemes a kiabálás és felháborodás előtt tájékozódni: nem kifejezetten gyerekek számára hozták létre ezeket a kávézókat, de tény, hogy a küldetésükben gyakran szerepel az is, hogy a családok megismerkedhessenek az állattartással a kávézókban, mielőtt örökbefogadnának otthonra egy háziállatot. Ez a küldetés azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy hagyniuk kellene, hogy a vendégek vegzálják a kávézóban az állatokat.
Fotó: Macskávézó Debrecen Facebook
Háziállatok és stresszoldás
E. Paul Cherniack, a Miami Egyetem kutatója írta le hosszan egy tanulmányban, hogy a kisállatok hogyan képesek csökkenteni az emberek stressz-szintjét, pozitív pszichológiai hatásuk van, enyhítik a szorongást, és a vérnyomást is képesek normális szinten tartani. Az állatok jelenléte, ugrálása, dorombolása, és az, hogy gondoskodunk róluk, oxitocint szabadít fel a szervezetünkben, amit szeretethormonként is ismerhetünk a köznyelvben, sőt segítenek az endorfin termelésben is, amitől boldogabbnak érezzük magunkat. Nemcsak a kutyákra és macskákra igaz ez, akár a halak is képesek kiváltani a szervezetünkben ugyanezeket a reakciókat.
A házirend nem mutatóba készül
Mielőtt nagyon felháborodnánk a kitiltáson, érdemes tudni, hogy nem a most közszájon forgó debreceni macskás kávézó az első, ahol korhatárt vezettek be. Az egyik budapesti kávézóban már két éve él a nyolcéves korhatár, igaz, ott csak hétvégente tiltják ki a gyerekeket, nyilván azért, mert olyankor jönnének ellenőrizhetetlen tömegben. A Zoo Café pedig 2014 óta nemcsak macskákat, hanem egész kis állatkertet tart a kávézóban, még sincs konkrét korhatár meghúzva, mert folyamatosan állatgondozók figyelnek az állatokra, így nem történik baleset.
Ondok Brigitta, a Zoo Café ügyvezetője kérdésünkre elmondta, hogy a házirendben van egy három év alattiakra vonatkozó ajánlás, de az is inkább azért „mert a három év alatti gyermekek még nem érzékelik megfelelően környezetüket, így számukra kevésbé tud hozzáadott élményt jelenteni szolgáltatásunk”. Az ügyvezető elmondása szerint a kávézóban állandó felügyelet alatt állnak az állatok, így tartják irányításuk alatt, és kerülik el az állat-ember konfliktusokat: „Kávézónkban a 90 négyzetméteres vendégtérben, terheltségtől függően, három-öt dedikált állatgondozó gondoskodik az állatok szakszerű kézhezvételéről, illetve biztosítja állataink folyamatos felügyeletét. Ezáltal nálunk nem merült fel ilyen jellegű intézkedésnek a bevezetése.”
Fotó: Macskávézó Debrecen Facebook
A macskás kávézók körüli vitához is illik Szabó Rebeka, a fővárosi állatvédelmi biztos pár mondata, melyet a Telexnek adott interjújában olvashatunk:
Nagyon sokat elmond egy emberi társadalomról, hogy a természeti erőforrásokkal és az élőlényekkel hogyan bánik.
„Az emberiség egészségéhez szerintem hozzátartozik a környezet egészsége, ezenfelül erkölcsi kérdés is, hogy az állatokkal hogyan bánunk. (…) Az állatok érző, kommunikálni és szenvedni képes élőlények. Van az a fajta világszemlélet, hogy mi emberek vagyunk a világ közepe, és rajtunk kívül semmi más nem számít. Na, ez vezetett oda, hogy egy globális klíma- és biodiverzitás krízis kellős közepén élünk.”
Hol a vendégek felelőssége?
Alapvető érvelési hiba van a háborgó kommentelők hozzászólásaiban: nem a diszkrimináció miatt kellene kiabálni, hanem inkább azon elgondolkodni, hogy a szülők miért nem fogják vissza a gyerekeket, ha látják, hogy nyúzzák a macskákat? Hogy lehet az, hogy a debreceni macskás kávézóban megtörténhetett, hogy a szülők jelenlétében ledobjon egy gyerek egy macskát az első emeletről, és miután felszólították őket a távozásra, még nekik állt feljebb? Vagy hogy a vendégek szendviccsel és sütivel tömik az állatokat, akik lebetegszenek ezektől az ételektől, pedig egyértelműen ki van írva mindenhol, hogy tilos etetni a macskákat?
Fotó: Macskávézó Debrecen Facebook
Bár mit csodálkozunk a szülők és felnőttek felelőtlen magatartásán, ehhez nem is kell macskás kávézós botrányba botlani a neten, elég elmenni egy átlagos hétvégén az állatkertbe Budapesten. 15 éve járunk oda rendszeresen, és minden egyes alkalommal van két-három (vagy több) olyan látogató, aki eteti az állatokat pereccel, sokszor épp az „Etetni tilos!” tábla mellett benyúlva a rácson (ami szintén tilos). Dobálják az állatokat kövekkel, a vízilovat gumilabdával, és ha rájuk szólsz, akkor még téged ordítanak le, hogy ne korlátozd őket a személyes szabadságukban.
A fő probléma nem azzal van, hogy léteznek macskás kávézók, ahol általában örökbefogadott állatokat sokkal jobb körülmények között tartanak, mint ahogy az utcán vagy egy menhelyen élnének. A probléma ott van, hogy túl sok olyan vendég érkezik ezekbe a kávézókba, aki nem képes rászólni a gyerekére, vagy épp gyerek nélkül sem hajlandó betartani a szabályokat.
A legnagyobb baj pedig az, hogy a fejekben már eluralkodott a „nekem mindenhez jogom van” és az „engem senki sem korlátozhat a szabadságomban” mentalitás, de rossz hírünk van: senkinek nincs joga ahhoz, hogy bántalmazza a cicákat. Ahogy a remek dokusorozat címe is üzeni: Don’t F**k with Cats! (Ne baszakodj cicákkal!) Hiába vagy te a fizető vendég a macskás kávézóban, attól még a házirend az házirend, és ha azt írják, hogy ne dobálj az első emeletről macskákat, akkor bizony ne csodálkozz, ha kitiltanak, amikor mégis megteszed.
