Tíz százalék a külföldiek aránya. Főleg európai országokból jöttek, de rengeteg Ázsiából érkezett bevándorló telepedett itt le, és találkozhatunk amerikaiakkal és afrikaiakkal is. Nagyon sok a külföldi diák és a multis munkaerő. A legtöbben kifejezetten a munkalehetőségek miatt érkeztek, de sok a menekült is, és szinte mindenki párt talált, családot alapított – ha nem eleve velük érkezett.
Kettőt találhatsz: hol járunk? Berlin? London? Amszterdam?
Nem: ez mind Ferencváros, Budapest talán legsokszínűbb (kissé elcsépelt kifejezéssel: multikulti) kerülete, ahol most a közös főzésen keresztül kovácsolják össze még szorosabban a vegyes társaságot. Facebookon és YouTube-on indított gasztronómiai videósorozatot a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány, ebben az alkalmi séfek közösen mutatják meg szülőhazájuk kultúráját és magyarországi élményeiket. Ebből lett az Új szomszédaink – Sokszínű Ferencváros nevű kezdeményezés. Ahogy azt sejteni lehet: van miről mesélni a kamera előtt.
„A projekt egyik célja, hogy megmutassuk az itt élőknek azokat az értékeket, amelyekkel az új szomszédaink gazdagítják a kerület közösségét és életét – meséli Polyacskó Orsolya, az alapítvány projektkoordinátora. A Főzd meg a világot! sorozat ötlete jóval korábbi. – Erre törekedtünk a két évvel ezelőtti Mesélő tárgyak című mobil fotókiállításunkon keresztül is, amelyen személyes és szülőföldjükről származó tárgyaik történetein keresztül igyekeztünk bemutatni ezeket a velünk élő embereket, és a kerülethez fűződő kapcsolataikat.” Emlékeztetőül: ekkor még javában dúlt a menekültellenes kék plakátkampány, a kiállítást pedig „szerény ellensúlynak” szánták a gyűlölethullám ellen. „Az érzékenyítés fontos része volt mindennek, előbb egy kulturális fesztivál helyszínein, majd hetekig a Nagycsarnokban, később egy könyvtárban és a Budapesti Corvinus Egyetem aulájában is láthatóak voltak a képek. Ugyancsak két évvel ezelőtt rendeztük meg a Kóstold meg a világot! című programunkat, ami egy igen jó hangulatú ételkóstoló volt, márpedig tudjuk jól, a magyarok mennyire szeretik a hasukat! Úgy gondoljuk, hogy ezek jó lehetőségek a találkozásra és az egymás megismerésére.”
Amit és akit megismerünk, arról saját benyomásaink, tapasztalataink lesznek, és máris nem vezethetnek minket félre a készen kapott ítéletek és kritikák, a manipulatív üzenetek.
A cikk elején felvillantott adatok egyébként a KSH tavalyi kutatásából származnak. A hatvanezres kerületben e szerint több mint hatezer külföldi él, a legtöbben a SOTE-re és a Corvinusra járó diákok és a nemzetközi cégek alkalmazottai. Szám szerint 2738 európai, 2335 ázsiai, 477 amerikai és 368 afrikai. Ők a szereplői az október 21-én indult, kéthetente jelentkező videósorozatnak, amelyekben mindenki hozza a saját nemzeti konyháját: nigériai, szír, indonéz, török, angol és marokkói recepteket tanulhatunk majd, és persze a hozzájuk tartozó sorsokkal is megismerkedhetünk.
Forrás: Ferencvárosi Közösségi Alapítvány
A szereplők közt akad televíziós producer és nagykövetségi munkatárs, főiskolai és egyetemi tanár, vállalkozó, illetve multinacionális nagyvállalatnál és nemzetközi humanitárius szervezetnél dolgozó ember is. Mindannyiuk közös szenvedélye a főzés és a közösségért végzett önkéntes munka, ami ma már erős szálakkal köti őket Ferencvároshoz. Akad közöttük olyan, aki helyi nonprofit szervezetnél önkénteskedve rendszeresen tart számítógépes programozó foglalkozásokat gyerekeknek, míg más a külföldiek ügyintézésében segít, többen pedig helyi adománygyűjtő kampányokban vettek részt. „Vannak olyanok, akik itt találták meg a párjukat, mások saját vállalkozást indítottak, néhányan pedig menekültként telepedtek le a kerületben – mondja Orsolya. – Így tehát az itt élő külföldiek is egy sokszínű csoportot alkotnak, különböző életutakkal és történetekkel, státusszal és élethelyzettel. Főleg azok vállalták a szereplést, akiket már a két évvel ezelőtti fotósorozat idején is ismertek az alapítvány dolgozói, de azóta új barátaik is lettek. Vannak olyanok is, akik ténylegesen is szomszédaink voltak, azaz egy munkatársunk vagy konkrétan az irodánk közvetlen közelében laktak.”
A szereplők már Magyarországot tekintik otthonuknak, sokan már a nyelvet is beszélik, ez pedig, mint tudjuk, nem semmi teljesítmény. „Ugyanakkor azt is sokan elmondták, hogy tapasztalatuk szerint a magyarok jó része nem, vagy nem szívesen beszél más nyelvet, még angolt sem, ami szintén nem könnyíti meg az egymáshoz közeledést – meséli Orsolya. – Azok, akik láthatóan mások, mint a magyarok – akár a bőrszínük, akár a viseletük miatt –, több atrocitásnak vannak kitéve, és sajnos nem kevés ilyen történetet is hallottunk. Ugyanakkor az interjúalanyaink nagy része azt is mindig hozzátette, hogy mennyi segítőkészséggel találkoztak a magyarok felől.
Egy afrikai ismerősöm mesélte egyszer azt a történetet, hogy a kislánya születése után vásárolt egy babakocsit, hazavitte és a házukban a lépcsőházban parkolta le. A babakocsit azonban nagyon hamar ellopták. Új babakocsi vásárlása nem volt opció, így abban reménykedett, hogy valahogyan hátha vissza tudja szerezni az általa vásároltat. Ezért a környéken és az interneten is több helyen kirakott egy felhívást, arra kérve az embereket, hogy segítsenek megtalálni az eltűnt kocsit. Ez ugyan nem sikerült, viszont sokan ajánlottak másféle segítséget az ismerősöméknek, végül pedig egy környékbeli család nekik ajándékozta az általuk korábban használt, jó állapotú babakocsiját.
A közös főzés eredetileg személyes lett volna, egy helyi főzőstúdióba szervezték, ám a koronavírus ezt is felülírta: így döntöttek a bármikor visszanézhető videósorozat mellett. „A hatrészes főzőiskola tervét el kellett engednünk, nem tudtuk megtartani a személyes találkozásokat, a közös főzéseket és a beszélgetéseket az alkalmi szakácsainkkal.” Némi interaktivitás azért lesz, „ezért is indítottuk a kéthetente frissülő játékunkat, amelyben arra invitáljuk a nézőket, hogy készítsék el a videóban bemutatott ételeket, a játékban résztvevők között pedig ajándékot sorsolunk ki.” Decemberre könyvet is terveznek, amelyben bemutatják a recepteket és a „séfek” történetét. Egyszer pedig élő, közös főzés is lesz, ezt elhatározták.
A világ körüli gasztronómiai utazás során megmutatják, hogyan készül többek között a Nyugat-Afrikában népszerű jollof rizs, a közel-keleti bárányhúsos kapsze, az indonéz zöld színű kókuszos palacsinta, a török köfte és a magyar pörkölttől nem is olyan távol álló angol sörös-marhahúsos pite. A virtuális főzőiskolában minden recept kipróbálható, sőt, az epizódok közti két hétben a nézők bekapcsolódhatnak egy közös játékba is. Aki tehát csak a receptek miatt érkezik a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány Facebook-oldalára, az sem fog csalódni. De az is biztos, hogy sokkal többet tanul majd, mint hogy hogyan készül a marokkói citromos tazsin.
