Ha egy magyartól megkérdezi egy külföldi, hogy mi a hagyományos karácsonyi menü, gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy halászlé, rántott hal, majonézes krumplisaláta és bejgli. Még akkor is, ha nálunk szenteste már réges-rég borleves van, tetején gusztusos tejszínhab bóbitával, utána ropogósra sült kacsa következik hercegnőburgonyával és kakukkfűvel sült almával, desszertnek pedig brownie, mert hiszünk ugyan az ünnep szépségében, de a stresszmentességében még sokkal inkább.
Attól persze, hogy a fiatalok mindig kitalálnak mindenfélét, és folyton újítani akarnak, a karácsonyi menü örök, és nemcsak nálunk, de szerte a világban is megvannak a hagyományai. Nézzük, melyek ezek, Finnországtól Japánig.
Finnország
Észak-Európában a különböző halak egészen előkelő helyet foglalnak el az étkezésben, amit nem úgy kell érteni, hogy drágák, hanem első helyen fogyasztják. Így van ez karácsonykor is, a lazac szinte minden asztalon megtalálható, leginkább gravlax formájában. Ehhez a lazacot sóval és cukorral (meg egyéb ízesítőkkel) egy héten át érlelik a hűtőszekrényben, majd vékonyra szeletelik. A szárított tőkehal, a savanyított hering és a halikra is népszerű étel karácsonykor.
Finn karácsonyi sütemény, a joulutorttu (Fotó: Getty Images)
Szívesen fogyasztanak ugyanakkor sonkát is, amit lassan és sokáig főznek, majd mustárral fogyasztanak el. Desszertnek pedig a gyömbéres süteményt (piparkakut, ami nagyjából ugyanaz, mit az IKEA-ban kapható, svéd pepparkakor) esznek, vagy pedig szilvalekvárral töltött csillagokat, ami az egyszerűség kedvéért a joulutorttu nevet viseli, ami magyarul karácsonyi sütit jelent.
Ausztrália és Új-Zéland
Ugorjunk egy nagyot a világ másik végébe, Ausztrália és Új Zéland irányába, és meg is érkeztünk a déli féltekére. Ebből következik, hogy a karácsony itt nyárra esik, vagyis a meghitt, havas, fenyős, forralt boros ünnep helyett ott sokkal inkább fürdőgatyás-pálmafás-strandos élményben van részük. A karácsonyi menü is ennek a hangulatnak felel meg a leginkább: ki akar otthon ülni és bezárkózva főzni, amikor akár grillezni is lehet a tengerparton. Úgy van, senki. A grillrácsra pedig jellemzően garnéla, tintahal és más tengeri herkentyűk kerülnek. A mangó is része az ünnepi menünek, leginkább daiquiri formájában.
Japán
Folytassuk utunkat Japánba. De hogy kerül a buddhista és sinto Japánba a karácsony, Jézus születésének az ünnepe? Hát úgy, ahogy a Mikulásra a piros kaftán: egy világcég jól átgondolt marketingkampánya révén. Ez pedig a KFC volt, amely először 1974-ben kínált karácsonyi menüt a Japánba szakadt keresztény amerikaiaknak, akik az otthonuktól távol voltak kénytelenek elfogyasztani az ünnepi pulykát. A reklámhadjárat olyan sikeres lett, hogy azóta is él az akkor megteremtett hagyomány: karácsony estéjén japánok tömegei állnak sorban a KFC gyorséttermeiben, hogy sült csirkével ünnepelhessék a Megváltó eljövetelét, vagy bármi is járjon a fejükben közben.
Oroszország
Japánból csak egy ugrás Oroszország, mégis egy egészen más világba, más kultúrába érkezünk. A pravoszláv karácsonyt egyébként nem is december végén, hanem január elején ünneplik, viszont alaposan megadják a módját. A vacsora (szocselnyik) 12 fogásból áll, ami a 12 apostolt szimbolizálja és egytől egyig hús és tej nélkül készülnek. A szigorú ortodox családok emellett kerülik a halat, a növényi olajokat és az alkoholt is, de azért, amint láthatjuk, ezekhez a hagyományokhoz egyáltalán nem mindenki tartja magát feltétlenül.
Orosz karácsonyi menü (Fotó: Profimedia)
Az asztalra kerül még emellett a babka nevű töltött puding is, (ami nem tévesztendő össze a töltött kelt tésztából készült babkával).
Fülöp-szigetek
Ebben az egészen különös történelmű és kultúrájú országban a karácsonyt nagy becsben tartják, annyira, hogy mi, az októberben kipakolt csokimikulásainkkal a kis táskájukat sem vihetjük. Ott ugyanis a karácsonyi dalok és díszek már szeptemberben a mindennapi élet részeit képezik. A nagy ünnepléssel és étkezéssel azonban szerencsére kivárják a karácsonyt, amikor is nyársra húznak egy malacot és parázs fölött, lassan forgatva, pirosra sütik. Ha jól csinálják, bőre ropogós lesz, ezzel szemben a húsa porhanyós, és még a csontoknál sem marad véres.
Az éjfélt cukros-virslis spagettit falatozva várják, vagy pedig sűrített tejből főzött flant esznek. Nemzeti eledel a tibuk-tibuk, ami egyfajta puding: 4 rész tejben egy rész rizslisztet és 1 rész cukrot sűrűre főznek, majd kókuszolajjal kikent tepsibe töltik, hagyják megdermedni. A tetejét is megkenik kókuszolajjal, amit ideális esetben úgy kaptak, hogy addig forralták a kókusztejet, amíg az olaj ki nem vált belőle, majd leszűrték. A tibuk-tibuk tetejét a leszűrt kókuszolaj sűrűjével szórják meg.
Argentína
A hagyományos argentin karácsonyi étel az olasz vitel tone. Furcsa, de ez van. Ez egy hideg, vékonyra szeletelt borjúhús, amit kapribogyós tonhalszósszal öntenek nyakon, és minden bizonnyal a déli félteke kellemesen meleg karácsonyi időjárásában kiváló hűsítőül szolgál.
Olaszország
És ha már említettük Olaszországot, álljon itt az ottani hagyományok közül az egyik legfontosabb: a hét hal ünnepe, más néven Festa dei Sette Pesci. A vacsora hét fogásból áll, és tartalmaz pontyot, különböző kagylóféléket és még akár angolnát is. A desszert pedig vagy tiramisu, ami egy igen egyszerűen elkészíthető desszert, vagy a másik véglet: a panettone, ami viszont legalább három napig tart, ha igazán jót akarunk.
