A tavasz első, és rendkívül népszerű ehető növényére, a medvehagymára sajnos még mindig hónapokat kell várni, a szervezetünk viszont, így január vége táján, már egyre jobban vágyik a friss zöldekre. Akinek van kertje, annak még ilyenkor is jó dolga van, amikor látszólag minden pihen: az ilyen enyhe decembereken és januárokon még simán szedhetünk mindenféle növényeket. A spenót, a kapor, a petrezselyemzöld, a szárzeller, ha nem is hajt, de semmi baja nem lesz kint, ugyanígy, ha maradt valahol pár tő rukkolánk, a zsengébb, középső leveleivel most is feldobhatjuk a szendvicsünket. Mángoldot és zöldhagyma leveleket is csipegethetünk még, ha olyan előrelátók (vagy konstruktívan lusták) voltunk ősszel, hogy bent hagytuk a földben és nem szedtük fel, a kelbimbó meg egyenesen ilyenkor érzi magát a legjobban.
Ez azonban nem igazán vigasztalja azokat, akiknek legfeljebb a konyhaablak jelenti a kertet. Így tél közepén már egyre inkább érezzük, hogy a vitalitásunk mintha nem a régi lenne, ezért valamit tenni, de főleg enni kell, mielőtt a maradék életkedvünk is elmúlik. A narancs meg a gránátalma volt már, valami újat mondjanak!
Vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek élő csírákból
Friss paradicsomot például nem valószínű, hogy még ezen a télen elő tudunk állítani, amire viszont kimondottan jó esélyünk van, ráadásul a szervezetünk is hálás lesz érte, a különböző csírák. Polyák Ágnes gyógynövény-botanikussal beszélgettem, és megtudtam: a csírák gyakorlatilag vitamin-, ásványianyag- és nyomelem-koncentrátumok, sőt, még aminosavakat is tartalmaznak (amik a fehérjék építőelemei), ezért rendkívül egészségesek, ugyanakkor mind más és más tulajdonságokkal rendelkezik. Abban azonban megegyeznek, hogy
friss és élő zöldségek, amik rendkívül jót tesznek az egészségünknek és az immunrendszerünknek.
A csíráztatásnak Magyarországon nem igazán vannak hagyományai, az északi országokban azonban annál inkább és ez nem véletlen: a csírák meglehetősen igénytelen, ám annál értékesebb képződmények. Ha valaki még nem hallott volna róla, arról van szó, hogy a magvak, víz és megfelelő hőmérséklet hatására, egyszer csak ehető csírát növesztenek, ennyi a nagy mutatvány. Ez egy teljesen természetes folyamat: a Nap forró, az eső nedves, a magvak pedig kicsíráznak és ha ez mondjuk a földben történik meg és békén hagyjuk, növény fejlődik belőlük. De mi ezt nem akarjuk, hanem megesszük inkább még csíraként. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy bárki tud otthon, pár nap alatt csírákat nevelni, nem kell hozzá semmi különös tudás vagy felszerelés.
A történelem során legkorábban a búza és a zsázsa magokat kezdték el csíráztatni, ez már egy több mint ezer éves história. Ma azonban már sokkal színesebb a kínálat, vegyük is mindjárt sorra!
Hüvelyesek, káposztafélék, pillangósok
A legkézenfekvőbb és legegyszerűbben beszerezhető magok a hüvelyesek. Ezeket bármelyik élelmiszerboltban megvásárolhatjuk, semmi különös nincs bennük, arról a száraz babról, borsóról vagy lencséről beszélünk, amit zacskóban árulnak. Népszerű még a csicseriborsó csíra is, habár nem érdemes túlzásokba esni, mert ennek a legnagyobb a fitoösztrogén tartalma, amik az emberi hormonokra hasonló szerkezetű vegyületek, hasonló hatásokkal. Ennek jó és rossz hatásai is lehetnek mennyiségtől függően – figyelmeztet a kutató, de hát ez szinte mindenre igaz, hogy ha túlzásba visszük, akár bajokat is okozhat. Félni tehát nem kell tőle, ahogy a különböző szójababféléktől sem.
Fotó: Leéb Ádám
Kimondott népszerűségnek örvendenek a különböző keresztes virágú növények, vagyis káposztafélék csírái, mint például a retek, a repce, a brokkoli, de idetartoznak a különböző mustárfélék, a tormafélék csírái is. Míg a búzacsíra főként D-vitaminban gazdag, a káposztafélék csírái C-vitamint tartalmaznak nagy mennyiségben, A és B vitaminokat pedig szinte mindegyik csíraféléből bőven nyerhetünk. A káposztafélék csírájának van még egy különösen jó hatása, ez pedig a koleszterinszint szabályozása mustár-glikozidokkal, vagyis akinek ilyen problémái vannak, annak kimondottan javasolt ezeket a csírákat bőven pakolni a szendvicsére – javasolja Polyák Ágnes botanikus kutató.
Jól csíráztathatók még a különféle pillangós növények, mint a lucerna vagy a réti here mag, ezeket elsősorban szoptatós anyáknak javasolják, mert rendkívül kedvező hatással vannak a laktációra (magyarul jó sok lesz tőle az anyatej), de csak az ízéért és a beltartalmi értékéért is érdemes fogyasztani. A hagymafélék magját, kukoricát és napraforgómagot is lehet csíráztatni, utóbbiban – sosem gondoltad volna – jelentős mennyiségű E és D-vitamin van.
Hogyan kell csíráztatni?
Első és legfontosabb dolog, hogy mindig kezeletlen magokat vásároljunk. A hőkezelt nem jó, mert nem fog kicsírázni, a csávázott, vetéshez kezelt mag szintén nem jó, mert nem szeretnénk mérgeket enni. Vásároljunk tehát direkt étkezési célokat szolgáló magvakat, vagy biominősítésűt, amelyek előállításánál szintén nem használnak mérgeket. Ilyesmit élelmiszerboltokban és bioboltokban lehet kapni, nagyjából ennyi speciális előkészületre van szükség, minden más van otthon.
A magokat először mossuk meg kézmeleg vízben, majd áztassuk be egy-két napra. Szobahőmérsékleten lehet, hogy már egy nap alatt megindul a csíraképződés, és az esővíz is rendkívüli módon meggyorsítja a folyamatot, ha van tisztán gyűjtött.
Ezután öblítsük át a magokat, majd két út áll előttünk: az egyik, hogy vékony rétegben elterítjük egy tálcán és annyi vizet teszünk rá, hogy éppen ellepje a magokat, majd szobahőmérsékleten tartjuk. A csíráztatott magvakat naponta át kell mosni óvatosan: engedjünk rá szobahőmérsékletű vizet, hagyjuk, hogy leülepedjenek a magok, majd öntsük le a vizet és csak annyit hagyjunk rajta, amennyi éppen ellepi. Amennyiben felissza a vizet, pótoljuk.
Fotó: Leéb Ádám
A másik megoldás, ha egy centiméter vastagságban csíráztatjuk a magokat. Ekkor a csírák és a gyököcskékből képződő gyökerek jól be fogják fonni egymást, olyan lesz a végeredmény, mint egy hosszú szőrű szőnyeg. Ezzel a módszerrel tanácsos inkább hidegben, 10-12 fokos kamrában tartani a csírát és naponta többször is átmosni, különben könnyen bebüdösödik, megpenészedik.
A csírázáshoz nincs szükség fényre, ahhoz viszont, hogy zöld rész is legyen, már kell a napfény.
Márpedig ez elég fontos, hiszen a növényi színanyagok stimulálják az immunrendszert, vagyis erősítik a szervezet természetes védekezőképességét, antioxidáns hatással bírnak és a számunkra fontos másodlagos anyagcseretermékek gyártása is a fotoszintézis hatására indulnak be – magyarázta Polyák Ágnes.
Végül pedig: minél többféle ételt eszünk, minél változatosabb a táplálkozásunk, annál erősebb lesz a szervezetünk és annál egészségesebbek leszünk, a friss, élő növények pedig – mint a csírák – még inkább erősítik a szervezetet. Keverjük a csírákat salátába, tegyük szendvicsre, szórjuk ételekre, lényeg, hogy semmiképpen se főzzük meg, csak együk meg frissen, amilyen hamar csak lehet.
