A koronavírus-járvány szinte világszerte két vállra fektette a vendéglátást, éppen ezért rendkívül üdítő olyan helyekről hallani, amelyek a körülmények ellenére is kitartanak, sőt fejlődnek és örömöt csempésznek az emberek életébe az ízlelőbimbókon keresztül.
Van egy utca Budapesten, közelebbről Gazdagrét és Sasad határán, amit a helyiek gasztroutcaként emlegetnek. A Rétköz utcában már-már olyan a hangulat, mint egy kisvárosban, az emberek név szerint ismerik egymást és az itt működő üzletekben is úgy köszöntik a vásárlókat, mint régi, kedves ismerősöket. Ám nemcsak a légkör barátságos, hanem a gasztronómiai felhozatal is kiemelkedő, és ami a legjobb: a járvány ellenére az összes üzlet működik. Igaz, most még csak elvitelre, de kaphatunk itt házias süteményeket és tortákat, van kávézó és csokibolt, kézműves bor- és sör szaküzlet, ahol háztáji sajtokat, sonkákat, szalámikat és más delikát élelmiszereket lehet kóstolni és vásárolni akár hidegtálként, de van rétesező, pizzéria és fagyizó is – és mind nyitva tart.
Igazi gasztronómiai hot spotról beszélünk, ami ritka kincs manapság.
A Rétköz utca egyik ékszerdoboza a Cukker süti nevet viselő cukrászda. Itt klasszikus cukrászsütemények, krémesek és formatorták például egyáltalán nincsenek, tonkababbal ízesített, málnás-fehércsokis torta, mangós joghurttorta vagy kínai ötfűszerrel pikánssá tett répatorta viszont igen. Mármint általában, hiszen a kínálat szinte mindennap változik, attól függően, hogy mihez van kedve, mit szeretne aznap sütni a két tulajdonos: Jutasi Eszter és Leopold Erika. Ebből a különleges kínálatból következik, hogy a vevőik, akiket az ilyesmi lázba hoz, szintén nyitott, kíváncsi, jó fej emberek, akikkel remekül el lehet beszélgetni az élet dolgairól. Mindennap van valami jó sztori, valami emberi történet, amit megosztanak Eszterékkel, és egy csomószor hozzájuk szaladnak be a környékbeliek, elmesélni az örömüket, bánatukat. Sőt, olyan is előfordult már, hogy a Cukker sütis sajttorta volt a tét egy fogadásnál, ami elég nagy elismerés.
Jutasi Eszter és Leopold Erika a Cukker süti tulajdonosai
A Cukker egyébként a női civil kurázsi és vállalkozószellem egyik remek példája: Eszter és Erika néhány évvel ezelőtt találkozott, egyikük jogász, másikuk újságíró volt, de valahogy nem elégítette ki őket a munkájuk. Egymástól függetlenül elvégezték azt a bizonyos OKJ-s cukrásztanfolyamot, menetrend szerint ők is csalódtak, majd autodidakta módon, folyamatosan tájékozódva és folyton új és új recepteket kipróbálva megalkották a saját stílusukat és receptjeiket. Habár mindketten eljátszottak már a gondolattal, azt biztosan tudták, hogy egyedül nem vágnának bele egy saját cukrászdába, együtt viszont miért is ne?
Végül is a házias, finom, minőségi süteményekre, amelyek nemcsak arra jók, hogy az ember cukoréhségét csillapítsák, hanem tényleg finom ízük van, kell, hogy legyen igény – és be is vált a számításuk.
Mármint nem szó szerint, mivel nem ültek le papíron számolgatni és üzleti tervet készíteni, hiszen tudták, hogy ha számolni kezdenek, az fog kijönni, hogy nem érdemes cukrászdát nyitni, de ők akkor már nagyon akarták. Szívüket-lelküket beleadták és nagyjából egy évvel később meg is nyitották a Cukkert, ami szerintük a legvidámabb, és legfinomabb sütiket árusító cukrászda, és aki kóstolta már a süteményeiket, elég könnyen egyet tud érteni velük.
Fotó: Cukker süti
Fotó: Cukker süti
Fotó: Cukker süti
Fotó: Cukker süti
Fotó: Cukker süti
A saját sütiboltjukat csinálni, a tulajdonosok szerint rendkívül felszabadító érzés, habár általában nem nyolc, sokkal inkább 10-11 órát dolgoznak naponta. Reggel kitalálják, hogy mi lesz aznap a kínálat, bevásárolnak, majd nekiállnak sütni. Naponta általában 15, de akár 25 féle süti is készül, van, amelyik még ki sem hűlt, úgy viszik el egészben. Egy biztos, hogy ezekben az édességekben vaj, tejszín és tojás és igazi gyümölcs van – habár először egészen megdöbbenve vették tudomásul, hogy ma már szinte mindent, de mindent meg lehetne csinálni porból is. Az egyetlen hozzávaló, amit időnként helyettesítenek, az a cukor, hiszen a diabéteszben szenvedőkre is gondolnak, és van pár „mentes” sütijük is, amiért a vásárlók nagyon hálásak.
Néhány házzal arrébb, a járvány ellenére is jelentős forgalommal működik a Helllo Vino (így, három l-lel) és a Helllo Bio Delicato. Utóbbi az előbbiből nőtt ki, eleinte ugyanis csak egy pici üzlet volt kézműves borokkal, sörökkel, prémium antipasti választékkal – és szép nagy terasszal. Most egy jóval tágasabb térbe költözött át a Helllo Vino, a régi üzlet mellé, a mostani Delicato pedig háztáji, kézműves lekvárokkal, zöldségkrémekkel, pestókkal és pástétomokkal büszkélkedik. Olyasmi, mint egy vidéki spejz – fogalmazott a tulajdonos, Iványi Bianca, aki férjével együtt viszi a boltot. Régi tervük-álmuk vált valóra: mediterrán mintára kézműves borokat és söröket is árulni, melléjük füstölt árukat, sajtokat – melyek főként a magyar vidék remekei, de vannak a bisztróban erdélyi, olasz, francia és holland sajtok is. Lehet még náluk kapni olívabogyót és mindenféle fetával töltött falatkákat – ezek Görögországból érkeznek, és naponta most már kétszer, ők maguk sütik hozzá a házi, kovászolt kenyeret. Szoktak grillezni is, hamburgert, csülköt, göngyölt császárhúst, meg persze a délszláv konyha remekeit: csevapcsicsát, pljeskavicát, amihez szintén saját, házi, kovászos bucit adnak – bár mostanában nyilván elvitelre.
Fotó: Helllo Vino
Fotó: Forschner Rudolf
Fotó: Helllo Vino
Fotó: Helllo Bio Delicato
A járvány miatt, tudjuk, most éppen nem lehet helyben fogyasztani, (habár bármelyik napra várják a nyitást), de amikor még minden rendben volt – és reméljük, hamarosan lesz is – a teraszon késő őszig kint ültek az emberek és ettek-ittak, beszélgettek. Most viszont, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva, inkább ínyenctálakat, kézműves hamburgereket, szendvicseket készítenek elvitelre, vagy csomagokat állítanak össze az ínyencfalatokból, amiket otthon tudnak elfogyasztani a vásárlók. Még bővült is a vevőkörük a válság idején és a forgalom is megnőtt, árulta el Bianca.
A Rétköz utcai gasztro-hotspot tehát él és virul, és – persze a megfelelő óvintézkedések betartásával – érdemes odalátogatni annak, aki nemcsak a jó ételre, de az emberi szóra is ki van éhezve már.
Nyitókép: Forschner Rudolf
Kedvet kaptál egy jó sütihez?
- Mindenki choux-t süt, süssél te is choux-t!
- Így készül a ropogós, házi diós csiga
- Marlenka, az örmény hatlapos