A csicsóka régen egy olyan növény volt, amire ügyet sem vetettek. Igaz, szinte minden paraszti portán nőtt, valahol a kerítés tövében, a háziasszony meg időnként, amikor eszébe jutott, főzött belőle valamit, vagy a gyerekek kaparták ki a földből és majszolták el, ha játék közben megéheztek, de hát, mivel meglehetősen rossz volt ennek a göcsörtös gumónak a PR-ja, nagyjából feledésbe is merült, kikopott mintegy a konyhákból.
Akkor kezdett el az ázsiója villámgyorsan emelkedni, amikor Magyarországra is elkezdtek begyűrűzni a szénhidrátszegény diéták. A csicsóka ugyanis ezekbe remekül beilleszthető, leginkább azért, mert bár a burgonyával nagyjából megegyező a szénhidráttartalma, a rosttartalma 5-6-szorosa a krumpliénak, ami lassítja a szénhidrát felszívódását, teltségérzetet ad, egyben kebelbarátja a könnyű és sikeres emésztésnek. Van benne ugyanakkor egy inulin nevű anyag, ami egy nagy méretű, vízben nem oldódó poliszacharid és nagyjából lebontatlanul halad át az emésztőrendszeren, vagyis a csicsóka nem emeli meg a vércukorszintet, nem hizlal, viszont regenerálja a bélflórát és tele van hasznos ásványi anyagokkal és nyomelemekkel.
A csicsóka jól elvan a zománcos vájdlinggal és a séf habverővel is (A szerző fotója)
Nagyjából tíz évvel ezelőtt tehát, ez a félig elfeledett gumó, a csicsóka, feltört, mint a talajvíz. Elsősorban diétázóknak árulták, krumpli helyett, de olyan áron, hogy az ember kétszer is meggondolta, hogy vegyen-e. Itt van ez a cseppet sem tetszetős, minimum gyanús, rücskös gumó, az ára két-háromszorosa a krumpliénak (kivéve, ha parasztnénitől vesszük, aki ugye tisztában van az egyszerűségével), hát kell ez nekünk? Egyébként kell, de nem ennyiért.
A hype-on kívül ugyanis a világon semmi sem indokolja, hogy drágán árulják.
A csicsóka a világ egyik legigénytelenebb növénye, nagyjából semmit sem kell vele csinálni azután, hogy az ember egyszer elültette.
Nincsenek különösebb igényei a talaj minőségével szemben, még a legreménytelenebb futóhomokon is megél, ahol az egyetlen társa a tarack, de agyagban is jól fejlődik, csak onnan nehéz kiszedni. Az időjárás szélsőségeit is jól tűri, a csicsókának aztán jöhet tél, nyár, eső vagy sár, szél, szárazság vagy fagy is: terem, de úgy, hogy ki se lehet irtani. Ahova egyszer csicsókát ültettünk, ott az idők végezetéig csicsóka fog nőni.
Fogyasztani a föld alatt növő gumókat kell, amik a gyökérszálakon akár 20-30 centi távolságra is elkalandoznak a növény föld feletti részétől. Ez a növény egyébként úgy néz ki, mint egy satnya napraforgó: sárga, fészkesvirágzatú növény, ami jó magasra megnő. A betakarítással nem kell fáradni, sőt, teljesen fölösleges. a csicsóka remekül érzi magát a föld alatt,
elég csak annyit felszedni belőle, amennyit éppen meg szeretnénk enni.
Az íze, mondjuk, szerintem egyáltalán nem hasonlít a krumpliéra, ami privát véleményem szerint nem baj, sőt. Ellenben van valami friss, csírás bukéja, olyasmit kell elképzelni, mint a karalábé vagy a retek, némi földes és diós beütéssel. Ennek megfelelően remekül áll neki a vaj íze, de egyébként mindenféle hússal jól kijön a tányéron, betolhatjuk a sütőbe más zöldségekkel együtt, sőt, salátába reszelve is igen kellemes az íze, jó sok olívaolajjal, sőt, még fánkot is lehet sütni csicsókából. Hámozni nem kell, elég, ha víz alatt megdörzsöljük egy dörzsiszivaccsal.
Tejszínes csicsóka
Ezt a receptet Váncsa István francia Lakomájában találtam és isteni! Hogy friss, zamatos turbolyát hol találunk… hát, én az egyik kőrisfa alatt, de helyette a tárkony is megteszi. Vagy ha nagyon anarchisták vagyunk, legyen kakukkfű.
Össze is süthetjük (Fotó: Getty Images)
Hozzávalók (6 személyre)
- kb. 75 dkg csicsóka
- só, bors
- 4 dl tejszín
- 5 dkg vaj
- 2 fej vöröshagyma
- pár evőkanál crème fraîche (vagy tejföl)
- pár szál friss, zamatos turbolya vagy tárkony
Elkészítés
- A meghámozott, karikára vágott csicsókát sós vízben, kb. 15 perc alatt megfőzzük.
- Közben a vajon megdinszteljük a hagymát. Rátesszük a leszűrt csicsókát, hozzáadjuk a tejszínt és a crème fraîche-t, meg a fűszert, sózzuk, borsozzuk, összekeverjük és húsok mellé tálaljuk, vagy csak úgy megesszük.
Csicsókás zöldségkrémleves
Csicsókaleves (Fotó: Getty Images)
Hozzávalók
- 5 dkg vaj
- 1 szál póréhagyma
- 40 dkg szárzeller
- 1,5 dl fehérbor
- 7 dl zöldségalaplé vagy víz
- 1 közepes szál répa
- 1 kisebb szál petrezselyemgyökér
- 5 db csicsóka
- 3 dl tejszín
- gyömbér
- só, bors
Elkészítés
- Először apróra vágjuk a zellerszárat és a pórét. Kétharmadukat elkezdjük dinsztelni a vajon, alacsony hőmérsékleten, hogy megpuhuljanak, de ne barnuljanak. Amikor elégedettek vagyunk az állagával, felöntjük a borral, visszaforraljuk, majd felöntjük kevés alaplével és simára turmixoljuk egy botmixerrel.
- Most hozzáöntjük a többi alaplevet is, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a gyömbért (frissből 2 cm-es darabot reszelünk hozzá, szárítottból negyed kávéskanálnyit).
- Amíg felforr, a zöldségeket – a csicsóka kivételével – durva reszelőn lereszeljük vagy zsüliennre vágjuk és a félretett póréval és szárzellerrel együtt beledobjuk a felforrt levesbe. Egy-két perc főzés után elzárjuk a hőt, hozzáöntjük a tejszínt és jól elkeverjük.
- A csicsókát pici kockákra vágjuk és egy serpenyőben, forró olajon megfuttatjuk, majd szintén beletesszük a levesbe. Tálaláskor locsoljuk meg olívaolajjal.
Ültessetek ti is csicsókát, akár a társasház kertjébe, a kerítés tövébe! Épp itt van az ideje.
