A főzés, ha nem kell rohanni és van idő kényelmesen kibontakozni, tulajdonképpen az egyik legjobb szórakozás. Olyan, mint egy utazás: oké, hogy van egy vágyott úti célunk (különben bele se vágnánk), ez pedig ebben az esetben a finom étel, de menet közben is történik egy csomó izgalmas dolog és remekül érezzük magunkat. Kivéve, amikor hagymavágásra kerül a sor.
A legtöbb magyar, és tegyük hozzá, nemzetközi étel tartalmaz valamilyen mennyiségben és valamilyen formában hagymát. Nem véletlen – bár igazából soha nem gondolunk rá, pedig magától értetődő – hogy a zöldségek közül a hagyma az, amiből a legtöbbet használnak a világon, és jellemzően nem egészben, hanem aprítva. Szóval, mondhatjuk, hogy a világon szinte minden egyes étellel megszenved valaki. Kivéve persze, ha túrógombóc a menü.
De miért csíp egyáltalán a hagyma és miért folyik mindenünk, amikor hagymát vágunk? Ez egy bonyolult kémiai folyamat, ami tulajdonképpen
a hagyma segélykiáltása, csak nem a fülünkkel, hanem a szemünkkel és az orrunkkal fogjuk fel.
A hagyma ugyebár nem szeretné, hogy felvágjuk, és mivel rúgkapálni és segítségért kiabálni nem tud, amikor a késünkkel megsértjük a sejtjeit, különböző enzimeket szabadít fel, amik reakcióba lépnek a hagymában lévő kénnel. Ez még annak is rosszul hangzik, aki semmit sem konyít a kémiához, és valóban: létrejön egy gáz, mondom a nevét: S-1-propenil-cisztein-szulfoxid. Ez pedig erősen irritálja a szemet és az orr nyálkahártyáját, ami ellen a mi szervezetünk meg úgy védekezik, hogy elkezd mind a kettő folyni. A könnyben és az orrváladékban lévő víz ugyanis felhígítja ezt az irritáló anyagot és kimossa onnan. Mindenkinek rossz, szegény hagyma meghal (de nem hiába!), mi meg úgy nézünk ki, mint egy boldogtalan szerelmes és úgy is érezzük magunkat fizikailag. Szerencsére hamar tovább tudunk lépni, de azért, ha lehetne, inkább megúsznánk ezt az egészet.
Nem csoda, hogy az interneten számtalan ötlet kering, hogyan védjük ki a hagymacsípést. Leteszteltem néhányat és meglett a tuti megoldás.
Hagymavágás könnyek nélkül
Egyes számú jó tanács, hogy élezzük meg jól a késünket! Ne konyhai kis késsel bűvészkedjünk, hanem fenjük meg azt a séfkést és azzal essünk neki a hagymának! Így nem roncsolódnak annyira a hagyma sejtjei, és nem is csíp annyira.
Szuperbiztos megoldás a kontaktlencse. Aki ilyet használ, az nem is tudja, miről beszélek, a le ncse gyakorlatilag pajzsként viselkedik és nem enged a szemhez semmit a hagyma csípősségéből. A szemüveget ugyanakkor kiröhögi a hagyma, kivéve a búvárszemüveget, de hát ugyebár mindennek van határa.
Lépjünk is tovább: létező megoldás, amikor vizet veszünk a szánkba, úgy vágjuk a hagymát. Láttam már olyan embert, akinek ez bejött és még több olyat, akinek nem.
A tuti trükk viszont pofonegyszerű és teljességgel életszerű. Vizezzünk be egy konyharuhát vagy papírtörlőt és fektessük a konyhapultra a vágódeszka mellé. A víz elvileg azonnal magába szívja a hagymából kiszabaduló, könnyezést kiváltó anyagokat, így a szemünkhöz már semmi sem jut belőle.
Minden elméleti okoskodásnál többet ér a tapasztalat, ezért többször is kipróbáltam a módszert és csodák csodájára valóban működik. Ráadásul tényleg pofonegyszerű, egy papírtörlőt bevizezni nem tart semeddig, vagyis tényleg nagyobb a haszna, mint az időráfordítás.
Nektek van tuti konyhai trükkötök? Kommenteljétek oda a Facebookon!