Van egy állat, amire egész eddigi életemben fölösleges kártevőként gondoltam: a csiga. Legfeljebb arra volt jó, hogy a gyerekek csiga-futóversenyt rendezzenek velük, én meg röhögtem, egyrészt ugyebár a tempón, másrészt mert a nyomorultak legtöbbször még irányba állni se voltak hajlandók, nemhogy felvenni a versenyszellemet és futni. Nem baj, legalább arra a pár percre megtudták a kölkök, hogy milyen érzés gyereket nevelni.
Bezzeg amikor kikelt a kertben a saláta, akkor aztán jöttek a csigák csordástul, és vidáman nyamnyogták a termésemet. Én időnként megtanítottam őket repülni, de még ahhoz is gusztustalannak találtam, hogy megöljem szerencsétleneket. Ha ronda és nyálkás is, mégiscsak szebb egy ép csiga, mint egy eltaposott.
A minap azonban fordult a kocka, történt valami, amitől a csigák dédelgetett barátaim lettek. Na nem lelki értelemben, hanem, ahogy mondjuk az ólban röfögő malac, vagy a mézeskalács házikóban élő boszorkánynak Jancsi és Juliska.
Amióta ilyen szépen ránk tavaszodott, a hétvégéket Varjashegyen töltjük. Varjashegy tulajdonképpen egy szőlőhegy, sok-sok gyümölcsössel, erdővel, vidám és társaságkedvelő szomszédokkal (mi, kérem, mind be vagyunk oltva), akikkel együtt szoktunk főzni, enni, inni, tenni-venni. A minap, eső után ott rohangáltak a gyerekek, gyűjtötték a csigákat, mire egyszer csak Gergő szomszéd odanyújtott nekik egy vödröt, „tessék, ebbe szedjétek, a jövő héten csigát sütünk”.
Szöknek (A szerző fotója)
„Hú, hát, oké, de ugye Gergő, tudod, hogy hogy kell?” – kérdeztem tőle kissé aggódva. Gergő határozottan bólintott, már hogy a viharba ne tudná, csinálta is már nem egyszer. Ez mondjuk eléggé megnyugtatott, azt ugyanis szívből reméltem, hogy nekem aztán egyáltalán nem kell hozzáérnem a csigákhoz. Majd ők megcsinálják, én figyelek, dokumentálok, aztán megkóstolom (vagy nem) és írok róla egy cikket. De hát az élet végül egészen mást hozott, mindegy, már kezdem megszokni.
Szóval, a gyerekek nagy lelkesen összeszedtek, nagyjából öt perc alatt, vagy ötven csigát. Nem szenvedünk hiányt alapanyagból, na. Nem is értettem, hogy ha ilyen könnyű éticsigához jutni – ugyebár nem kell becserkészni, mint a szarvast, nem kell egy évig etetni és trágyázni, mint a disznót, csak le kell érte hajolni és fel kell szedni, mint a barackot – miért nem eszik mindenki csigát? Mondjuk sejtettem a választ, de nem az lett, amire én gondoltam.
Felszedés után a csigát egy hétig békén kell hagyni. Ennek az a nagyon is gyakorlati szerepe, hogy kiürüljön a bélcsatornájuk, különben zöld ízük lesz. Na most én ettől nem féltem, sokkal jobban aggasztott, hogy Jézusatyaúristen, csigabelet fogok enni. Szerencsére azonban nem: a csigának egyáltalán nem kell megenni a belét: a zsigerzacskót meg minden mást ugyanis éppen hogy el kell távolítani. Amit megeszünk, az a csiga haslába, ha disznóban gondolkodunk: a sonkája. Vagy csülke, ahogy tetszik. Na jó, érzem én, hogy ez nem egy tudományos magyarázat, de analógiának megteszi.
Az arány kedvéért ennyi csigát fogunk megenni végül (A szerző fotója)
A csigák tehát eltöltöttek egy hetet a vödörben, amit árnyékos helyen, a teraszon tartottunk és nagyon vigyáztunk rá, hogy kapjanak levegőt. Azért nem volt egészen izgalommentes, amikor a következő hétvégén ismét megérkeztünk Varjashegyre: vajon túlélték, vagy most nem eszünk csigát (és nem lesz cikk)? Na, nem csigázom tovább (höhö) az érdeklődést: mindannyian kiváló egészségnek örvendtek odabent, a bélcsatornájuk pedig, jól látható módon, kiürült.
Hát akkor kezdődhet a csigafőzés.
A terv az volt, hogy a csigát fűszervajjal sütjük meg a házában, ami elég egyszerűen hangzik, viszont nagyjából egy napot melóztunk vele. Na, ezért számít luxusételnek a csiga.
Első lépésként a csigát meg kell mosni, váltott vízben és alaposan, mivel – szürpríz – meg fogjuk enni. Erre a legjobb eszköz a körömkefe, persze nem a csiga talpát csiklandozzuk vele, csak a házát. A talpát úgyis behúzza.
Amikor elégedettek vagyunk az eredménnyel, jöhet a főzés. A varjashegyi Spártában általában bográcsban főzünk, nem mintha nem lenne tűzhely (legalább egyik-másik házban) de így romantikusabb. A főzővíz legyen jó fűszeres!
Ezután jön a legizgalmasabb, egyben leggusztustalanabb rész: az immár élettelen állatot ki kell húzni a házából, a haslábat levágni a zsigerekről, utóbbit eldobni, előbbinek örvendezni, mivel meg fogjuk enni, majd. Ne kóstolgassuk most még!
Majd egy újabb tisztasági kör következik: a főtt csúszólábakat és a csigaházakat ismét jól át kell mosni, addig, amíg teljesen nyálkátlan nem lesz. Ez, népi megfigyelésünk szerint, akkor érkezik el, amikor a fehér pöttyöket sikerül maradéktalanul ledörzsölni.
Most jön a fűszervaj, lényeg, hogy ne sajnáljuk belőle a petrezselymet, a fokhagymát meg a hagymát, attól lesz finom. Ezt aztán beletöltjük egy habzsák segítségével a csigaházba, belenyomjuk a csigatalpat, befedjük még egy kis fűszervajjal, és mire minddel megvagyunk, lemegy a nap eltelik jó sok idő, de nem bánjuk, mert közben remekül szórakoztunk, tréfálkoztunk.
Ezen a ponton, habár a habzsákból való kinyomás a fétisem, ami sokat enyhített a készülő étellel kapcsolatos szorongásomon, még mindig nem voltam róla teljesen meggyőződve, hogy képes leszek csigát enni. De hát, nálunk sajnos alapszabály, amit én állítottam fel, és amivel egyben a saját csapdámba estem, hogy semmit sem kell megenni, de mindent meg kell kóstolni, nehogy véletlenül életünk legjobb ételéről maradjunk le. Oké, ezt a szöveget a gyerekek meggyőzésére találtam ki rafináltan, és egész eddig okos kompromisszumnak éreztem, de aznap már nem.
És akkor betolta Gergő a csigákat a sütőbe és pár perc múlva elöntötte a házat az isteni, sült fűszervaj illat. Annyira kellemes, sőt csábító volt, hogy alig bírtuk kivárni, hogy leteljen a sütési idő. Ekkor már nem volt többé kérdés, hogy megkóstolom-e a csigát, sőt, éppen tizenkettőt ettem meg belőle, ami pont duplája a francia éttermekben tálalt adagnak (demi-douzaine d’escargots). Ettünk hozzá friss, finom fehér kenyeret, ittunk hozzá bort és végtelenül elégedettek voltunk az életünkkel. Minden okunk megvolt rá.
A csiga április 1-től június 15-ig gyűjthető, ezen az időszakon kívül nem!
Csiga fűszervajban sütve
Hozzávalók
- 40-50 db éticsiga
- 4 l víz
- 10 db babérlevél
- 1 közepes fej hagyma
- 1 teáskanál fekete bors
- rozmaring
A fűszervajhoz
- 40 dkg vaj
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 1 kis fej hagyma
- 1,5 dl fehérbor, mondjuk Chardonnay
- fél fej fokhagyma
- só, bors
Kész a csodásan illatos fűszervajban sült éticsiga (A szerző fotója)
Elkészítés
- Csigát gyűjtünk. Egy felnőttre számolhatunk 10 darabot, a gyerekek úgysem esznek belőle. Dolgozzunk némi ráhagyással, biztos, ami biztos. Tegyük árnyékos helyen egy vödörbe, amit lefedünk, hogy ne tudjanak elszökni, de levegőt azért kapjanak az állatok.
- Ha nem a nyaralóban csináljátok, hanem otthon, akkor nem árt mindennap átöblíteni a csigákat. Vigyázat! Nem vízi állat, megfullad, ha sokáig víz alatt tartjuk.
- Az elkészítés napján körömkefével jól megsúroljuk a csigaházakat és alaposan leöblítjük. Az életteleneket eldobjuk.
- Felforraljuk a főzővizet, beledobjuk a fűszereket és hagymát, de mehet bele némi leveszöldség is. A forró vízbe zúdítjuk a megtisztított csigákat, majd egy órán át főzzük.
- Amikor letelt az idő, kiszedjük, megvárjuk, míg kihűl, majd egy villa segítségével óvatosan kihúzzuk a házból a csigát. Nem baj, ha beleszakad, de azért igyekezzünk egyben kiemelni, rá fogunk érezni a megfelelő mozdulatra.
- Vágjuk le a haslábról a zsigereket. Utóbbit eldobjuk, a haslábat fogjuk megenni.
- Mossuk át még egyszer alaposan az üres csigaházakat. A haslábakat ecetes vízben, az ujjunkkal dörzsöljük át alaposan, amíg az összes nyálka le nem jön róla. Ez akkor következik be sikerrel, amikor a fehér pöttyöket sikerül eltávolítani.
- Most elkészítjük a fűszervajat: a hagymákat és a petrezselymet apróra vágjuk és belekeverjük a vajba, a bort és a sót-borsot is. Készíthetjük kutterben, úgy egyszerűbb.
- Most habzsákba töltjük a fűszervajat és egyenként megtöltjük vele a csigaházakat. Belenyomjuk a csigahúst, majd lezárjuk újabb fűszervajjal, amit simogassunk oda gondosan az ujjunkkal.
- Végül nincs más dolgunk, mint megsütni: rendezzük egy tepsire és toljuk be a 180 fokos sütőbe. Kicsivel azután, hogy elönti a házat az ellenállhatatlan fűszervaj illat, ki is szedhetjük, és kezdődhet a lakoma.
A kicsorgott illatos vajat friss kenyérrel, pirítóssal vagy bagettel itathatjuk fel. Igyunk hozzá fehérbort (mondjuk chardonnay-t) is!
Ja, igen, mivel valószínűleg nem sokunknak van otthon (hétvégi házban meg pláne nincs) csigavillája, használjunk nyugodtan fogpiszkálót, ami a csigahús kipiszkálására is ideális.
