Interjú Dalmadi Júliával

Új fronton nyitott harcot az élelmiszerpazarlás ellen Dalmadi Júlia élelmiszer-futurista. Az ötlet lényege, hogy a még fogyasztható, de az ellátási lánc valamely pontján mégis kidobásra ítélt élelmiszereket újrahasznosítják. 

Évente mintegy 2 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik Magyarországon, amelyek 62 százaléka a termelés és feldolgozás során jön létre. Ezen szeretnél változtatni. Ez igen nagy feladat, nem gondolod?

Ez így van, az Ételmentő tulajdonképpen egy kísérlet a hulladékmennyiség csökkentésére a közösség erejével. Három hónapja indult el a mozgalom. Gondolj bele, 1,2 millió tonna, emberi fogyasztásra alkalmas, tápanyagban gazdag élelmiszer kerül a kukába esztétikai okokból, vagy a tudás, technológia hiányában. Mi ezeket az élelmiszeripari melléktermékeket kutatjuk fel és készítünk belőlük finom és tápláló úgynevezett „upcycled élelmiszert”. 

Ételmentő mozgalom a pazarlás ellen (via: facebook/etelmento)

Biztonságos ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztása?

Igen, teljes mértékben. Büszke vagyok arra, hogy sörtörkölyből sikerült granolát előállítanunk. Egyre több helyen lehet kapni, már most kétszer annyi viszonteladónk van, mint amire számítottunk a kezdeti időkben. Teljesen biztonságos a fogyasztása, sőt, nagyon egészséges. Rostban gazdag, hozzáadott cukrot nem tartalmaz, és még szénhidrátcsökkentett is. 

Hogyan készül?

A sörtörköly a sörgyártás mellékterméke: az édes cefre leszűrése után visszamaradó gabonaféléket takarja az elnevezés. A sörgyárakban nincs rá szükség, azonban a megfelelő kezekben ez az alapanyag ropogós granolává válhat. A projekt következő lépése a sörtörkölyliszt és a malátatej előállításának kifejlesztése.

Kránicz Dodó illusztrátorral pedig készítettünk egy ételmentő idénynaptárat. Ebben egy-egy évszak szezonális zöldségeinek és gyümölcseinek azon részeit mutatjuk meg, amelyek még simán fogyaszthatóak, annak ellenére, hogy legtöbbször gondolkodás nélkül a kukába dobjuk őket. Banánhéjból isteni ragu, a dinnye héjából pedig szuper savanyúság készülhet.

„Ne dobd ki az ételt!” (a szerző fotója)

Érdemes ehhez hasonló ételmentő receptekkel kísérletezgetni. A honlapunkon megtalálható, egyre bővülő recepttárral mi is inspiráljuk az érdeklődőket. Fontos, hogy már a bevásárlásnál megtervezzük, mennyi alapanyagra lesz szükségünk, hogy ne vigyünk haza felesleget, ami csak megromolna. Gyakran látom azt is, hogy grammról grammra követünk recepteket, amikhez általában ugyanazokat a termékeket vásároljuk meg, majd dobjuk is ki, mert nem használjuk fel őket. Apró odafigyeléssel tényleg sokat tehetünk a pazarlás ellen. Egy magyar háztartás évente legalább ötvenezer forintot tudna megspórolni ilyen módon. Szerintem nem az egészséges és fenntartható élelmiszerek a drágák, hanem azok, amelyek a szemetesünkben landolnak, mert azt hisszük, hogy nem ehetőek: a szépséghibás zöldségektől kezdve, a lejáratközeli termékeken át, az ismereteink hiányában kidobásra ítélt növényi részekig.

2012 óta élsz Berlinben, élelmiszer-futuristaként nyilván sokféle külföldi megoldással is találkozol. Melyeket tartod ezek közül a legfigyelemreméltóbb kezdeményezéseknek?

Nagyon sok jó kezdeményezést látok. Alapvetően szerintem minden a kíváncsisággal kezdődik. A Mekiben pl. a paradicsom alját és tetejét levágják. Szigorú előírás, hogy ezek a részek nem kerülhetnek bele a szendvicsekbe. Hollandiában valaki bedobta az ötletet: „– Miért nem csinálunk belőle ketchupot?” Azóta ketchupot gyártanak belőle. A másik kedvencem egy új, németországi közösségi szupermarket. A közösség tagjai fejenként 100 euró tagsági díjat fizetnek be, amit természetesen visszakapnak, ha kilépnének. Vállalják, hogy havonta három órát dolgoznak itt. Mit kapnak cserébe? Mivel a munkavállalói költségek ilyen módon sokkal alacsonyabbak, olcsóbb élelmiszert. Ők határozzák meg, mi kerüljön a boltok polcaira, például a helyi termelők gazdaságaiból. Tehát pontosan azt kapják, amit szeretnének. Nem vásárolnak feleslegesen, és a pénztárcájukban is több pénz marad. Aztán ott van a brooklyni példa. Egy kávézó mellé kitettek egy közösségi hűtőt, amibe mindenki belepakolhatja, amit amúgy már kidobna. Itt természetesen nem olyasmire gondolok, hogy valaki beleharap egy almába, aztán mint aki jól végezte dolgát, beteszi a hűtőbe. Az emberek felcímkézik a dobozokat és mindenki azt veszi el, amire szüksége van.

Fotó: Ételmentő Facebook

Ez jól hangzik. Magyarországon is megvalósíthatóak ezek az ötletek szerinted?

Én optimista vagyok. A változások mindig az egyéni kezdeményezésekből indulnak. Apró szokások megváltoztatásával is sokat érhetünk el. Azt látom, hogy sokan elzárkóznak az olyan „újdonságoktól”, mint például a céklafasírt, mondván, az „nem étel.” Én arra biztatok mindenkit, hogy csak kóstolja meg. Legfeljebb azt mondja majd, hogy más fűszerekkel talán finomabb lenne, vagy azt, hogy ez neki nagyon nem ízlik. De kíváncsinak lenni jó! Ha így állunk az új dolgokhoz, egy szép napon talán az utcára kitett ételmentő közösségi hűtő is a helyén marad, és hosszú ideig betöltheti hasznos funkcióját.