Náray Tamás: A Trilógia ízei

Rohanó életünkben igencsak hiánycikké vált a „mélyolvasás” képessége, amikor egy regény igazán képes beszippantani, hogy lelassuljunk, és minden érzékszervünkkel jelen legyünk a könyv fantáziavilágában. Egy írónak persze vannak eszközei ahhoz, hogy ez a varázslat megtörténjen, és karakterei „életre keljenek”. Ehhez meg kell határoznia a szereplők mélyen gyökerező motivációit, céljait, mozgatórugóit.

Nem szabad elárulnia túl sokat a karakterekről, inkább a történet olvasása közben, apránként adagolja az információkat. Létre kell hoznia egy konfliktust, amely hatással lesz a karaktere döntéseire, és amely feszültséget kelt, előmozdítja a történetet. Háttértörténetet kell adnia a szereplőknek, még akkor is, ha ezek nem jelennek meg aztán a lapokon, el kell képzelnie, hogy néznek ki, és sokszor valódi emberek személyiségjegyeit kell használnia a szereplők felépítésére. Arra is érdemes ügyelnie, hogy a regényben különböző típusú karakterek is megjelenjenek, akik megvilágítják a főszereplő tulajdonságait, erősségeit vagy hibáit. Így válnak számára is élővé, dinamikussá a szereplők, és így lesz számunkra is élvezetes egy regény.

Náray Tamás is így gondolkodhat regényei szereplőiről, hiszen legújabb receptkönyvében, A trilógiai ízei – Zarah Winter kedvenc süteményreceptjeiben az írja, felvillanyozta az elképzelés, hogy közreadja a Winter család süteményreceptjeit, de az még annál is jobban, hogy megint találkozhat a szereplőivel. „Egy évig készítettem elő a temérdek szálon futó, szövevényes cselekményt, és jegyzeteltem az izgalmas, sokrétű karaktereket, hiszen közel ötven főszereplőről és több mint kétszáz szereplőről van szó, végül majdnem három éven át írtam a köteteket. Nem csoda, hogy szinte a családommá lettek. Átéltem velük a megrázó és szárnyaló történeteiket, éltem velük a mindennapjaikat, a felkavaró történelmi eseményektől a siker mámoráig, a hálószobától az étkezőasztalig.”

Náray Tamás a könyvbemutatón (Fotó: BOOOK Kiadó)

Náray azonban most továbbment a szereplők elképzelésénél, történetük papírra vetésénél, és elkészítette azokat a desszerteket is, amelyeket a Zarah-trilógia (Zarah, Zarah öröksége, Zarah álma) szereplői ehettek. A regényben számos édesség felsorakozik attól függően, hogy a hősök éppen Németországban, Olaszországban, Angliában vagy Izraelben éltek „Élvezettel vetettem bele magam a fejezetekbe, és kutattam, kreáltam azokat a süteményeket, krémeket, az adott tájra jellemző recepteket, amelyekről úgy véltem, hogy ők is boldogan megették volna. Kihívást jelentett a folyamat, hiszen nem csupán egyes országok karakterének, hanem a közel száz évet felívelő regényfolyamnak megfelelően, korhűen is igyekeztem a receptúrákat megírni, ráadásul arra is figyeltem, hogy Magyarországon is minden elkészíthető legyen” – írta az alkotó folyamatról Náray Tamás.

Az „ehető” regények

Náray Tamás nevét kevés embernek kell bemutatni hazánkban. A neves divattervező nemcsak a szalonokban és a divatbemutatókon bukkan fel, hanem egy ideje a konyhákban is. Náray Tamás elárulta az nlc-n futó Krizsó Szilviával közös, Köztünk szólva című podcastjében, hogy a divatszakma mellett a sütés is egy olyan hobbija, amiben igencsak profin mozog az írás mellett. Sokoldalú és nagyívű életpályájának jelentős részét képezik gasztronómiai kötetei is, melyből eddig három mű született meg, a BOOOK Kiadó gondozásában. A gasztronómiai trilógia első darabja Az utolsó reggeli Párizsban- Kedvenc francia süteményreceptjeim, amely a hamisítatlan francia sütemények világába kalauzol. Az időrendi sorban a Viva Espana!- Kedvenc spanyol süteményreceptjeim követi, mely elnyerte a világ legrangosabb gasztronómiai könyvszemléjének, az International Gourmand Awards-nak a különdíját.
A legfrissebb, idén megjelent receptes könyv pedig A trilógia ízei- Zarah Winter kedvenc süteményreceptjei címet kapta.

A divattervező tehát nem először kelti életre regénye finomságait, és a konyhában – akárcsak a divatszakmában – otthonosan mozog, elég csak belelapoznunk szakácskönyveibe. Az utolsó reggel Párizsban című fejlődés- és családregény folytatásaként érkezett szakácskönyvben mintegy ötven (pék)sütemény receptjét leshetjük el tőle négy évszakra bontva a mandulakrémes croissant-tól, a Saint-Tropez-tortán, a bretagne-i vajas kekszen és a lyoni máktortán át egészen a francia fánkig.

Fotó: Kaszás Gergely/BOOOK Kiadó

Náray Tamás évekig élt a francia fővárosban, így bőven volt alkalma elmerülni a habos, édes és különleges desszertek világában. A francia gasztronómia híres arról, hogy süteményeit azonnal megkedveli az, aki megkóstolja és ez igaz azokra a receptekre is, amiket a szerző válogatott ki az Utolsó reggeli Párizsban kötethez. A nyári francia almás pitétől a nagyon csokis Bourbon-torta receptje mellett megismerhetjük Náray Tamás magyar kedvenceit is, hiszen három tradicionális magyar desszert is helyet kapott a szakácskönyvben. A csodaszép fotók és receptek mellett Náray Tamás személyes történeteket is mesél arról, hogy melyik sütemény és desszert receptje hogyan került a birtokába, vagy éppen milyen történet kapcsolódik az adott édességhez. A különböző recepteket között Náray Tamás Az utolsó reggel Párizsban című önéletrajzi ihletésű könyvéből is olvashatunk odaillő részleteket, így közelebb kerül hozzánk a könyv szerzője, és persze Franciaország és Párizs.

A nemrég megjelent Zarah Winter kedvenc süteményreceptjeire szintén igaz, hogy még azoknak is megjön a kedve elkészíteni a finomságokat, akik – mint például én – nem igazán forognak otthonosan a süteménykészítés világában. Bár kezdetnek a szombati kalács jeruzsálemi fonás technikája vagy az epres habcsók elkészítése talán kicsit nagy kihívás, a divattervező festményeivel is illusztrált könyvben találhatóak könnyebben is megvalósítható sütemények, mint például az arab keksz, az angol gyömbérpuding vagy a meggyes-mákos pite –  a nehézségi fokozatokat külön jelöli a szerző. Akárcsak Az utolsó reggeli Párizsban című receptkönyv, A Trilógiai ízei is tartalmazza azokat a regényrészleteket, amelyek a recepteket inspirálták. A cikk végén is szereplő cseresznyés pite ihletője például Adele Winter, aki „sudár alakjával, lágy mozdulataival, visszahúzódó eleganciájával és egész megjelenésével leginkább egy fenséges vadra emlékeztetett, amely a király mesebeli erdejében hajnalonként csak egy pillanatra tűnik fel a párás horizonton.”

Náray Tamás a könyvbemutatón (Fotó: BOOOK Kiadó)

Az írás öngyógyítás

Náray Tamás, aki évtizedeken keresztül a hazai divatszakmai meghatározó alakja volt és híres arról, hogy mindig kimondja, amit gondol, többször beszélt már róla, hogy pszichiátere tanácsára kezdett könyvet írni. Bár munkáival világhírnévre tett szert, azonban egy ponton túl úgy érezte, nincs tovább. Egy huszárvágással búcsút intett a divatszakmának, és külföldre vette az irányt. Erről így nyilatkozott korábban: „Épp az új kollekcióm bemutatójára készültünk. Ez mindig egy óriási adrenalin löket, ott állok a takarásban a modellekkel, kérem az első zenét, teljes izgalomban van minden és mindenki. Ilyenkor a pulzusom 200, felfokozott állapotban vagyok. Akkor azonban nem éreztem semmit. Akkor jöttem rá, hogy ennek a dolognak egyszer és mindenkorra vége” – árulta el Náray Tamás, aki Barcelona vonzáskörzetébe telepedett le és elképesztő sikereket ér el festményeivel, valamint regényeivel. Bár az előbbihez mindig is megvolt az affinitása, utóbbit egyfajta öngyógyításként kezdte el űzni. „Volt egy nehéz időszakom, amikor külső segítséget kellett igénybe vennem, nem bírtam elviselni a körülöttem lévő mérgező légkört. Egy terápián általában vissza szoktak menni a születésig, végigveszik a történéseket és leíratják azokat. Volt egy írásbeli készségem, de ezeket nem tudtam leírni. Nem írtam, húztam-halasztottam, nem írtam le, majd mondtam a terapeutának, hogy értse meg, hogy én ezt nem tudom leírni. Eleve mit írjak, hogy születtem, éltem-haltam, dolgoztam? Ekkor nagyon ideges lett a terapeutám – aki egyébként egy imádnivaló nő – és azt mondta, hogy: ’Az ég áldja meg, írja úgy, mint egy regényt! Hát csak olvasott már egy regényt az életében, nem?!’. Így kezdtem el írni, amiből Az utolsó reggel Párizsban lett, igaz később lett ez a címe, de így indult az egész” – emlékezett vissza írói szárnypróbálgatására.

Adele Winter cseresznyéspitéje (Fotó: Kaszás Gergely/BOOOK Kiadó)

Ha Náray számára a regényírás a gyógyulásról, feldolgozásról szól elsősorban, akkor a receptkönyvek egyértelműen az élet élvezetéről, az örömökről. Még ha nem is adjuk a fejünket arra, hogy végigsüssük és kóstoljuk a finomságokat, Kaszás Gergely igényes ételfotóinak és László Ágnes foodstylistnak köszönhetően pusztán a könyv végiglapozása is felér egy ínycsiklandozó gasztronómiai élménnyel.