Évente csupán egyetlen adag édesvízi hal elfogyasztása felérhet azzal, mintha egy hónapon keresztül mérgező perfluoralkil anyaggal, más néven PFAS-szal szennyeződött ivóvizet fogyasztanánk, írja a New York Post az Environmental Research című szaklapban közzétett tanulmány alapján.
„Az édesvízi halakat fogyasztó emberek, különösen azok, akik rendszeresen halat fognak és esznek, ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a PFAS-ok riasztó mennyisége kerül be a szervezetükbe” – mondta Dr. David Andrews, a tanulmány vezetője a South West News Services számára.
Mi az a PFAS?
A perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok (PFAS-ok) az ember által előállított vegyi anyagok széles körben használt csoportja, amely több mint 4700 vegyi anyagot fed le, melyek idővel felgyülemlenek az emberi szervezetben és a környezetben, a legrosszabb tulajdonságuk ugyanis az, hogy nem bomlanak le.
A PFAS-ok közül néhányat már betiltottak vagy szigorúan korlátoztak, ám a többi még mindig rengeteg termékben megtalálható: a tűzoltó habtól kezdve olyan, mindennapi használati tárgyak is tartalmazzák ezeket a vegyületeket, mint a nem tapadó, teflonos edények vagy az esőálló ruházatok.
(via)
A tudósok több mint 500, az Egyesült Államokban gyűjtött halfilé-mintából származó adatokat elemeztek két év alatt, 2013 és 2015 között. A kutatók a tavakban és folyókban kifogott halakban felfedezték az úgynevezett örök vegyi anyagok magas szintjét. Az édesvízi halakban legnagyobb koncentrációban talált örök vegyi anyag a PFOS, azaz a szulfonsav volt.
Fotó: Getty Images
Már hetven éve nyelik a mikroműanyagot
A halak már az 1950-es évek óta nyelik a mikroműanyagokat, ezek koncentrációja pedig folyamatosan növekedett az elmúlt évtizedek alatt. Tim Hoellein, a chicagói Loyola Egyetem tudósa 2021-ben az Ecological Applications című tudományos lapban jelentetett meg erről egy kutatást, miszerint a Field múzeum gyűjteményében lévő, az 1900-as évek óta rendszeresen begyűjtött és alkoholos üvegben tárolt édesvízi halakat vizsgálták mikroműanyag után kutatva.
Szomorú eredményekre jutottak: a kutatás szerint az évszázad közepe előtt nem voltak még mikroműanyagok a halak emésztőszerveiben, az 1950-es évektől, a műanyagtermelés beindulásával azonban egyre nagyobb mennyiségben jelentek meg.
„Mikroműanyag származhat nagyobb, széttöredezett tárgyakból, de gyakran a ruhákból erednek. Valahányszor kimosod a harisnyádat vagy egy poliészter pólót, apró szálak szakadnak le és kerülnek bele a vizekbe” – mondta Loren Hou, a Loyola Egyetem munkatársa.
Egy másik kutatásban az ausztrál James Cook Egyetem, valamint más neves intézmények ökológusai fiatal farokfoltos korallsügéreket (Pomacentrus amboinensis) vizsgáltak. A kifogott és ideiglenes fogságban tartott halakat sós garnélával és mikroműanyaggal etették – meglepő, de állítólag szívesen elfalatozták az utóbbit. A tanulmány megállapította, hogy azok a halcsoportok, amelyek mikroműanyagot ettek, aktívabb, merészebb és kockázatvállalóbb viselkedést mutattak később, aminek az lett az eredménye, hogy a szabadon engedésüktől számítva 72 órán belül a ragadozók prédájává váltak.
Fotó: Getty Images
A „bátorságuknak” az volt a szomorú oka, hogy miután a halak elfogyasztották a mikroműanyagokat, teltségérzetük lett, ám mégsem jutottak hozzá a számukra szükséges tápanyagokhoz.
Nemcsak a halak, mi is tele vagyunk mikroműanyagokkal
Sajnos a mikroműanyag szinte mindenki véréből kimutatható, a tudósok szerint a műanyagszennyezés ma már az egész bolygón jelen van, így az ember is elkerülhetetlenül ki van neki téve. Egy kutatás során 11 páciens tüdejében találtak mikroszemcséket, amelyek közül a leggyakoribb a csomagolóanyagokban lévő polipropilén, valamint a palackgyártáshoz használt PET volt. Két korábbi tanulmány boncoláskor talált tüdőszövetben hasonlóan magas koncentrációjú mikroműanyagot. Azt már tudtuk, hogy az emberek belélegzik, az étellel és a vízzel lenyelik az apró szemcséket. Ismeretes az is, hogy megbetegszenek azok a munkások, akik nagy mennyiségű műanyagszennyezésnek vannak kitéve.
Az új kutatások pedig azt mutatják, hogy már az egészen apró gyermekek sincsenek védve tőle: a The Guardian októberben arról számolt be, hogy egyetemi kutatók 34 egészséges anyától vettek anyatejmintákat, mindössze egy héttel szülés után. Az Olaszországban végzett vizsgálat során a mintául szolgáló anyatejek 75 százalékában mutattak ki mikroműanyag-részecskéket.
Ma már azt is tudjuk, hogy olyan egészségügyi problémákhoz vezethetnek, mint például a tüdőkárosodás, pajzsmirigy-megbetegedés, túlsúly, termékenységi problémák és a rák.
Az ivóvízben lévő PFAS-ok alacsony dózisát összefüggésbe hozták többek között
- az immunrendszer gyengülésével, beleértve a vakcinák hatékonyságának csökkenését,
- bizonyos rákos megbetegedések fokozott kockázatával,
- a koleszterinszint emelkedésével,
- reprodukciós problémákkal,
- a korai vetéléssel.
A tudósok szerint a PFAS-szennyezettség csökkentése érdekében főleg a vegyszereket előállító iparágak szereplőire hárul a feladat. Amit te tehetsz, hogy ellátogatsz erre a weboldalra, ahol képbe kerülhetsz, milyen termékekben használnak PFAS-t, mely anyagok tartoznak ebbe a csoportba, azoknak milyen veszélyes tulajdonságaik vannak.
Kiemelt kép: Getty Images
