nlc.hu
Gasztro
Egy új tanulmány szerint az édesvízi halak tele vannak örök vegyi anyagokkal

Egy új tanulmány szerint édesvízi halat enni olyan, mint mikroműanyagot kanalazni

Egy új tanulmány szerint egyetlen adag édesvízi hal – például pisztráng vagy ponty – elfogyasztásával mérgező kémiai vegyületek is bejutnak a szervezetünkbe.

Évente csupán egyetlen adag édesvízi hal elfogyasztása felérhet azzal, mintha egy hónapon keresztül mérgező perfluoralkil anyaggal, más néven PFAS-szal szennyeződött ivóvizet fogyasztanánk, írja a New York Post az Environmental Research című szaklapban közzétett tanulmány alapján. 

„Az édesvízi halakat fogyasztó emberek, különösen azok, akik rendszeresen halat fognak és esznek, ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a PFAS-ok riasztó mennyisége kerül be a szervezetükbe” – mondta Dr. David Andrews, a tanulmány vezetője a South West News Services számára.

Mi az a PFAS?

A perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok (PFAS-ok) az ember által előállított vegyi anyagok széles körben használt csoportja, amely több mint 4700 vegyi anyagot fed le, melyek idővel felgyülemlenek az emberi szervezetben és a környezetben, a legrosszabb tulajdonságuk ugyanis az, hogy nem bomlanak le.

A PFAS-ok közül néhányat már betiltottak vagy szigorúan korlátoztak, ám a többi még mindig rengeteg termékben megtalálható: a tűzoltó habtól kezdve olyan, mindennapi használati tárgyak is tartalmazzák ezeket a vegyületeket, mint a nem tapadó, teflonos edények vagy az esőálló ruházatok. 

(via)

A tudósok több mint 500, az Egyesült Államokban gyűjtött halfilé-mintából származó adatokat elemeztek két év alatt, 2013 és 2015 között. A kutatók a tavakban és folyókban kifogott halakban felfedezték az úgynevezett örök vegyi anyagok magas szintjét. Az édesvízi halakban legnagyobb koncentrációban talált örök vegyi anyag a PFOS, azaz a szulfonsav volt.

Hal és műanyag egy tányéron

Fotó: Getty Images

Már hetven éve nyelik a mikroműanyagot

A halak már az 1950-es évek óta nyelik a mikroműanyagokat, ezek koncentrációja pedig folyamatosan növekedett az elmúlt évtizedek alatt. Tim Hoellein, a chicagói Loyola Egyetem tudósa 2021-ben az Ecological Applications című tudományos lapban jelentetett meg erről egy kutatást, miszerint a Field múzeum gyűjteményében lévő, az 1900-as évek óta rendszeresen begyűjtött és alkoholos üvegben tárolt édesvízi halakat vizsgálták mikroműanyag után kutatva.

Szomorú eredményekre jutottak: a kutatás szerint az évszázad közepe előtt nem voltak még mikroműanyagok a halak emésztőszerveiben, az 1950-es évektől, a műanyagtermelés beindulásával azonban egyre nagyobb mennyiségben jelentek meg.

„Mikroműanyag származhat nagyobb, széttöredezett tárgyakból, de gyakran a ruhákból erednek. Valahányszor kimosod a harisnyádat vagy egy poliészter pólót, apró szálak szakadnak le és kerülnek bele a vizekbe” – mondta Loren Hou, a Loyola Egyetem munkatársa.

Egy másik kutatásban az ausztrál James Cook Egyetem, valamint más neves intézmények ökológusai fiatal farokfoltos korallsügéreket (Pomacentrus amboinensis) vizsgáltak. A kifogott és ideiglenes fogságban tartott halakat sós garnélával és mikroműanyaggal etették – meglepő, de állítólag szívesen elfalatozták az utóbbit. A tanulmány megállapította, hogy azok a halcsoportok, amelyek mikroműanyagot ettek, aktívabb, merészebb és kockázatvállalóbb viselkedést mutattak később, aminek az lett az eredménye, hogy a szabadon engedésüktől számítva 72 órán belül a ragadozók prédájává váltak.

műanyag

Fotó: Getty Images

A „bátorságuknak” az volt a szomorú oka, hogy miután a halak elfogyasztották a mikroműanyagokat, teltségérzetük lett, ám mégsem jutottak hozzá a számukra szükséges tápanyagokhoz. 

 

Nemcsak a halak, mi is tele vagyunk mikroműanyagokkal

Sajnos a mikroműanyag szinte mindenki véréből kimutatható, a tudósok szerint a műanyagszennyezés ma már az egész bolygón jelen van, így az ember is elkerülhetetlenül ki van neki téve. Egy kutatás során 11 páciens tüdejében találtak mikroszemcséket, amelyek közül a leggyakoribb a csomagolóanyagokban lévő polipropilén, valamint a palackgyártáshoz használt PET volt. Két korábbi tanulmány boncoláskor talált tüdőszövetben hasonlóan magas koncentrációjú mikroműanyagot. Azt már tudtuk, hogy az emberek belélegzik, az étellel és a vízzel lenyelik az apró szemcséket. Ismeretes az is, hogy megbetegszenek azok a munkások, akik nagy mennyiségű műanyagszennyezésnek vannak kitéve.

Az új kutatások pedig azt mutatják, hogy már az egészen apró gyermekek sincsenek védve tőle: a The Guardian októberben arról számolt be, hogy egyetemi kutatók 34 egészséges anyától vettek anyatejmintákat, mindössze egy héttel szülés után. Az Olaszországban végzett vizsgálat során a mintául szolgáló anyatejek 75 százalékában mutattak ki mikroműanyag-részecskéket. 

Ma már azt is tudjuk, hogy olyan egészségügyi problémákhoz vezethetnek, mint például a tüdőkárosodás, pajzsmirigy-megbetegedés, túlsúly, termékenységi problémák és a rák. 

 

Az ivóvízben lévő PFAS-ok alacsony dózisát összefüggésbe hozták többek között

  • az immunrendszer gyengülésével, beleértve a vakcinák hatékonyságának csökkenését,
  • bizonyos rákos megbetegedések fokozott kockázatával,
  • a koleszterinszint emelkedésével,
  • reprodukciós problémákkal,
  • a korai vetéléssel.

A tudósok szerint a PFAS-szennyezettség csökkentése érdekében főleg a vegyszereket előállító iparágak szereplőire hárul a feladat. Amit te tehetsz, hogy ellátogatsz erre a weboldalra, ahol képbe kerülhetsz, milyen termékekben használnak PFAS-t, mely anyagok tartoznak ebbe a csoportba, azoknak milyen veszélyes tulajdonságaik vannak.

(via, via és via)

Kiemelt kép: Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top