„Csak összeütök egy tükörtojást.” Ismerős mondat, nem igaz? A tükörtojás nem véletlenül sztár, csak pár perc, és friss, meleg étel kerülhet az asztalunkra. Még csak felverni sem kell, mint az omlettet vagy a rántottát.
Tükörtojás és tükörtojás között is van azonban különbség. Ha nem friss a tojásunk, opálos-zavaros lesz a tükörtojás is belőle, de leggyakrabban mi magunk vétünk hibát a sütés során.
Típushibák
Valószínűleg mindannyian elkövettük már tükörtojás-sütéskor ugyanazt a néhány hibát. Ha nem szeretnénk túlsütni, sokszor előbb húzzuk le a tűzről, és a sárgája körül nyersen, remegősen marad a fehérje.
Ez egészségügyi kockázatot nem rejt magában, a friss tojás fehérjéje nyersen is fogyasztható. Inkább csak nem túl gusztusos, és gyakran a tányéron is marad a nyers rész.
Szállodai reggelik alkalmával vagy csak álmos reggeleken otthon gyakran így kerül tányérra a tükörtojás.
Túlsütve, égett széllel, gumis fehérjével, megkeményedett sárgájával.
Az élvezeti értéke így minimális, ez nem vitás. Érdemes több percet adni a sütésnek, és közepes lángon átsütni a fehérjét, krémesen hagyni a sárgáját, és nem odakapatni az alját és a széleit.
A tökéletes tükörtojás filléres trükkje
A fentebb leírt ideális állag eléréséhez létezik még egy apró trükk, ez pedig nem más, mint egy kis víz hozzáadása. Miután a felforrósított serpenyőben a forró olajra kerül a nyers tojás, öntsünk mellé egy kicsi vizet. Ne úsztassuk el a tojást, de ne is csak pár csepp víz legyen.
Ezután röviden fedjük le a serpenyőt fedővel, és úgy süssük tovább, így visszacsapódik a gőz a tojásra. Ha így hagyjuk végig, akkor a tojássárgáját is be fogja fedni egy fehér réteg – így is finom.
De még szebb és még finomabb, ha csak a vízgőznek köszönhetően átsült, de puha marad a fehérje és lágyan folyós a sárgája.
Jó étvágyat!