A nyár fröccs nélkül hasonlóan szomorú, mint napsütés és vízpart nélkül. Bár közel 200 éve az italkultúránk része, a kellemesen savanykás, üdítően buborékos ital napjainkban valódi reneszánszát éli. Míg egy-két évtizeddel ezelőtt picit öreges, nosztalgikus választásnak számított, jó pár éve újra divatos, a nyári teraszos helyek és fesztiválok egyik kedvence.
Sokan választják egy pohár bor helyett a fröccsöt, mert könnyedebb és a szódának köszönhetően egyben hidratál is. Ha megmerítkezünk azonban a fröccskultúrában, láthatjuk, hogy jócskán a bor felé is billenhet az arány: a híres-hírhedt kőműves fröccsben 25 deci, azaz 2 és fél liter (!) borhoz öntenek mindössze 5 deci szódát.
A történet szerint egy reformkorbeli szüreti iszogatáshoz kapcsolódik a fröccs megszületése: 1842. októberében Fáy András író, politikus, mozgalmár fóti birtokán vendégelte meg néhány barátját. A szüreti társaságban volt a valaha élt egyik legnagyobb magyar költőnk (kérdés a kvízünkben!) és Jedlik Ányos feltaláló-zseni is, akinek a szódavíz magyarországi gyártásának bevezetése is köszönhető.
Az évszázadok alatt több nagy íróhoz, költőhöz köthetők fröccsök, amelyek elnevezései is sokat mesélnek a magyar néplélekről. Gondoljunk csak a Puskás-fröccs, a házmester, az alpolgármester, a postásfröccs vagy a maflás nevekre, amelyek mind különböző fröccsöket takarnak. Az igazán extrák ezek közül szakítanak a bor-szóda párossal, lesz szó róla a kvízkérdések között is.
2013 óta már a Magyar Értéktár is jegyzi a fröccsöt: a bajai halászlével, a debreceni páros kolbásszal és az alföldi kamillavirágzattal együtt vették fel a hungarikumok listájára.