Nyaralóhelyek becsapós étkezdéi: így ismerd fel a korrekt vendéglátókat!

Mióta az eszünket tudjuk, a nyaralóhelyek árazásai meghaladják az ingerküszöbünket. Érdekes visszanézni évtizedekkel ezelőtti felvételeket, már az előző rendszerben is drágállták az emberek az üdülőhelyek árait, hiába vesztegették 2 forintért a lángost.

Az utóbbi évek követhetetlen drágulása komoly nyomot hagy a nyaralóhelyeken is. Míg korábban egy strandbüfében hosszabb matekozás nélkül beállt az ember a sorba, ma már egy egyszerű lángosozást is megérez az ember. Érthető, ha azt már többször átgondolja az ember, hogy beüljön-e a vízparti étkezdébe, a kockás abroszos kisvendéglőbe, az útmenti csárdába vagy a menő, újhullámos bisztróba.

Ebben szeretnénk most segíteni: ha már otthagyunk egy vendéglátóhelyen sok ezer forintot, valóban elégedetten távozzunk. 7 szempont következik, amit vegyünk figyelembe, hogy ne bosszankodva távozzunk egy helyről.

Strandbüfé 1×1

Keressük a valódi büfékínálatot! Ha ez lángos, hekk és palacsinta, akkor maradjunk a klasszikusoknál. Sok helyen kínálnak sorbanállós, papírtálcás büfékben mindenféle meleg ételt a bolognai spagettitől a pizzáig. Legyünk biztosak benne, hogy nem rejtőzik egy jó olasz szakács a bódéban, és nagy eséllyel csak gyári készételek felmelegítésével dolgoznak.

Pizzát és olasz tésztát kínálnak mindenfelé, de hacsak nem látunk mellette pizzakemencét, inkább keressük fel a legközelebbi olasz trattoriát. Ne költsünk el ezreket a kisütött mirelit pizzára és mikróban melegített szószos „olasz tésztákra”.

Intő jelek:

A mikrohullámú sütők folyamatos csilingelése nem jó jel. A sercegő olaj és a frissen sült ételeket kurjantó munkatársak hangja annál inkább.

Figyelem! Az újhullámos strandbüfék között felbukkannak igazán igényes helyek is, ahol nem a megszokott strandételeket kínálják, de korrekten főznek. Ezek a helyek könnyen felismerhetők a továbbiakban leírt szempontok alapján.

Fotó: Nosalty Ételfotó

Utcai vendégcsalogatók

Nem az igényes helyeket jelzi, ha a nyüzsgő parti sétányon csinos hoszteszlányok vagy behízelkedő modorú srácok szólítgatják le a járókelőket, hogy hová térjenek be enni.

Intő jelek:

A lepukkant külső, az avítt berendezés. A vendéglátóhelyek megjelenésének, a hangulatos berendezésnek és a vendégek online értékeléseinek előbb higgyünk, mint a becsábított vendégek után fejpénzt kapó hosztoknak és hoszteszeknek.

A nagy kérdés: fényképes étlapok a portán

Az étkezdék között sétálva egymás után pillantjuk meg a jól látható helyre kitett műanyag borítású, lapozható étlapokat. Nos, jobbára biztosak lehetünk benne, hogy a minőségi szolgáltatók nem élnek ezzel az marketingeszközzel, de a nyaralóhelyeken mégis van létjogosultsága ezeknek az étlapoknak is.

Intő jelek:

Ha az kirakott étlap elnyűtt, régi, a nap már kiszívta belőle a színeket, és csak az árak vannak rajta időről időre átcímkézve, joggal gyanakodhatunk, hogy a konyha sem lesz igényesebb, mint a porta.

Figyelem! Bármennyire is retró, a fényképes étlapok egy üdülőhelyen nem kizárólag a gagyi helyeket jelzik. Segíthetik a külföldi vendégek számára az étlap értelmezését.

Fényképes étlap és vendégcsalogató = no go (Képünk illusztráció – Fotó: Joe Raedle/Getty Images)

Leszámolás a hosszú étlapokkal

Sokakban mind a mai napig él a közhiedelem, hogy a hosszú étlap az ideális. Ez egy alapvető tévedés. A kisregényszerű, sokoldalas étlap a biztos jele annak, hogy mélyhűtött ételekkel és ipari komfortmegoldásokkal dolgozó étteremben járunk.

A modern, úgynevezett őszinte konyhát vivő éttermekben nem véletlenül feszesre szabott az étlap: limitált számú ételt tud a konyha valóban helyben, frissen elkészíteni.

Intő jelek:

Ha egy étkezdében, vendéglőben egy kész világ körüli utazás az étlap, gyanakodhatunk, hogy a séf egy személyben nem a magyar és a világkonyha nagymestere, és az ételek is jobb esetben közepesek lesznek. Ha egy helynek van saját stílusa, abban tud kiemelkedőt alkotni.

Figyelem! Vannak kivételek. Indokolt lehet a sok oldalas étlap, ha egy nagy befogadóképességű és nagy forgalmat bonyolító helyen járunk, például egy csárdában vagy nagy kerthelyiséges vendéglőben. A legendás budapesti étterem, a Rosenstein Vendéglő étlapja is hosszú, mégis remek konyhát visznek.

Kis szemfülességgel kiszűrheted a tucathelyeket

Nem olyan nagy elvárás a vendég részéről, ha egy nyaralás alkalmával szeretne egy jó halászlevet, gulyást vagy lecsót enni. Maradva a halászleves példánál: hacsak nem szeretnénk egy üzemben előállított, majd hosszú szavatossági idővel árusított, sűrítményből felfőzött „halászlevet” enni, érdemes odafigyelni az apró, árulkodó jelekre. Sajnos így sem garantált, hogy ki tudjuk szűrni, melyik étkezdében árulnak olyan ételt, ami gyárban készült, és helyben csak egy kicsit felfűszerezik, feljavítják.

Fotó: Getty Images

Intő jelek:

Sokat elárul a vendéglátók viselkedése is. Ha teljesen érdektelenek, nem tudnak alapvető kérdésekre sem válaszolni az ételek elkészítését illetően, valószínűleg nem a leghitelesebb konyhát képviselő vendéglátóhelyen jársz.

Ne augusztusban kérd az epreset!

Az elmúlt évtized komoly törekvése a Balatonon, hogy helyi és szezonális ízeket kóstolhassanak a vendégek. A problémák már ott kezdődnek, hogy nem balatoni halat eszünk a Balatonon, továbbá összességében véve még mindig kevés vendéglátóhelyen törekednek arra, hogy a környékbeli termelőkkel alakítsanak ki beszállítói hálózatot. Ez a folyamat azonban már elindult, és egyre több helyen főznek a szezon és a környék finomságaiból.

A vendég sajnos ki van szolgáltatva az éttermek állításainak, ha azok minőségi, válogatott alapanyagokra hivatkoznak. Nem mehetünk be ellenőrizni a hűtők tartalmát, de némi szemfülességgel láthatjuk, hol zajlik valódi főzés, friss alapanyagokból.

Intő jelek:

Ha nagy betűkkel ki van írva egy hangzatos hívószó, mint például angus marha, nézzünk körül jól (a Balaton környékén több remek angusmarhafarm működik). Ha minden más jel arra mutat, hogy a legolcsóbb alapanyagokból, kész- vagy félkész termékekből dolgozik a konyha, joggal gyaníthatjuk, hogy nem egy divatos, jól hangzó húsfélével tesznek csak kivételt, hanem át akarnak verni.

Hekk és sültkrumpli (Fotó: Getty Images)

A Google a barátod

Ez esetben valóban a barátod. Nagyon sokat segítenek közösségi értékelő felületek. Az elmúlt években több platform népszerű lett, aztán újak jöttek. Körülbelül tíz éve a Foursquare-t és a Tripadvisort nézték az éttermi és szállóvendégek, aztán a Facebook-értékeléseket. Manapság a Google vette át ezt a szerepet, automatikusan nézzük a pontszámokat és a feltöltött fotókat, valamint a vendégek által megosztott véleményeket.

Figyelem! Persze okosan olvassuk ezeket is. Mindig van olyan vendég, akinek rossz napja volt, vagy a legjobb sem elég jó neki (esetleg nem tudja, hogy az adott éttermi műfajban, árfekvésben mi elvárható). És persze a vendéglátóknak is lehet rossz napja.