Nagyon fontos tisztáznunk: a szénhidrátok nem az ellenségeink! Természetesen a szénhidrátok túladagolása problémákat okozhat, de a szervezetet megfosztani kedvenc energiaforrásától teljesen értelmetlen dolog. A szénhidrátok energiát szolgáltatnak, és mindannyiunknak szükségünk van energiára a működéshez, a boldoguláshoz, a munkához, az edzéshez. Egyszerűen: a túléléshez is!
A szénhidrátok elengedhetetlenek (ugyanakkor ellenállhatatlanok is)!
Minden szénhidrát lebontásakor glükóz képződik. A glükóz a szervezet minden funkciójához szükséges alapvető üzemanyag. A glükózt a vér szállítja, és a sejtekbe kerül, hogy energiává alakítsák át. A hasnyálmirigy által termelt inzulin fontos feladatot tölt be, mivel szabályozza a glükóz felvételét a sejtekbe.
Felsorolunk három érvet, hogy miért nem érdemes elvágni magunk a szénhidráttól, és miért olyan fontos realizálnunk, hogy a szénhidrátok nem az ellenségeink.
1. Energia
Minden bevitt szénhidrát glükózzá (cukorrá) alakul. A glükózt a testünk minden egyes sejtje energiaként használja fel. A szénhidrátok általában 4 kalóriát biztosítanak minden egyes bevitt grammonként. Mivel a szénhidrátok könnyen lebomlanak, ez lesz a szervezetünk által preferált energiaforrás.
A szénhidrátok gyorsabban haladnak át az emésztőrendszeren, mint a fehérjék és a zsírok. A fehérjék gyorsabban emésztődnek, mint a zsírok.
A szénhidrátok a szervezet elsődleges energiaforrásai
2. Glikogén
A glikogén a glükóz tárolási formája a szervezetünkben. Ezt a májban és az izomsejtekben tároljuk, és a tárolható mennyiség korlátozott. Ez a májban és az izomsejtekben tárolódik, és a tárolható mennyiség korlátozott. A glikogén tartaléknak tekinthető, amikor glükózra van szükség, de az nem áll rendelkezésre. Erre remek példa az intenzív edzés, mivel a szervezet a glikogént glükózzá alakítja, hogy elegendő energiája legyen az izomösszehúzódásokhoz.
Szükségünk van annyi szénhidrátra, hogy szervezetünk energiát kapjon és megfelelően működjön. Azonban túlzásba sem kell vinnünk a szénhidrátbevitelt, mivel a felesleg testzsírként raktározódik el későbbi felhasználásra. Ennek eredménye a köznyelvben elhíresült „úszógumi-jelenség”.
3. Megtartás, helyteállítás, újjáépítés
Intenzív edzés után létfontosságú a glikogénraktárak feltöltése, hogy ne csak megtartsuk, amink van, hanem az izomszövetek regenerálódjanak és újjáépüljenek. Ahhoz, hogy testünk megtartsa, újjáépítse és helyreállítsa a szervezetünk, biztosítanunk kell számára a szükséges üzemanyagot.
Fontos az elegendő szénhidrát, viszont meg kell állnunk, mielőtt túlzásba vinnénk
Ha nem tápláljuk testünk szénhidráttal, akkor a szervezet ezt úgy kompenzálja, hogy más területekről „lopja el” a tápanyagokat, hogy glükózt (a szükséges energiát) hozzon létre. Ez olyan, mintha fűrészáru nélkül próbálnánk rönkházat építeni. Minden a helyén van, a többi építőelem ott van és készen áll, de nincs miből építkezni.
Tehát ahelyett, hogy elvesztegetnénk a napot, és hazaküldenénk az építőket, egy másik területről szerzünk fát, hogy elkezdhessük az építkezést. Alapvetően, ha nincs elég glikogén/glükóz jelen, a szervezet fehérjét lop a keményen megdolgozott izomszövetünkből, lebontva azt, hogy megszerezze az aminosavakat. Ezt a folyamatot glükoneogenzisnek nevezzük.
Lebutítva, a glükoneogenezis az, amikor a szervezetünk más forrásokat, például az izomszövetedből származó fehérjét használ fel annak érdekében, hogy glükózt állítson elő, amelyet a szervezetünk energiaként használhat fel. A testünk szó szerint megeszi az izomszövetet energiáért, ezért ezt el kell kerülnünk.
(Forrás: Grenade, Fotó: Unsplash)
