A Sport szelet sokunk számára egy polcon volt – szó szerint – a hasonló méretű és csomagolású Szamba, Bohóc, Kapucíner és Lottó szeletekkel. Akkoriban, amikor Milka még csak épphogy beszivárgott nyugatról, de itthon még nem volt kapható. Az említett csokiszeletek örök kísérője volt a régi vágású, ezüstpapíros Sport szelet. Ezt élmény vomlt csak kicsomagolni is: az ügyesek csak kicsúsztatták a zöld papírburokból, a megmaradt ezüstpapírból pedig muszáj volt galacsint hajtogatni.
De miben is volt más a kis ezüstfóliás csokitömb a fényes zöld csomagolású, nagyobb méretű Sport szelettől? Amolyan mezítlábas csokiszelet volt, bár felül csokimáz borította. Egy egyszerű, sűrű, tömény, erőteljesen rumos ízű csokiszelet volt – és pont ezért imádtuk. Ám sajnos nem eléggé, különben valószínűleg nem vonnák ki most a forgalomból. A gyártó ebben a hónapban sorsol ki néhány utolsó dedikált példányt olyan, a sportban érdekelt hírességek aláírásával, mint Gundel Takács Gábor vagy Szujó Zoltán.
Több mint 70 éve velünk a diszkoszvető
Az ezüstfóliás Sport szeletet 1953-ban hozták forgalomba az államosítást követően ekkoriban még a Csemege Édesipari Vállalat gyártósorain. A diszkoszvető képe aztán generációkat elkísért, a rendszerváltás után multi kezébe került a Sport szelet is, és sok újítást megélt. Kijött a tejes verzió, XL-re, aztán XXL-re nőtt, érkezett a kókuszos, a Sport-jégkrém, és még a Kapucínerrel is fuzionált. Most azonban végleg leköszön a retró kis csokitömb, aminek nyilván nem volt könnyű a mai édességdömpingben helyt állnia az eladásokban.
A régi Sport szelet házilag elkészíthető receptjével rójuk most le a magunk tiszteletkörét!
Klasszikus Sport szelet recept
Ez bizony az az édesség, amibe kár is pazarolni a drága kubai rumot! Ha a retró csoki- és életérzésre vágyunk, rumaromát bele! Az etil-alkoholból mesterséges aromákkal előállított szeszes ital az édesség szíve-lelke, még ha sok érv nem is felhozható mellette a kortárs gasztronómia elvárásainak sűrűjében. Most tehát a dűlőszelektált, perui bio kakaóbabból előállított kakaó is a szekrényben maradhat, a nosztalgiaédességek naná, hogy sosem készültek prémium alapanyagokból.
Egy sütés nélküli recept következik, de egy nyújtófára szükségetek lesz hozzá.
Hozzávalók:
- 35 dkg háztartási keksz
- 13 dkg kristálycukor
- 15 dkg vaj
- 1,5 dl tej
- 3 evőkanál 100%-os kakaópor
- 30 ml rumaroma
- 12 dkg étcsokoládé
- 1 evőkanál olaj
Elkészítése:
- A háztartási kekszet daráljuk le. Fontos, hogy valóban egészen porszerűen apró szemű legyen, ezért szitáljuk is át. Ami fent maradt a szitán, turmixgéppel turmixoljuk át.
- A vajat serpenyőben félig olvasszuk meg.
- Adjuk hozzá a darált háztartási kekszhez az olvasztott vajat, a kristálycukrot, a kakaóport és a rumaromát, és a tejet fokozatosan adagolva hozzá egy spatulával dolgozzuk át gondosan a hozzávalókat. Egy igen sűrű, már-már nehezen kezelhető masszát kell kapnunk ahhoz, hogy egy nyersen, hűtve is jó tartású édességet kapjunk.
- A keményre összeállt masszát tegyük egy zsírpapírra vagy sütőpapírra, majd borítsátok be még eggyel.
- Egy nyújtófával addig görgessetek rajta, míg egységesen 1,5 cm vastagságú lesz, és rendezzétek a formáját lapos téglatest alakúra.
- Fedjük le fóliával, és tegyük legalább 4 órára hűtőbe.
- Forró vízgőz felett olvasszuk meg az olajjal együtt az étcsokoládét, és a megdermedt édességen oszlassuk el a folyós csokit, majd egy spatulával szép egyenletesre kenjük a tetejét.
- A végső simítások előtt még egy 45 percre tegyük hűtőbe, hogy megdermedjen rajta a csokiréteg.
- Végül forró vízbe mártott, széles pengéjű késsel vágjuk fel tetszőleges vagy Sport szelet méretű darabokra!