Egy nagy tál bircher müsli egy németországi egyszerű szállodai büféreggelin került elém először, és fogalmam sem volt róla, hogy mi ez. Ránézésre sápadt benyomást keltett, és nem is értettem pontosan, hogy miféle étel ez. Megkóstoltam, csorgattam rá még egy kis mézet, és máris beleszerettem. Ez még a nagy zabkása-őrület előtt történt, de azóta is úgy gondolom, hogy a bircher müsli több tiszteletet érdemelne. (Írjuk így, hogy müsli, és nem müzli, ha már az előtagja is egy német szó.)
Bircher müsli, a szuperegészséges reggeli
A bircher müsli eredete a századelőn keresendő, amikor is egy svájci orvos, Dr. Maximilian Bircher-Brenner megalkotta az alapreceptet. Lám, már ekkor is porondon volt az egészséges reggelik kérdése.
A svájci szanatóriumban dolgozó Bircher doktor is azért vezette be az intézményben ezt az ételt, mert úgy gondolta, hogy a nyers ételek fogyasztása különösen jótékony hatást gyakorol az emberi szervezetre. Ma ugyanígy vélekednek a nyers vegán és más nyersétkezés-irányzatok képviselői. Ha érdekel a téma, olvasd el a NaTuri márka alapítójával, Turi Glóriával készített interjúnkat. De vissza, a 20. század elejére: a doktor Bircher által kifejlesztett, újító reggelivel az volt a célja, hogy egyszerre tápláló, energiadús, mégis könnyen emészthető étellel induljon a betegek napja.
Mint az lenni szokott, az eredeti recept még kicsit máshogy nézett ki. Az ős-bircher müzli nyers zabpehellyel, és sűrített tejjel vagy joghurttal készült, ebben más, mint a mai receptek. Dr. Bircher egy éjszakán át áztatta vízben vagy gyümölcslében a nyers zabpelyhet, hogy megpuhuljon és könnyebben emészthetővé váljon. Érdemes tudni, hogy a mai bolti zabpehely ugyanis nem nyers, hanem feldolgozott élelmiszer.
A bircher müsli kiállta az idő próbáját: valóban rendkívül tápláló, rostokban és vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, és még friss gyümölcsök is kerülnek bele. A rostokban gazdag gabonaféle kiemelkedő biotin- és cinktartalmával táplálja a bőrt és erősíti a hajat.
Bircher müsli recept
Számtalan bircher müsli receptvariáció kering ma már közkézken. Sokan növényi tejre cserélik a tehéntejet, és valóban nagyon finom mandulatejjel, rizstejjel vagy mogyorótejjel is. Egy még izgalmasabb ízű, tartalmas verziója a joghurttal készül.
Nagy előnye, hogy nem kell sütni, főzni, csak az előáztatás számít. Ha kíváncsi vagy rá, hogy miért érdemes beáztatni több órára vagy akár egy éjszakára a zabpelyhet, olvasd el az erről szóló cikkünket az overnight oats, avagy az áztatott zabpehelyről!
Hozzávalók:
- 200 g apró szemű zabpehely
- 5 dl tej
- 2 darab édes, piros alma
- 1 banán
- 4 evőkanál apróra vágott dió
- 1 evőkanál (ízlés szerint több) mazsola
- 1 evőkanál frissen facsart citromlé
- 1 evőkanál (ízlés szerint több) méz
- 1 csapott teáskanál fahéj
- 1 nagy csipet só
Elkészítése:
- Öntsük fel a zabpelyhet a tejjel, fedjük le, és hagyjuk állni a hűtőben legalább 3-4 órán át, de lehetőleg egy éjszakán át ázni.
- Mossuk meg, és héjastól vágjuk pár centis darabokra az almákat, karikázzuk fel a banánt, és vágjuk apróra a diót. Előtte nézzük át jól, hogy a dióbél nem tartalmaz-e dióhéjat!
- Az előáztatott zabpelyhet keverjük át a mézzel, fahéjja, sóval és a mazsolával.
- A tetején oszlassuk el a diót, az almát, a banánszeleteket, majd a végén csepegtessük rá a citromlevet, mert az alma és a banán gyorsan bebarnul, amit a citromlé megakadályoz.