A korhelyleves a legmagyarabb téli étel. Ugyanolyan lágyan és észrevétlenül simul bele a magyar gasztronómiába, mint a magyar gyomorba. Sőt, ha jobban belegondolunk, a magyar konyhákba is tökéletesen illeszkedik.
Konyhai pályafutásom leges-legelején, amikor még fiatal újságíróként, hogy is mondjam, nem vittem túl nagy háztartást, konkrétan munkahelyi étkezdén és smack levesen éltem, egyszer megszállt az ihlet, hogy én aztán most főzni fogok. Hogy mit, azt még nem tudom, de főzök.
Fel is ütöttem a Horváth Ilonát és elszántan keresni kezdtem valamit, bármit, amihez a kis óbudai garzon konyhájában éppen minden rendelkezésre állt. Mondanom sem kell, a bevásárlást se vittem túlzásba akkoriban; fiatal voltam, kellett a pénz bulira.
Hosszas keresgélés után rátaláltam a korhelylevesre. Kolbász, szalonna mindig volt otthon, anyukám küldte és elállt, savanyú káposztát meg a téli vitaminpótlás érdekében vásároltam, mint legolcsóbb opciót. Hagyma, só, fűszerpaprika és babérlevél még a semennyire sem felszerelt konyhámban is volt, a köménymagot, ha jól emlékszem, drága Manci nénitől, az alsó szomszédtól kértem kölcsön.
Korhelyleves: minél tartalmasabb, annál jobb! / Fotó: milanfoto, Getty Images
A korhelyleves még az ilyen spártai körülmények között is isteni lett. Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy egy jó, melengető leves a legotthonosabb dolog a világon, főleg télen, amikor kint hideg van és sötét, bent meg éppen tiltakozik az ember gyomra az elfogyasztott alkoholmennyiség ellen – ami ugyebár az év végi ünnepek és ünnepi előkészületek tájékán nem is olyan ritka, habár helytelen. A kollektív néplélek azonban pontosan tudja a megoldást a problémára, a nevében is benne van ugyebár: korhelyleves.
Ez azonban ne tévesszen meg senkit, korhelylevest akkor is lehet főzni, amikor se híre, se hamva az alkoholos elhajlásoknak, magyarul: tivornyáknak. Sőt, akkor is, ha nem is tud az ember főzni. Korhelylevest bármikor lehet főzni, mint fentebb levezettem, különösen pedig télen érdemes. Az alapanyagok mennyiségén nem kell görcsölni, ez egy leves, mindenből annyit teszünk bele, amennyit akarunk, vagy amennyi van. Kezdjünk is bele!
Korhelyleves – akár a hétköznapokra is / Fotó: IngridHS, Getty Images
Korhelyleves recept
Hozzávalók:
- 2 nagy szelet szalonna
- 1 arasznyi kolbász, vagy amennyi van, és beleszánjuk a levesbe
- 15 dkg füstölt-főtt tarja
- kevés olaj vagy zsír a kezdéshez
- 1 nagy fej hagyma
- 2 teáskanál fűszerpaprika
- 1 teáskanál köménymag
- 2 db babérlevél
- 1 kg savanyú káposzta (vagy amennyi van)
- só
- víz
Elkészítése:
- A szalonnát kisebb kockákra vágjuk. Sima füstölt szalonnáról beszélünk, de húsos bacon is lehet, bár azzal nem lesz olyan jó. Veszünk egy leveses fazekat, beleteszünk egy kevés olajat és elkezdjük rajta kisütni a szalonna zsírját. Közben a hagymát is felkockázzuk és mehet is a fazékba. Megdinszteljük.
- Lehúzzuk a tűzről, jöhet rá a fűszerpaprika és a köménymag. Majd beletesszük a savanyú káposztát is, amit előtte megkóstoltunk. Ha nagyon savanyúnak találtuk, átöblítettük vízzel.
- Beletesszük a babérlevelet, a pár centis darabokra vágott füsölt-főtt tarját és a karikára vágott kolbászt is, felöntjük vízzel és addig főzzük, amíg a káposzta meg nem puhul. Megkóstoljuk. Lehet, hogy kell bele só, de egyáltalán nem biztos. A kolbász mindent megold.
Hát ennyi. Nincs benne semmi flikkflakk vagy csavar, amitől félúton azt mondanánk, hogy na jól van, hagyjál vele. A korhelyleves, az illeszkedik a magyar testbe és lélekbe. Én megmondtam.
