
Az almás pite tipikus nagyis sütemény. A fiatalabb generációk már viszonylag ritkán kezdenek bele, mert elég melós elkészíteni, viszont messze nem olyan fancy, mint egy pavlova vagy egy Őrség zöld aranya torta, amivel aztán tényleg lehet villantani. Az almás pite egy alapvetés, ami mindig volt és mindig lesz, mint kisgyereknek az Anyám tyúkja, mint zongoristának a Für Elise vagy mint a levesben a só. Senki sem kapja fel rá a fejét, ha viszont nincs, akkor hiányzik.
A legjobb tehát, ha nem bízzuk a véletlenre, hanem magunk gondoskodunk a folyamatos almáspite-jelenlétről. Zorg is megmondta az Ötödik elemben: „Ha azt akarod, hogy valami el legyen intézve, akkor magadnak kell megcsinálni.” Ha nem is sütjük folyton, a lehetőség most már mindig megvan rá, mert tudjuk, hogyan kell.
Az alábbi almás pite recept nálunk régi családi hagyomány, és habár anyukám mostanában nagy bánatomra már diót is szokott beletenni, ettől eltekintve már legalább 50 éve változatlan.

Ha piteformában készítenéd, harmadold a lenti receptet! (Fotó: SelectStock, Getty Images)
Erre figyelj a tésztánál!
Mindent egybevetve két dologra kell vigyázni. Mondhatni, ezeken a pontokon lehet elrontani, máshol nem nagyon. Az egyik, hogy az almás pite linzertésztából van. Ennek megfelelően nem kell gyúrni a tésztát, el akarjuk kerülni ugyanis, hogy sikérszálak keletkezzenek. Omlós tésztát szeretnénk, ezért hideg kézzel és gyorsan dolgozunk, a cél pedig annyi, hogy összeálljon, és már mehet is a hűtőbe pihenni, legalább fél órát.
A másik a tészta nyújtása. Hát, ehhez bizony gyakorlat kell, amit egyébként meg lehet szerezni. Senki se úgy született, hogy szabályos, tepsi méretű téglalapot tud nyújtani, de sebaj, a lelógó részekkel ki lehet pótolni a hiányokat. A nyújtásnak egyébként két trükkje van: a kiinduláskor legyen szintén téglalap formájú a tészta, és leginkább a sarkok felé próbáljuk nyújtani a sodrófával. Meglesz az!
Almás pite – a fél évszázados recept
A klasszikus almás pite a megfelelő fajta almától és a fahéjtól lesz finom, de azért figyeljünk rá, hogy ne essünk túlzásokba, különben keserű és nyúlós lesz a töltelék.

Az almás pite horgolt csipketerítővel az igazi. (Fotó: Belső Olga)
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 15 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 csomag sütőpor
- 1 teáskanál só
- 25 dkg sütőmargarin (vagy vaj, de az nem nagyis!)
- 1 tojás
- és annyi tejföl, amennyitől összeáll a tészta
A töltelékhez
- 3-4 kg savanykás alma, mondjuk idared
- 20 dkg cukor
- 2 zárt marék búzadara vagy zsemlemorzsa
- kb. 2 teáskanál őrölt fahéj
Elkészítés
- Először elkészítjük a tésztát. A száraz hozzávalókat összekeverjük egy tálban, majd összemorzsoljuk a darabokra vágott, hideg margarinnal. Lehet robotgéppel is csinálni. Amikor már nincsenek benne nagyobb vajdarabok, hozzáadjuk a tojást, de úgy, hogy megspórolunk belőle egy keveset a süti teteje megkenéséhez. Érezzük az állagán, hogy össze tudjuk-e gyúrni egy gombóccá, ha igen, jó, ha nem, tegyünk bele annyi tejfölt, amennyitől összeáll. Ha túlzásokba estünk és lágy lett a tészta, liszttel korrigálunk. Ennyi, nem gyúrjuk, nem gyötörjük. Becsomagoljuk folpackba és mehet a hűtőbe pihenni.
- Ez alatt az idő alatt elkészítjük a tölteléket. Az almákat megmossuk és meghámozzuk. Ha nem kukacos, és kézzel akarjuk lereszelni, akkor nem kell felvágni és kiszedni a magházat, mert úgy könnyebb körbereszelni. A durva reszelőt használjunk, ami a nagyobb lyukú sajtreszelő. Ha robotgéppel reszeljük le, akkor ezt nem ússzuk meg, felvágjuk, kimagozzuk. Mindenki kitapasztalja magának, hogy melyik a könnyebb út.
- Le is telt a tészta pihenőideje, elővesszük, két egyforma darabra vágjuk (ha nem áll még rá a szemünk, akkor a mérleg a barátunk) és az egyik felét lisztezett deszkán kinyújtjuk akkorára, mint a gáztepsink. Időnként alálisztezünk, nehogy leragadjon. A méretet leginkább a sodrófa segítségével tudjuk belőni: odamérjük a tepsihez majd a tésztához.
- Most jön a nehéz rész: a kinyújtott tésztalapot a sodrófa segítségével áttesszük a tepsire. Ezt úgy kell csinálni, hogy a tészta aljára odatesszük a sodrófát, mint a rétestésztára a tölteléket és felsodorjuk, majd átemeljük a tepsire, ahol meg lesodorjuk róla.
- Vékonyan megszórjuk búzadarával vagy zsemlemorzsával, ez fogja felszívni a felesleges nedvességet. A reszelt almából a két markunk között kifacsarjuk a levét és egyenletesen eloszlatjuk a tésztán. Megszórjuk a cukorral, majd a cukorra rászórjuk a fahéjat. Ez azért praktikus, mert a fehér cukor alapon látszik, hogy hova szórtunk már és hova nem. Az alma kifacsart levét igazságosan elosztjuk a gyerekek között, vagy munkánk jutalmaként megisszuk.
- A tészta másik felét is kinyújtjuk és betakarjuk vele az almát. A kilógó részeket levágjuk vagy alágyűrjük, illetve, ha valahonnan hiányzik tészta, akkor áthelyezzük oda. A lényeg, hogy nagyjából legyen teteje a sütinek.
- Lekenjük a megspórolt tojással, majd villával megszurkáljuk, hogy távozni tudjon a gőz.
- Betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe és addig sütjük, amíg a teteje szép, gusztusos aranybarna nem lesz.
Amikor kész, még nem esünk neki, mert nem fogjuk tudni szépen szeletelni, hanem várunk, míg kihűl. Ha tudunk. Ha nem, nem, akkor melegen esszük. A mi sütink, azt csinálunk vele, amit akarunk.