Jó hamburgerbucihoz jutni határozottan kihívás. A rendszerváltás környékén, amikor megérkezett az első amerikai gyorsétterem az országba, az addig bevettnek számító, gyönyörű, dagi, aranybarna színű buci helyett a lapos, sápadt megoldás lett az etalon – az, amit ezekben az étkezdékben használnak. Hát, nem mondom, hogy minőségi csere.
A buci, tudjátok, az a fajta, amivel a retro hamburgert készítették, (szigorúan csalamádéval), sajnos azóta mintha bánatában elvándorolt volna, nem igazán lehet fellelni a boltokban. Az persze ízlés dolga, hogy ki melyiket részesítené előnyben, ha egyáltalán lehetne választani, én azonban továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy az aranyszínű buci édessége igenis hozzátesz a hamburger ízéhez és élvezeti értékéhez.
Mit lehet tenni? Ahogy Zorg is megmondta Az ötödik elemben: ha azt akarod, hogy valami el legyen végezve, magadnak kell megcsinálni. Süssünk bucit! Igazán nem nagy kihívás, pár szempontot azonban érdemes figyelembe venni. Na jó, szigorúan betartani.
Az egyik, hogy a bucit, mint afféle formázott kelt tésztát, kétszer kell keleszteni. Nincs mese, rá kell szánni az időt, különben sülés közben, a magas hőmérsékleten túl gyorsan fog megnőni a tészta és kireped. És ez még a kisebbik baj, de az állaga sem lesz olyan puha, levegős, ha ellinkeljük a kétszeri kelesztést.
A másik nehézség a formázás. Bucit formázni nem könnyű, legalábbis kell hozzá némi tapasztalat, viszont bele lehet jönni. Habár a kelt tészta engedelmesnek és jól formázhatónak tűnik, valójában a maga alamuszi módján ellenáll. Rugalmas tésztáról van szó ugyanis, ami makacs gyerekként széttrollkodja a változtatási kísérleteket. A cél, hogy olyan golyót sikerüljön formálni, amin nem látszanak az illesztések – különben ugyebár a kelés-sütés folyamán ezeknél a részeknél szintén szétnyílik a tészta. A trükk pofonegyszerű: a tésztát mindig úgy hajtsuk, hogy felül legyen a folytonos rész, a végek pedig alulra kerüljenek.
Most, hogy már minden fontos dolgot tudunk a bucikészítésről, vágjunk is bele!
Hamburgerbuci recept
Ebből a mennyiségből 8 darab, nem túl nagy buci lesz.
Gyönyörű hamburgerbucik. A titka, hogy volt türelmem kivárni, míg kétszer megkel. (Fotó: Belső Olga)
Hozzávalók:
- 80 dkg fehérliszt
- 2 teáskanál só
- 1 csomag instant élesztő vagy 1 kocka friss
- 3 evőkanál cukor
- 2,5-3 dl tej
- 2 tojás
- 1 dl tejföl
- 5 dkg puha vaj
Elkészítés:
- A tej felét meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot és elkeverjük benne az élesztőt. Meleg helyen hagyjuk felfutni.
- Közben belekeverjük a lisztbe a sót, beleütjük az egyik tojást, beletesszük a tejfölt, majd, amikor felfutott az élesztő, azt is hozzáöntjük és elkezdjük dagasztani. Menetközben hozzácsorgatjuk a többi tejet is. Nem egyszerre zuttyintjuk bele, hanem figyeljük a tészta állagát. Fényes, rugalmas és nem lágy tésztát kell kapnunk.
- Most meglágyítjuk a vajat és beledolgozzuk azt is a tésztába.
- Egy nagy gombócot formázunk belőle, letakarjuk és langyos helyen a duplájára kelesztjük.
- Amikor megkelt, finoman átgyúrjuk a tésztát egy lisztezett deszkán, és felvágjuk 8, nagyjából egyforma darabra. Szerintem úgy a legegyszerűbb, ha előbb egy kígyót formázunk belőle és azt felezzük addig, amíg nyolc darab nem lesz.
- A tésztadarabokat szép golyó alakúra formázzuk és ráhelyezzük egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre. Letakarjuk és ismét hagyjuk megkelni.
- Amikor már szép pufik, bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, és amíg felmelegszik, felütjük a másik tojást is és megkenjük vele a bucik tetejét. Ha akarunk, szórhatunk rá szezámmagot, de nem muszáj.
- Betoljuk a tepsit a sütőbe és nagyjából 15 percig sütjük. Látszik a színén, ha kész, lényeg, hogy az oldalán se legyen fehér.
Kész is a buci. Mostantól koncentrálhatunk nyugodtan a hamburger sütésre.
