Bevallom, leéltem a Földön 48 évet anélkül, hogy valaha is eszembe jutott volna tarlórépát enni. Gondolom, ezzel azért vannak így egy páran, az utóbbi időben azonban, feltűnő módon megszaporodtak a találkozásaim ezzel a növénnyel. Véletlen? Aligha.
Na jó, a két találkozásnak semmi köze egymáshoz. A minap, egy kiváló lakásétteremben jártunk a barátnőimmel, ahol az előétel, némileg meglepő módon, tarlórépából készült. Mivel a különböző növények konyhai felhasználásával, de főleg megevésével kapcsolatban meglehetősen nyitott vagyok, a tarlórépa elfogyasztása sem okozott egy pillanatnyi fennakadást sem. Finom volt.
Erről pedig eszembe jutott az első találkozásom a tarlórépával, ami Zalában történt, ahol máig élő hagyomány a tarlórépa fogyasztása. Éppen a helyi barátainkkal poharazgattunk, amikor felmerült a tarlórépa téma, pontosabban, hogy másnap kerekrépa leves lesz az ebéd. Rögtön meg is érdeklődtem, egyrészt, hogy mi az, másrészt meg, hogy azt hogy kell csinálni, mire Bea magától értetődően rávágta: hát megfőzi. Á. Kicsit bővebben lehetne?
Tarlórépa. Erről a növényről beszélünk. (Fotó: Kinga Krzeminska, Getty Images)
Kiderült, hogy a tarlórépa vagy kerekrépa nagyjából ugyanúgy viselkedik, mint a káposzta, vagyis először lereszelik, megsavanyítják (laktofermentálják), majd pedig főznek belőle egy levest. Erre azért egy pillanatra elkedvetlenedtem, mivel nekem nincs otthon a kamrában savanyú tarlórépám, de aranyszívű Bea megszánt, adott nekem egy üveggel, úgyhogy harmadnap, az utasításait követve (amit azóta részleteztünk) el is készült az isteni finom leves. Semmi meglepő nincs benne, nagyjából úgy készül, mint a korhelyleves, csak nem puffaszt, és tesznek bele húsgombócot is.
Egyébként lehet ám kapni savanyított tarlórépát üvegben, leginkább nyilván Zala megyében, a piacokon és helyi termékeket árusító boltokban. Ha nincs, savanyíthatunk magunknak is, de ez azért kihívás, nem most fogjuk megtanulni.
Jó hír, hogy ez a sörretek kinézetű növény nagyon kezes, remekül lehet vágni, reszelni, párolni, szóval bármit eltűr. Ha jól bánunk vele, az állaga kellemesen ropogós marad, nem állkapocspróbálóan, de azért kényelmes harapnivalóan. Lereszelve alkalmas salátának, savanyúságnak megpárolva, krémesítve vagy sütőben megsütve köretnek, de a legjobb döntés mégiscsak a zalai kerekrépa leves.
Tarlórépa leves recept
Ez a változat nem savanyított tarlórépából készül, hanem frissből.
Tarlórépa vagy kerekrépa leves (Fotó: rusak, Getty Images)
Hozzávalók:
- 1 kg tarlórépa lereszelve (persze savanyított is lehet, ha van)
- 1 fej hagyma
- 1 szelet füstölt zsírszalonna
- 1 evőkanál zsír
- 2 evőkanál fűszerpaprika
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors
- kevés őrölt köménymag
- 1 csokor kapor
- 3 dl tejföl
- 2 evőkanál liszt
A gombóchoz:
- fél kg darált hús
- só, bors, fűszerpaprika
- 1 tojás
- 1 marék zsemlemorzsa
Elkészítés:
- Az olajon kiolvasztjuk a kockára vágott szalonna zsírját, majd félúton beletesszük az apróra vágott hagymát is, dinsztelni.
- Amikor a hagyma üvegessé vált, rátesszük a fűszerpaprikát, majd beletesszük a nagy lyukú reszelőn lereszelt tarlórépát. Sózzuk, borsozzuk, beleszórjuk a szárított fűszereket és a fokhagymát, majd főzzük legalább egy órán át.
- Közben elkészítjük a gombócokat: összekeverjük a hozzávalókat, majd amikor a tarlórépa már megfőtt, diónyi gombócokat formálunk és beletesszük a levesbe.
- Apróra vágjuk a kaprot és azt is beletesszük a fazékba.
- Végül pedig a tejfölbe belekeverjük a lisztet és hőkiegyenlítés után visszacsorgatjuk a fazékba. Egyet rottyan és kész is a leves.
Érdemes kipróbálni, ha látunk valahol a piacon tarlórépát, vagy egyenesen savanyított kerekrépát.
