A burgonyakrokett egy klasszikus és népszerű köret, szinte mindenki szereti a ropogós külseje és puha, krémes belseje, na meg az íze miatt. Tökéletesen illeszkedik ünnepi vacsorákhoz és hétköznapi ebédekhez egyaránt – habár utóbbinak egy kissé melós, viszont készen, fagyasztva is lehet kapni, ami kimondott előnyt jelent.
Bár a burgonyakroketthez hasonló ételek gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza, a mai formájához leginkább hasonlító krokettek a francia udvarban jelentek meg először a 17. században. Abban az időben nem feltétlenül burgonyából készültek, hanem gyakran húsmaradékokat, gombát, vagy más zöldségeket használtak fel: bepanírozták és kisütötték.
A burgonya európai elterjedésével és népszerűségének növekedésével a 18. és 19. században vált a burgonyapürén alapuló változat azzá a klasszikussá, amit ma is ismerünk. A név maga a francia „croquer” (ropogtatni) szóból származik, ami tökéletesen leírja az étel jellegzetességét.
Jó burgonyakrokettet készíteni nem ördöngösség. Ha szoktunk szilvás gombócot főzni, akkor nagyjából képben is vagyunk, hogy hogy készül, hiszen a tésztája szinte ugyanaz.
A ropogós, aranszínű morzsa ugyanakkor nem főzés után kerül rá (mivel a krokettet nem is kell főzni), hanem sütés előtt forgatjuk bele, mintha paníroznánk, majd mehet is a forró olajba. Ettől lesz olyan ízletes és vonzó állagú ez az egyszerű kis étel.
Burgonyakrokett
Nemcsak húsok mellé, köretnek jó, de lekvárral, desszertnek is mennyei csemege.
Házi burgonyakrokett. (Fotó: Ar razzaq, Getty Images)
Hozzávalók:
- 1 kg krumpli
- 2 teáskanál só
- 30 dkg liszt (körülbelül, de ez nagyban függ a krumpli keményítőtartalmától)
- 5 dkg vaj
- 2 db tojás
- fél teáskanál őrölt szerecsendió
- kb. 20 dkg zsemlemorzsa
- olaj a sütéshez
Elkészítés:
- A krumplit megmossuk majd forró, sós vízben, héjastól megfőzzük.
- Amikor már simán átmegy rajta a kés, vagyis megfőtt, leöntjük róla a forró vizet, eresztünk rá hideget, majd amikor már meg tudjuk fogni, meghámozzuk a krumplikat.
- Krumplinyomóval összetörjük, teljesen simára, pépesre. Belekeverjük a vajat, majd megkóstoljuk, ha kell, sózzuk. Hozzákeverjük a tojásokat is, majd adunk hozzá annyi lisztet, hogy formázható állagot kapjon. Nem tésztát akarunk, hanem egy sűrű, kezelhető krumplipürét.
- Fogunk egy evőkanalat, belisztezzük, és egy vastagon lisztezett deszkára galuskákat szaggatunk vele a krumpliból. Lisztezett kézzel sodrunk rajtuk egyet, hogy normálisan nézzenek ki, a végüket benyomjuk, hogy ne legyen csúcsos, majd egyenként megforgatjuk a zsemlemorzsában és mehetnek a forró olajba.
Akkor jó, amikor tetszik a színe. Kiszedjük, lecsepegtetjük róluk a forró olajat és már ehetjük is. Vagy étkezésig melegen tarthatjuk 80 fokra bekapcsolt sütőben.
