A pergős rizs titka valójában nem a végén, hanem az elején dől el: a mosásnál, az arányoknál, és annál, hogy nem kevergetjük. Ha ezt a három dolgot tartod, a rizs szemcsés, levegős, „villával szétpöckölhető” lesz – pont olyan, amilyet köretnek, salátába vagy rizses egytálételekhez szeretnél.
1. Az előkészítés: mosás, és ha belefér, rövid áztatás
Tedd a rizst egy tálba, és öblítsd át többször, amíg a víz szinte áttetsző nem lesz. Ezzel pont azt a keményítőt viszed le róla, ami összeragasztja a szemeket főzés közben. Ha van rá 10–15 perced, áztasd is be röviden, majd alaposan csepegtesd le – ettől egyenletesebben fő, és szebb lesz a textúrája.
2. A főzés titka: jó arány, kicsi láng és fedő
Alap képletnek a legtöbb fehér rizsnél működik az 1 rész rizs – 2 rész víz arány (különleges fajtáknál lehet eltérés). Tedd fel a rizst a vízzel és egy csipet sóval, forrald fel fedő nélkül, majd amikor bugyog, vedd le a lángot minimumra, tedd rá a fedőt, és ne kevergesd. A keverés felsérti a szemeket, így még több keményítő oldódik ki, és kész is a ragacsos végeredmény.
3. A befejezés: pihentetés és „fellazítás” villával
Amikor a víz eltűnt (kb. 12–15 perc után), kapcsold le, és hagyd a rizst fedő alatt pihenni még 10 percet. Ez a „befejező gőz” az, amitől a szemek megfeszülnek, szétválnak, és nem lesz nyálkás a közepe. A végén villával lazítsd fel – nem kanállal, nem keverőmozdulatokkal, hanem finoman „szétfésülve”.
+2 gyors mentőötlet, ha biztosra mennél
Egy kevés vaj vagy pár csepp olaj a vízben segíthet, mert vékony „réteget” ad a szemeknek. Illetve a vastagabb aljú lábas egyenletesebben melegít, így kisebb az esélye, hogy alul odakap, felül meg még kemény marad a rizs.
Fotó: illusztráció, Unsplash
