Igaz ugyan, hogy elmúltak azok az idők, amikor már 20 évesen minimum egy gyereke született a nőknek, mégis tartja magát az a bosszantó szokás, hogy ha egy nő termékeny korba ér, akkor a közvetlen és tágabb környezete is elkezdi kérdezgetni, hogy mikor szül már gyereket. A leggyakoribb kérdés, a „Mikor jön a baba?” főleg azok felé hangzik el, akik házasságra is adták a fejüket, mégsem szültek azonnal. Ha pedig már 30 éves is elmúlt a nő, akkor nemcsak a család, hanem a szomszéd néni is feljogosítva érzi magát arra, hogy kellemetlenkedjen a kéretlen kérdésekkel. Pedig a nő döntése, hogy mikor akar szülni, akar-e egyáltalán szülni, a párján kívül nem sok embernek van köze ahhoz, hogy mit gondol a gyerekvállalásról és annak időpontjáról.
Kata idén lesz 30 éves, már öt éve férjnél van, azóta kapja is a fentihez hasonló kérdéseket a baba kapcsán: „Nincs gyerekünk, mert még nem érezzük itt az idejét annak, hogy legyen, ennyire egyszerű a válasz. De sajnos ez nem elég azoknak, akik azt hiszik, beleszólhatnak a gyerekvállalás kérdésébe – meséli Kata. – Anyukám például nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy ne kezdjen bele a monológjába, hogy mikor lesz már unokája, és milyen szívtelenek vagyunk, hogy megtagadjuk tőle ezt az élményt. Sajnos egyke gyerek vagyok, így valóban rajtam múlik, hogy mikor lesz unokája, de nem akarok csak azért szülni, mert ő már babázna. Azt gondolom, hogy ehhez elengedhetetlen az a mindent elsöprő vágy, hogy én szeretnék gyereket, márpedig ez egyelőre még várat magára.”
Nem mindenkinél az első a gyerekvállalás (Kép: Getty Images)
A 33 éves Sára még nincs férjnél, de ő is kapja a kora miatt a kérdéseket és megjegyzéseket a családjától és barátaitól: „Az anyukámtól már megszoktam a babát firtató kérdéseket, de a barátnőimtől meglepett, amikor csatlakoztak hozzá, amikor elmúltam 30. Mostanában egészen intim kérdéseket is feszegetnek – teszi hozzá Sára –, és sokszor elhangzik az a tipikus mondat, hogy ki fogok futni az időből. Ilyenkor általában előkerül pár történet az olyan ismerősökről is, akiknek azért nem jött össze a baba, mert túl idősek voltak, és sok szenvedésen mentek keresztül, mire született egy lombikbabájuk. Csak tudnám, hova kell ennyire rohanni! Igazából nem egészen értem a problémájukat, nincs is férfi az életemben, akivel lehetne gyereket vállalni, mit várnak tőlem vajon? Hogy varázsütésre szerzek egy férjet és gyorsan szülők pár babát? Sajnos az élet nem így működik. Annyira pedig még nem érzem sürgetőnek a dolgot, hogy egyedül vállaljak gyereket.”
Luca nemrég ünnepelte a 36. születésnapját és ahogy meséli, már megszokta mostanra a beszólásokat és kérdéseket: „Az életem részévé vált már, hogy a babakérdést feszegetik a körülöttem élők – kezdi el történetét Luca. – Illetve a szüleim már leszoktak róla, mert tudják, hogy nincs értelme kérdezgetni, hogy mikor szülök már, mert megyek a saját fejem után, és csak akkor lesz gyerekem, amikor úgy döntök, nem pedig akkor, ha nagy nyomás alá helyeznek. Amikor bárki felteszi a kérdést, hogy mikor jön már a baba, miért nincs még gyerek, és különben is ki fogok futni az időből, ha tovább várok, akkor vissza szoktam kérdezni, hogy szeretne részt venni a felnevelésében is, vagy csak a szülésre hívjam meg? Ilyenkor azért általában elhallgatnak. Szerintem a szülés, gyermekvállalás az ember legmélyebb magánügye, senkinek semmi köze hozzá.”
A három nő háromféle történetében egy közös pont mindenképpen van: a párjukkal közös döntésük, hogy mikor szeretnének gyereket, ebbe beleszólni senki másnak nincs joga. Nekik kell vállalni a gyereknevelést, az ezzel járó örömökkel és terhekkel együtt, ha erőlteti a környezet, az nem vezet semmi jóra. Hagyjuk ezért inkább békén a nőket, ne zaklassuk őket intim kérdésekkel, felnőtt emberek, akik tudnak dönteni a saját gyerekvállalási terveikről.
Szponzorált tartalom
