Az a gyermek, akinek elég időt hagynak arra, hogy az önfeledten elmerüljön a játékban, és ráadásul a szülő még külön gondot is fordít rá, hogy az életkorának megfelelő fejlesztő játékot adjon a kezébe általában gyorsabban és pontosabban sajátítja el a nyelvet, és jó értelemben vett gátlástalansággal használja is azt. Előfordul azonban, hogy a legjobb szándék és odafigyelés ellenére sem úgy alakul a gyermek beszédfejlődése, ahogy kellene, és ilyenkor profi szakember tanácsait követve külön foglalkozni kell vele. A beszédfejlesztésnek számos eszköze van, amik közül csak az egyik, hogy mondókákat tanítunk neki és ismételtetünk vele, vagy éppen az artikulációs segítő gyakorlatokkal próbálkozunk. Sokszor a beszédfejlődés elakadása jóval mélyebb okok miatt történik meg, és a hibákat nem a beszéd korrigálásával, hanem például az egyensúlyérzék, a térlátás, a motoros képességek, a ritmusérzék vagy éppen logikai képességek fejlesztésével köszörülhető ki. Ilyenkor lehet látványos eredményeket elérni olyan játékokkal, mint az építőkocka.
A legjobb fejlesztőjáték az építőkocka
Az építőkocka talán a legváltozatosabb, leginkább serkentő és fejlesztő játék, amit egy gyermek a kezébe vehet. Már önmagában, minden irányítottság nélkül is nagy mértékben segíti azoknak a képességeknek a fejlesztését, amik a folyamatos és logikus beszéd kialakulásához szükségesek. Körülbelül 12-13 készség elsajátítása szükséges ahhoz, hogy a gyermek beszédfejlődése zavartalan legyen, és ezek közül az építőkocka 7-8-at képes fejleszteni. Ilyen például a vizuális észlelés, a sorrend alkotás képessége, a tárgyak térbeli viszonyainak érzékelésének képessége, a testtudat kialakítása, a pszichomotoros képességek, a térbeli tájékozódás képessége valamint a nagy- és finommotoros mozgások.
A beszédhez tudni kell tájékozódni
Vegyük például a sorrendalkotás készségét, amely alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyermek összefüggő, értelmes mondatokat tudjon fűzni a szavakból. Ehhez magabiztosan kell tájékozódnia a térbeli viszonyok között – vagyis fel kell tudnia ismernie, hogy az egyes tárgyak közül mi melyik van közelebb, melyik van messzebb, és önmagát is el kell tudnia helyezni a térben, és éreznie kell, hogy saját magához képest mi van fent, lent, előtte vagy éppen mögötte. Ma egyre több gyereknél nem alakul megfelelően ez a térbeli viszonyulás még iskolás korra sem, mert a játékaik egyoldalúak és legfőbb időtöltéseik kevés mozgást igényelnek. (Például a két dimenziós képernyőn csüggve, videójátékokat játszva és a tévé előtt nőnek fel úgy, hogy majdnem több időt töltenek ülő helyzetben, mint állva, futva, ugrálva – egyszóval úgy mozogva, hogy saját testükkel tapasztalhassák meg a tér tulajdonságait.) A játékkocka azonban a jellegénél fogva kiváló eszköz a fenti készségek elsajátításához. A kockákkal való játék lényege, hogy egymáshoz képest különféle helyzetekbe rendezze az egyes darabokat a gyermek, és akkor lesz sikerélménye, ha ezeket a darabokat egymás mellé, fölé vagy elé rakva sikerül valami olyan sorrendbe helyezni a kockákat, hogy abból egy érdekes, használható, látványos vagy bármilyen más szempontból értékelhető építmény szülessen.
A kockázás közben a gyermek nem csak az építőelemeket tologatja, hanem maga is sokat forgolódik: keresi a háta mögé került elemeket, jobbra, balra nyúl, forgatja a törzsét, fejét, és így tanul tájékozódni a térben és megtalálni a maga helyét a tér egyes elemeihez viszonyítva. Megtanulja, mi a jobb- és baloldal világos képe lesz a fent és lent fogalmáról márpedig ezek hiányában az olvasás, írás, számolás megtanulása gyakorlatilag lehetetlen feladat lenne az iskolás korba érve, és a logikus beszéd kialakulásához is nélkülözhetetlen ennek a viszonyrendszernek az ismerete. És akkor még nem is beszéltünk az építőkocka azon pozitív hatásáról, hogy látványosan fejleszti a finommotoros képességeket – például az ujjak precíz mozgását –, ami az agy idegi kapcsolatainak kiépítésében rendkívüli jelentőségű, és ezért a beszéd normális fejlődéséhez is nélkülözhetetlen.
