Az elmúlás sokak számára a véget jelenti. Sőt, a további elmélkedés során egyenesen a halál gondolata fogalmazódik meg bennük. Pedig elég csak a mexikói halottak napi karneváli forgatagra gondolni, vagy a határon túli vidám temetőre – nem kell az elmúlás mellé mélabú! És akkor nem beszéltünk még az ősz egyik esszenciájáról: a színes falevelekről, amik a körforgást szemléltetik. Az erdők képtelenek lennének megújulni, ha a földre hullott levelekből álló avar nem biztosítana táptalajt és védelmi réteget sok élőlény, gomba számára.
Tegyünk egy belső utazást, járjuk végig az elmúlt négy évszak történéseit. Képzeljük magunk elé a természet folyamatos változását. Lássuk a hideg, kopár telet, a melegedő szelekkel zöldülő tavaszt, a virágzó, gyümölcsöző nyarat – és érkezzünk meg a füstillatú, csípős reggeleket hozó színes őszbe. Használhatjuk ezt a képzetet meditációban is, segíti a megbékélést az idő múlásával. És örüljünk a végén az ősznek! Bármilyen nagyszerű dolog, ha egész éven át langymeleg van, ahogy a világ egyes pontjain, de ott a négy évszak szépségét nem ismerhetik.
Fotó: Unsplash
„Úgy képzelem, hogy a Múlt kezében van egy varázsecset, amivel életed minden szépségét feketére festi. Minden szerelmet keserűséggé, minden boldogságot csalódássá, minden sikert kudarccá változtat. Azt hazudja, hogy akkor könnyebb lesz a búcsú attól, ami elmúlt, végül talán még az élettől is… Ne herdáld el önkíméletből, gyávaságból sorsod ajándékait!” (Popper Péter)
„Ha nem gondolsz az elmúlásra, ostoba vagy, még ha másban okos is.” (Cangjang-gjaco dalai láma)
„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya.” (Pilinszky János)
„A magányosság érzésének elviselésében – öreg és fiatal korban egyaránt – az egyik legértékesebb menedéket a természet közelsége adja. Aki beágyazva érzi magát a keletkezés, az élet, az elmúlás nagy összefüggéseibe, annak nem kell félnie a magánytól, az öregedéstől, az élet küzdelmeitől, az elmúlástól.” (Riskó Tibor)
„Az igazi szerelem mindenáron fenn akarja magát tartani, küzd az elmúlás ellen, és e küzdelmében a legjobb, a leghelyesebb utat találja meg.” (Csáth Géza)
„Isten kegyelmi ajándékként azt adta nekem, ahogy az évek szálltak, riadalom nélkül vettem tudomásul: telik az idő. Sosem féltem az öregedéstől, a haláltól sem: ami megkezdődött, végződik is egyszer. Ami meglepett, az édes és simogató felismerés volt: nekem az öregedés csak ad.” (Szabó Magda)
„Az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal.” (Gautama Siddhartha Buddha)
