Amikor a Hold a Kos jegyében jár, ne vágjunk eret a fejünkön

És lehetőleg máskor se. Bemutatjuk a titokzatos Zodiákus Embert, a középkori orvosok egyik legfőbb segítőtársát.

Szabó Sz. Csaba

2021. Június 06.

A Zodiákus Ember az nem egy rejtélyes amerikai sorozatgyilkos a hatvanas évekből, hanem egy bizonyos típusú illusztráció, amely az állatövek, illetve az emberi testrészek vélt kapcsolatát hivatott minél szakszerűbben és látványosabban bemutatni; ennélfogva hívhatnánk akár Állatövi Embernek is, a latinos műveltségűek meg Homo Signorumnak, de mi most inkább maradunk a Zodiákus Ember elnevezésnél. A Zodiákus Emberek többnyire középkori kalendáriumokban, hóráskönyvekben, illetve asztrológiai, orvosi és filozófiai könyvekben, irományokban fordultak elő, nagy korszakuk pedig egészen a 17. századig, vagyis a felvilágosodás idejéig tartott, onnantól kezdve viszont – mivel a tudósok már nem elsősorban a csillagokban keresték a válaszokat az élet nagy kérdéseire – igen gyorsan kimentek a divatból. A legcélravezetőbb talán az, ha megmutatjuk, miről is van szó:

Egy Zodiákus Ember kb. 1417-ből (forrás: publicdomainreview.org)

Az alapgondolat – amely egyébként alapvetően az ókori babiloni mitológiában gyökerezett – valami olyasmi volt, hogy az ember maga egy afféle mikrokozmosz, amely a ptolemaioszi univerzum makrokozmoszát tükrözi: azaz ha a Föld különféle régióit az égitestek befolyásolják, úgy az emberi test egyes részeit pedig az állatövek, és ezzel komoly hatással lehetnek az emberek egészségi állapotára.

Itt a lista, hogy mely csillagkép mely testrésszel, illetve testrészekkel áll valamiféle misztikus-kozmikus kapcsolatban:

Kos: fej, szem, mellékvese, vérnyomás

Bika: nyak, torok, váll, fül

Ikrek: tüdő, idegek, karok, fejek, ujjak

Rák: mellkas, mell, bizonyos testnedvek

Oroszlán: szív, gerinc, hát felső része, lép

Szűz: has, belek, epehólyag, hasnyálmirigy, máj

Mérleg: hát alsó része, csípő, vese

Skorpió: reproduktív szervek, medence, húgyhólyag, végbél

Nyilas: combok, lábak

Bak: térd, csontok, bőr

Vízöntő: bokák, erek

Halak: lábak, bizonyos testnedvek

És hogy ennek az egésznek mi volt az értelme? A rövidebb válasz az, hogy természetesen az égadta világon semmi. A hosszabbat meg máris mondjuk. A középkori orvoslás legfőbb mesterfogása, Szent Grálja és jolly jokere ugyebár az érvágás (vagyis a rossz vér lecsapolása) volt, ezzel gyógyítottak gyakorlatilag mindent, a lábfájástól az epilepsziáig. Az viszont már korántsem volt mindegy, hogy mikor végzik ezt a műveletet: tehát mondjuk Skorpió idején lelkiismeretes orvos lehetőleg nem nyúlkált a szerszámaival herékhez, mert ilyenkor állítólag nagyobb esély mutatkozott arra, hogy valamilyen végzetes műhiba történik. Egyebek mellett ezért bizonyult hasznosnak, ha ilyenkor akadt a közelben egy Zodiákus Ember.

A biztonság kedvéért mi is összegyűjtöttünk egy galériába néhányat, hátha jól jön még valamikor.

galéria

Megnézem

Összes kép (15)

A Zodiákus Ember legismertebb ábrázolása a Fasciculus medicinae című, a maga korában igen népszerű orvosi könyvben található, amely először 1491-ben jelent meg Velencében, majd a következő évtizedekben pedig többször is kiadták. A Zodiákus Embert természetesen a későbbiekben sem felejtették ki, de anatómiailag egy kicsit mindig helyesebben volt megrajzolva.

A Fasciculus medicinae Zodiákus Ember 1491-ben, illetve ’94-ben (forrás: atlasobscura.com)

Az akkori felfogás szerint a Hold állása persze nem csak a különböző orvosi beavatkozásokra volt hatással, hanem minden másra is: sokat számított például, hogy melyik gyógynövényt melyik állatöv idején gyűjtötték össze, illetve volt egy olyan, meglehetősen elterjedt vélekedés is, miszerint a betegségek ciklikusan követik egymást, tehát például ha a Hold együtt állt a Jupiterrel, akkor nagyobb eséllyel jelentkezhettek májbetegségek.