Mindent a babonákról!

Vajon ki volt az első, aki megállapította, hogy a nyakig kormos embernek már a látványa is hihetetlenül nagy szerencsében részesítheti az egyszerű halandót? A babonák születése olyan, mint a népmeséké. Nincs is komolyabb alapjuk, csak a két egymástól teljesen távoli esemény közé vont egyenlőségjel. Mégis léteznek a világban olyan babonák, amelyek egyetemesek és örök érvényűek. Vajon van ezeknek valami alapjuk?

Olvass még többet a babonákról: 

• Ezért ne tarts tükröt a hálószobában
• Márciusban ne adj kölcsön! – havi népszokások
•  Ezt fogadták meg 2015-re a magyar sztárok

Miért pont a 13?

Az egyik legismertebb babona a 13-as szám köré épül. Eredetét bibliainak tartjuk, úgy mondják, hogy az utolsó vacsoránál az asztal körül ülők száma miatt alakult ki az ellenszenv szegény 13-as iránt. Létezik olyan babona, amely éppen az utolsó vacsorára emlékezve azt mondja: ha egy asztal körül 13-an ülnek, közülük másnap valaki meghal. A baljós 13-ast úgy védik ki sok helyen, hogy eltörlik, a világ számos szállodájában nem létezik 13-as szoba vagy 13. emelet. De vannak olyanok, akik 13-án nem kötnek üzletet, nem ülnek repülőre, sőt ki sem dugják az orrukat otthonról. Különösen, ha a hónap 13. napja éppen péntekre esik. A pénteket ugyanis egy másik babona eleve szerencsétlennek tekinti, és a két baljós előjel csak erősíti egymást, ha a naptárban összeérnek. Egyébként a 13-as szám a hírességeket is frusztrálta, Roosevelt és Napóleon is megszámlálta, hogy hányan ülnek az asztalnál. Így az sem csoda, ha Párizsban létezett olyan szolgáltatás, ahonnan lehetett “kölcsönözni” egy 14. vacsoravendéget.

Szigorú rend szerint

Régen a babonáknak fontos szerepük volt, apáról fiúra adták tovább, és szigorúan vették a betartását is, nem lehetett a babonák által előírt szabályokat megszegni. Főleg faluhelyen kaptak nagy jelentőséget az időjárással, a gyarapodással vagy éppen a férjhez menéssel kapcsolatos hiedelmek. Ezek közül jó pár a mai napig fennmaradt, és a városi élet részévé vált.

A kéményseprős babonaság eredete például egyébként a tűzgyújtás, a tűzvészek és a tűz mágikus tiszteletére vezethető vissza. Amikor óvatlanságból egész városok váltak a tűz martalékává, akkoriban bizony a kémények értő mesterével találkozni valódi szerencse lehetett. 
Szerencsétlenség fűződik azonban a tükörrel kapcsolatos babonák sokaságához; a világ sok táján találkozhatunk hasonlókkal. Az ősi hiedelemvilágra vezethető vissza a saját tükörképünk meglátása, sok esetben szellemképként tisztelték a víz színén megjelenő arcvonást. A félelmetes szembesülés aztán több babona alapját is adta, sőt a mesékbe is mint misztikus tárgy vonult be a tükör.

Szex, szerelem, babonaság

A férjfogással és a házassággal kapcsolatos hiedelmek sora szinte kimeríthetetlen. A kiszemeltnek fekete kakast főzni például biztos sikert jelez, és ugyancsak segít a férjfogásban, ha a jelölt ruhájába az epekedő leány belevarrja a hajszálát. Ha ez nem sikerül, akkor egy kis tükröt rejtsen a fiú zsebébe, de olyat, amibe előtte belenézett. 

Ezek után a biztos siker reményében már csak azon kell elmorfondíroznia a vágyakozó leánynak, hogy vajon igaz-e a babona, mely szerint a méretes orr méretes férfiasságot jelez. 

Apró babonák

Fel sem tűnik a hétköznapokban, milyen sokszor tulajdonítunk apró babonaságainknak nagy jelentőséget. Csukláskor azon töprengünk, vajon ki emleget minket; ha fordítva vettük fel reggel a trikót, örülünk a napi szerencsének; vagy éppenséggel átkozzuk az előttünk rohangáló fekete macskát. A spiritualitás egyik törvénye sok esetben “besegít” a babonának. A vonzás törvénye működésének éppen az az alapja, hogy a gondolataink teremtővé válnak, vagyis ha hiszünk a napi szerencsénkben, akár bevonzhatjuk, de ugyanígy teremthetünk magunknak bosszúságot, ha annyira a fekete macskának akarunk igazat adni.

Modern kori babonaság

Gyenge pontunk a hit a babonákban – tagadjuk, de azért óvatosan viszonyulunk hozzájuk. Éppen erre alapoznak azok, akik útjára bocsátanak egy-egy körlevelet, amellyel aztán barátaink, ismerőseink tömik tele postaládánkat. Korábban is működött a levéllánc, ám akkor még fáradságos munkával másolni kellett a leveleket, majd postára adni. Manapság e-mailen két gombnyomással továbbítható a küldemény. Nem csoda tehát, ha szinte naponta találkozunk velük.
Egy részük saját jó szerencsénket hordozza, mások a továbbküldéssel valamiféle jótékony célt akarnának szolgálni, és egy részük arról szól, hogy vajon ki az igazi jó barát.