Nyakunkon a húsvét, azaz nincs mese, a családi kajabüfé egy jelentős részét el kell különíteni csokinyuszira. De milyenre? Rendhagyó tesztünk kedvéért összeválogattuk a 2022-es felhozatal megfizethető darabjait a legolcsóbb, márkátlan üreges csokiktól a középkategóriás költeményekig, és tüzetesen elemeztük az így összevásárolt tizenhárom nyuszit (amelyből kettő nem is nyuszi), mégpedig kizárólag esztétikai szempontok alapján. Nemcsak úgy, ahogy megvesszük őket: ki is csomagoltuk mindet, így, csupaszon is alaposan megvizsgáltuk őket, majd interaktív, szórakoztató, csúszkás képpárokat készítettünk az elkerülhetetlen összehasonlító elemzés kedvéért.
Fotó: Neményi Márton
Az eredmény egészen döbbenetes: nemcsak az derült ki, hogy az árnak nincs sok köze ahhoz, hogy mennyire igényes egy-egy termék, hanem az is, hogy bizarr különbségek vannak a becsomagolt és a pőre nyulak között. Az összhatás a viccestől a kényelmetlenen keresztül a horrorisztikusig terjed. Vágjunk is bele!
Smart casual – Tibi Classic
Azért kezdünk a Tibi Classic tejcsokis nyulával, mert csodásan összefoglalja a problémakör lényegét: a formatervező és grafikus team közti kreatív szakadékot. Vajon briefelték őket, vagy a fantáziájukra bízták a feladatot? Akárhogy is, a felöltöztetett (szó szerint: nézzétek csak azt az ingecskét és nyakkendőt!) nyúl tekintete és arckifejezése hűen közvetíti a húsvét üzenetét.
Levetkőztetve pedig valahol félúton jár az anatómiai pontosság és egy 19. század közepi Grimm-kötet illusztrációja közt: a mosoly eltűnik, ahogy a ruha is, csak az irha marad, és a jeges tekintet, amellyel egyenesen a lelkedbe bámul, és aligha tetszik neki, amit lát.
Legalize! – KitKat
Már tapintásra éreztük, hogy furcsa dolgokat rejt a KitKat-nyuszi alufóliája, és a sejtésünk be is igazolódott: míg kívülről egy színvilágában ugyan on brand, egyébiránt felejthető nyuszit láthatunk, odabent egy ötletes és letisztult, a 2000-es évek Cartoon Networkjének esztétikáját idéző állatka bukkan fel, aki alighanem épp most jött rá, hogy a furcsa állagú süti, amivel megkínálták a buliban, nem sima desszert volt. Akárhogy is, haverkodnánk vele.
Érthetetlen, hogy miért nem tükrözi a belsőt a borítás, amikor nyilvánvalóan sokkal menőbb. Még úgy is (sőt, annál inkább), hogy tojásnak, napszemüvegnek nyomát sem látjuk. Hogy még furcsább legyen, a KitKat felirat fordítva van – de csak az egyik lábán.
Meg se kínálták – sparos noname
A mi időnkben a férfiak még lazán meghúzták a kölnit, ha a locsolkodás egy-egy állomásán „elfelejtették” őket tisztességes házi vegyigyümivel kínálni; reméljük, ez a szintű önpusztítás már a múlté, mégis ez jutott eszünkbe a Spar noname („álló nyúl figura tejcsokoládéból, 60 gramm, gyártó: Microse Kft.”) költeményét látva. Reméljük, végül minden jól alakult és rendben hazaért.
Már csak azért is, mert belülről egy nagy műgonddal tervezett, a 30-as évek Disney-meséit idéző, ártatlan tekintetű nyúl néz vissza ránk retrós, elegáns ruhában, amely persze lehet pizsama is. Kár, hogy a formának és a borításnak megint érintőleges köze van egymáshoz.
Cthulhu hívása – Figaro
Szabadon értelmezett fejformájú, de megnyerő báránykánk borítása ugyan nem simul akadálymentesen a csokiformára, de ezzel nincs akkora baj, a fizika törvényeit mégsem hághatja át a lidlis édesség, főleg ebben az árkategóriában. Egyedül a fülméret nem stimmel, de annyi baj legyen…
…mondanánk, ha nem hámoznánk meg. Nyilvánvaló, hogy a gyárban senki sem számolt azzal, hogy a bárányra bárki kíváncsi lesz alufólia nélkül, de az elnagyolt, alig látható vonások csak a baj egyik fele. A másik az, hogy a gyártás végső fázisában felvette a borítás ráncait és barázdáit, így az egész úgy néz ki, mint egy számunkra felfoghatatlan geometriával bíró másik dimenzióból véletlenül megidézett kisebb démon H. P Lovecraft Cthulhu-univerzumából. Reméljük, nem erről van szó, mert most éppen nincs kéznél a Holtak Könyve, hogy elvégezzük a szükséges rituálét.
Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny – Boci étcsokoládé
Bármit is mondanak politikusaink, a világ társadalma egyre nyitottabb és befogadóbb, épp ezért jár az elismerés a Bocinak, hogy gondolt a magyar közoktatásban sínylődő okos, izgága, szemüveges gyerekekre, akiket előszeretettel megtalálnak a bullyk, hát még, ha a testalkatukba is bele lehet kötni.
A Boci nyuszijával meghámozva is könnyű azonosulni: nem hittük, hogy ez lehetséges, de a tekintete így még nyíltabb és a mosolya is optimistább; mintha éppen Obama elnököt idézné az általános és középiskolai zaklatás kapcsán: „it gets better”. (Magyarul: ennél rosszabb nem lesz.)
Bauhaus – Favorina
A pénztárcabarát csokinyuszik királya a Favorina egyszerű, letisztult megoldása, amely főleg a szerencsére egy mozdulattal eltávolítható, szívecskés nyakörvével hívja fel magára a figyelmet; kissé gyanakvó tekintetén és befejezetlen orrán kívül ha akarnánk, se tudnánk belekötni.
Lecsupaszítva ráadásul nem csak az derül ki, hogy a többi versenyzőhöz képest feltűnő összhangban van külcsín és belbecs, hanem hogy a Bauhaus-mozgalom ihlette egyszerű, eszköztelen, utilitárius megközelítéssel élt a tervező. Ha nem lenne csokiból, bármely háztartásban elmenne modern csetreszként a polcon.
Normafa Open Air – Favorina
A gyártó ugyanaz, a megfejtés teljesen más: a neonszínekben tündöklő Favorina-nyuszi tekintete és arca pont olyan, mintha most ért volna haza egy kiadós illegális rave-partiról, és próbálná megúszni a szülőkkel való találkozást.
Kibontva azonban igazi meglepetés: raver kamasz helyett sokkal inkább úgy néz ki, mint egy frissen kinevezett téeszelnök a nyolcvanas évek elejéről, de a finom vonalak, az aprólékosan kidolgozott részletek nagy műgondra utalnak; akárki is foglalkozott vele, szívügye volt. Nem gondoltuk volna, hogy ebben az árkategóriában tudjuk majd megszámolni, hány öltéssel hajtották fel a nyuszi nadrágszárát.
Pattintott kőkorszak – Szerencsi
Ahhoz képest, mennyire nem szeretne feltűnősködni, rétegigényt szolgál ki a Szerencsi nyuszija: nem csak étcsokiból van, még cukrot sem tartalmaz, vagyis ezt reklámozza (erre figyelmeztet?) a tojásával.
Amely tojásnak nincs háromdimenziós megfelelője az alufólia alatt; pontosabban semminek sincs. A tervezők finoman szólva nem vitték túlzásba, hogy karaktert adjanak a nyúlnak: konkrétan semmi nincs rajta, olyan az egész, mint egy kezdetleges eszközökkel faragott temetkezési lelet a késő őskorból. Az, hogy még így is felismerjük, hogy nyúlról van szó, kizárólag a kollektív tudatba az évezredek során beépült ikonográfiának köszönhető. Ezzel a Szerencsi műalkotása nem csak a legérdekesebb, hanem a legőszintébb is.
A lelkedet akarom – Szamos
A Szerencsi iskoláját követi a felhozatalunk elit kategóriáját képviselő Szamos: bár itt-ott domborodik a teste, az arcvonásokat, részleteket hiába keressük. Sebaj, kárpótol maga a csoki – ígéri a gyártó.
Felöltöztetve egy anatómiailag egészen pontos üregi nyúl néz vissza ránk ítélkezve, sőt, kissé démoni tekintettel; ezzel pedig éles kontrasztot képeznek a fülbe és a nyakkendőbe applikált, a kilencvenes évek függönyeit és autós kárpitjait idéző, pszichedelikus motívumok. Ezzel a műalkotás végképp feszültté válik, miközben keblére öleli a dadaista irányzat alapvetéseit is; ennek lényege, hogy ne is akarjuk megfejteni a mögöttes gondolatiságot, ami jó hír, mert amúgy sem tudnánk.
Genderőrület – Kinder
Éppen most búcsúztunk el egy (szerintünk szerencsére) érvénytelen népszavazásról olyan hagymázas politikusfantáziák mentén feltett kérdésekkel, mint az óvodásokat átműttetni igyekvő LMBTQI-lobbi, és akkor a Kinder fogja magát és ledobja ezt a progresszív, genderfluid nyuszit. Elsőre semmi extra, csak egy női(es) kertészruhájában a princípiumot éppen viráglocsolással beteljesítő nyuszi a csokigyártás történelmének legszerencsétlenebbül elhelyezett tejcseppjével.
A szokásos Kinder-minőségű csomagolást egy mozdulattal eltávolítva aztán kiderül a turpisság: ő bizony egy testpozitív, vidám nyuszifiú. Locsolásról, virágról szó sincs, csak egy tekintélyt parancsoló csokornyakkendőről és egy férfiasan szorongatott hózentrógerről.
Eljön érted – sparos noname
A polc szélén árválkodott ez az apró, ábrándos tekintetű, a felhozatalhoz képest őszintén cuki nyúl; nem gondoltuk, hogy ahogy kibontjuk…
…egy pokolbéli szörnyeteg néz vissza ránk, vagyis nézne, ha lenne neki értelmezhető szeme. Mint valami szezonális cenobita Clive Barker méltán kultikus Hellraiser című filmjéből.
Termelésoptimalizálás – Boci
Amilyen nagyot gurított a Boci a szemüveges stréber nyuszival, annyira kiábrándító a hagyományosabb válaszuk a csokinyuszi-kérdésre. Igaz, nincs nagy baj a felöltöztetett változattal, eltekintve talán a kissé tolakodó termékelhelyezéstől…
…kibontva azonnal egyértelművé válik, hogy ez egy teljesen másik (talán régebbi) nyuszi, amely nem kapott új öntőformát a megváltozott design kedvéért. Annyira nem, hogy még azt sem egyeztették, merre nézzen ez a két szegény kisemlős.
Testhorror – noname kacsa a CBA-ból
Ki mondta, hogy a húsvét csak nyúlról szólhat? A mérsékelten meggyőző bárány után íme egy kacsa, akit nagyon szeretnénk megkérdezni, mi a baj, és hogy tudunk-e valamit segíteni.
Hát még, miután kibontottuk; az alufólia eltávolítása után ugyanis olyan érzésünk van, mintha átkerültük volna egy párhuzamos univerzumba, amelyben a Kacsameséket a poptörténelem egy perverz fordulatának hála átvette volna a Disney-től David Cronenberg legendás horrorrendező (Videodrome, A légy). Erre egyébként most, hogy leírtuk, nagyon kíváncsiak lennénk – mondanánk, hogy kizárt, hogy ilyesmi megtörténhet, de az utóbbi két év után mi már nem írunk le ilyet.