 Egy jó csokoládés sajttorta, hm? Tessék, csak tessék, amíg lehet! |
Nem mindenki születik Gombóc Artúrnak, aki mint tudjuk, mindent, de mindent tudott a csokoládéról. Azt, aki hozzánk hasonlóan nem annyira tájékozott az édességek világában, valószínűleg meglepheti, hogy a kakaóhelyzet és a csokoládégyártás két teljesen külön világ. Szerencsére Dani Márk, az egyik legnagyobb hazai importőr értékesítési és marketingvezetője a közelmúltban kézen fogott és körbekalauzolt benne minket.
Vaj, vagy por? Nem mindegy!
Elmondta, hogy a kakaóbabból kétféle alapanyagot nyernek ki: a főleg csokigyártáshoz használt kakaóvajat, és a jóval szélesebb körű felhasználási lehetőségeket nyújtó kakaóport. Mivel a válság óta a világon mindenhol visszaesett a csokifogyasztás (hm, ha másoknak nem is, a diétázóknak ez biztosan kapóra jött), ezért kakaóvajjal tele vannak az európai raktárak. Az egyébként sokkal olcsóbbnak számító port viszont mindig sikerült eladni… És miért is termelnének az üzemek, ha csak a gyártás mellékterméke eladható, a főterméknek számító kakaóvaj pedig ott romlana meg a raktárakban? Merthogy a kakaóvaj maximum egy évig használható fel! Igazából ez a helyzet vezetett ahhoz, hogy míg a kakaópor ára jelentősen növekedni kezdett, addig a csokoládé ára alig 5–10%-kal döcögött felfelé az elmúlt egy évben. (Minden autótulajdonos megnyalná mind a tíz ujját, ha a benzinért csak ennyivel kellene többet fizetni.) A helyzetet bonyolították még a növekedésre játszó tőzsdei spekulációk, és persze az elefántcsontparti helyzet is, amiről annyit hallottunk a hírekben.
Elefántcsontpart, ahonnan a bab jönne, de nem jön
Az afrikai ország a világ kakaótermelésének 40%-át adja, és amíg a polgárháborús helyzet nem rendeződik, addig a kakaószállítmányok bizony ott rostokolnak a kikötői dokkokban. Az elefántcsontpartiak tavaly év végén választhattak elnököt, de ahogy az a fekete kontinensen „szokás”, a választások nem sikerültek túl demokratikusra. A választás legitimitása megkérdőjeleződött, és az ellenzék azzal az egyszerű, de nagyszerű eszközzel próbálja elmozdítani a helyéről a régi elnököt, hogy elvágják az országot a fő bevételi forrásának számító kakaóexporttól. Dani Márk szerint hosszú távon nem kell annyira félni az elefántcsontparti helyzettől. Szerinte ugyanis amikor a polgárháború végeztével az időközben jelentősen felhalmozódott készletüket ismét elkezdik árusítani, a hatalmas árutöbblet jelentős áresést fog hozni a piacokon. Jó, jó ez érthető, de akkor lesz csoki vagy sem?!
Mi lesz az édesszájúakkal?
„Az utánpótlás megvan az elefántcsontparti kikötőkben, és a termés is jó volt legutóbb – nyugtatott meg minket a szakértő. – A kakaóporból most ugyan vannak hiányosságok, de ez nem jelenti azt, hogy csokoládéból ne lennének jelentős készleteink!”
Ami viszont a rossz hír – igaz, talán nem újdonság –, hogy a boltok polcain nagy halmokban álló és feltűnően olcsó csokitojások és csokinyulak igazából nem valódi csokoládéból, hanem kakaós bevonómasszából készülnek! Ezeknek az alapja pedig a kakaópor. A valódi csokinyuszik ezzel szemben a minimum 53%-os étcsokoládénál kezdődnek! Így tehát furcsa módon az a helyzet alakult ki, hogy míg az igazán jó minőségű és finom csokik nem fognak túlságosan drágulni, addig a rosszízű csokiutánzatok ideje egy darabig lejár.
Na de ha mégis csokiválság lesz?
Bár Dani Márk biztosított bennünket, hogy nincs ok az aggodalomra – nem kell kidobálnunk a nagyi lekvárjait a spájzból csak azért, hogy helyet csináljunk a mondjuk öt évre elegendő csokikészletnek –, mi azért megkérdeztük a Keserédes csokibolt alapítóját, Wagner Beát, hogy mivel tudná helyettesíteni a csokoládét, ha a baj mégis bekövetkezne. „Egy jó érzésű édességbolt tulajdonos egy ilyen vészhelyzetben inkább azonnal bezárna. A valódi kakaóvaj kiváltásához bevont növényi zsiradékok (pl. a pálmazsír vagy a szentjánoskenyérmag őrleménye), amiket jelenleg főleg diétás okokból használnak, ugyanis förtelmes ízűek. Minden valódi csokirajongó számára elfogadhatatlanok!”
